A víz az egyik legfontosabb lételemünk! Minden jog fenntartva! Alle Rechte vorbehalten! All rights reserved!
A méz, a virágpor, a propolisz, a fahéj és a fokhagyma népszerűsége egyre nő!

Keresés a honlapon


HÍREK
A 425.000 látogatóm tiszteletére
- 2017.06.29.

Vörösmarty Mihály

Szózat

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az...

tovább



Nem porzik!
- 2012.05.22.


A humuszban gazdag, vízzel kellőképpen ellátott talaj nem porzik!

tovább



Élelmiszer és ivóvíz
- 2012.04.12.


Földünk lakosaiból legalább egy milliárd ember éhezik, közel 1,5 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, miközben a Föld termékeinek 80 %-át, a lakosság 20 %-a élvezi...

Német-, osztrák kórházakban, óvodákban, iskolákban, idősek otthonában "kezelték" a vizet, (fizikai- és kémiai szűrés, Edelstahl vezetékek, és tartályok alkalmazása), mely eljárásokat követően ugrásszerűen növekedett az egészséges emberek száma. A betegágyakon fekvők sokkal gyorsabban gyógyultak...

tovább



Árvíz- és aszálykár
- 2010.06.04.


Általában tavasszal-, vagy zöldáradáskor az árvíz- belvíz kártétele folytán szinte elúszik-, majd nyár közepén és végén kiszárad Magyarország!

Megoldási javaslat: baloldali menüsor: a VJ-XI. sz, a VJ-VII. sz. víztározók, továbbá a Balaton, Velencei tó...

tovább



Székely Himnusz
- 2013.07.20.

Csanády György (1895-1952) 1921-ben írta a költeményt, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt, Erdélyt Istenem!
Csanády György

tovább



Arany János
- 2007.06.19.


Bolond Istók - (1873)
második ének 7. versszak

"És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
No hát, no! Így kiált; én Uram Isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten?"

tovább



Perspektíva?
- 2012.07.25.


Kínai közmondás:

Kövess egy kutyát; a szemétdombra jutsz,
kövess egy tigrist; a dzsungel ura leszel...

tovább






Viktor Boergh

Lirnadett

I. kötet

Áttelepülés Székelyföldről - Bajorországba

Lirnadett férje Janó, Székelyföldön született. Hatalmas hegyek, zúgó patakok és nagy fák kísérték útjára, az erdőt járó ifjút. Szarvasok, vaddisznók, farkasok, medvék is éltek a hegyekben, de Janó ezektől sem félt. Az apjától kapott éles kisbaltáját a hóna alá véve, bátran lépdelt az ember által alig járható hatalmas erdőben.

Janónak az apja erdész volt. Ő irányította a fakitermelést, az erdőtelepítést, ő védelmezte a fatolvajok által sűrűn látogatott hatalmas erdőséget és annak a vadállományát is. Janó apja felett, a háború előtt az uradalom-, a háborút követően az un. szocialista nagybirtokos gyakorolta a főnöki hatalmat. A medve erejével bíró apának hat fia és két lánya született. Janó volt a hetedik gyermek a családban! A tíz tagú család a kis hegyi falu lakosai között jobb módúnak számított. Az erdész apa mind a nyolc gyerekét kitaníttatta. A fiúk egyikéből ács, a másikból asztalos, a harmadikból kovács, a negyedikből kőfaragó, az ötödikből kőműves lett. A hatodik fiú és a két lány a tanítói szakmát választotta.

Janó előbb az ács és a kőműves szakmákat tanulta ki, majd már a napi munka mellett, asztalos- és kovács mesterlevelet is szerzett. Első munkái között egy négykerekű, szépen kifaragott hintó és egy gyönyörű kézimunkával elkészített szánkó szerepelt. Már a tanulóévei alatt megjavította a kis település templomának tornyát és annak zsindelytetejét. Olyan szépen dolgozott a fával is és a vassal is, hogy aki az ő munkájára pillantott, az alig tudott betelni a látvánnyal. Munkája közben tanulgatta a kőfaragó mesterséget is. Ez a székelyföldi gyerek, annyira szorgalmas volt, hogy már hétéves korában német- és angol nyelvet tanult a helyi plébánostól. Janó 22 éves korában, - a katonai szolgálat letöltése után-, nősült meg. A szomszédfalunak a legszebb lányát, a gyönyörű szép és karcsú termetű Lirnadettet vette feleségül. Lirnadett tanítónő volt. Másik szakmája szerint varrónő és hímző mestersége volt. Ő volt az egy szem gyerek a családban. Lirnadettnek az apja is és az anyja is tanító volt.
A gondos nevelésben részesülő ifjú hajadon hihetetlen szorgalmas és mindezek mellett még nagyon eszes lány is volt.

Ő tanítgatta a környék nehezebb fejű gyerekeit, akiknek ruhát és bocskort is varrt. Az utcájukban lakó minden háziasszonyt meglepett egy-egy szépen hímzett, csipke asztalterítővel. Kedves teremtés volt Ő. Jó szívénél csak a kézügyessége és a szorgalma volt nagyobb. Olyan páratlan teremtés volt Lirnadett, hogy róla zengett az egész vidék, talán még az erdők madarai is.

Janó maga építette fel az első házukat, amely terméskő alapon nyugvó, erős gerendaház volt. Szépen kifaragott erkélyek és elmésen elkészített ablakok tették hangulatossá a nagy erdőszéli házat. Ott élt Janó és Lirnadett, akiknek szinte minden évben született egy-egy gyerekük. Janónak és Lirnadettnek 14 gyereke volt. Kilenc fiú és öt lány látta meg a napvilágot. Lirnadett húsz évesen ment férjhez, Janó akkoriban már csaknem 23 éves volt. Amikor 1958 szeptember 27-én, a 20. házassági évfordulójukat ünnepelték, már a legkisebb gyerekük is kétéves volt. Tizennégy gyerek, ugyanannyi éhes száj és a szerető Feleség várta nap, mint nap a munkából késő este, fáradtan hazatérő apát. Janó látástól-vakulásig dolgozott, de még így is nagyon szegények voltak! A gondos és odaadó apa, ha kellett három ember helyett is dolgozott, mégsem tudta előteremteni azt, amit adni szeretett volna gyermekeinek.

Történt, hogy 1958 őszén, úgy bőgtek a gímszarvasok, mint azelőtt talán még soha. Jó év volt az és annyira bőséges volt akkoriban a „szarvas-termés”, hogy bőven jutott abból mind a hazai-, mind a külföldi vadászok részére. Bajorországból Székelyföldre érkezett egy dúsgazdag bajor vendégvadász, akinek séta közben feltűnt, hogy Janó falujában és annak környékén igen szépen kimunkált, terméskő alapokon nyugvó, gyönyörűen kifaragott gerendaházak vannak. A székelykapus házak, a mesésen kifaragott erkélyeikkel, ablakaikkal, zsalugátereikkel szépen díszítették, színezték a székelyföldi falvakat. A dúsgazdag bajor vadász elhatározta, hogy felkeresi azt az embert, akinek a keze munkája nyomán, ilyen meséssé vált ez az egyébként is gyönyörűséges hegyvidék.

Janót mindenki ismerte a környéken. Amikor a bajor vadász, a kísérőjével együtt felkereste őt, Janó a fiaival együtt, éppen egy nagyobb vendégfogadó tetejét ácsolta össze. Úgy belemerült a munkába, hogy előbb meg se hallotta a bajor vendég köszöntését. A vadász román származású kísérője néhány szót tudott németül. Az üdvözlést követően a német vadász arra kérte kísérőjét, hogy próbálja lefordítani Janónak a mondandóját. A román kísérővadász küszködött ugyan a nehéz német szavakkal, ám azok kifogtak rajta.

Nagy volt azonban a meglepetés, amikor Janó szépen folyékonyan beszélve, németül válaszolt a bajor vadász szavaira.
- Ah, Ön beszéli a nyelvünket? – Kérdezte meglepődve a dúsgazdag bajor vadász Janótól.
- Az, hogy beszélem e valójában, csak a következő percekben fog kiderülni. Mindenesetre majd húsz éven át tanultam németül és angolul, s azt igyekeztem mind elsajátítani, amit a plébános úr tudott. Ő pedig, - az Isten nyugosztalja őt-, nagyon sokat tudott! Ő volt a környék legokosabb embere. – Felelte Janó a maga egyszerű kellemességével.
- Elnézését szeretném kérni a zavarásért. – Szólt újból a bajor vadász.
- Nem tesz semmit, úgyis le kellett volna jönnöm már faszegekért. – Válaszolta Janó udvariasan.
- Mondja Uram, nekem is csinálna Ön egy ilyen szépen kifaragott vendégfogadót, ha jól megfizetném a munkáját? – Kérdezte a bajor vadász a tárgyra térve, akinek igencsak feltűnt az, hogy Janónak olyan volt a tenyere, mint a fának a kérge.
- Ha jól megfizet én megcsinálom Önnek. Hol van a munka? - Kérdezte Janó, a tőle megszokott egyszerűséggel.
- Nos, a munka Bajorországban lenne, az én szülővárosomban. – Válaszolta a vendég.
- Hejh, - vakargatta meg Janó a tarkóját-, akkor az nem igen fog ám menni! Tudja nekem nagy családom van, melyről minden nap gondoskodnom kell. Ha én elmennék Bajorországba, ki vigyázna itt rájuk? Nézze, - mutatott a magasban dolgozó öt fiatalember felé Janó-, azok ott az én fiaim. Nekik köszönhetem azt, hogy nem szorulok mások segítségére. Szinte mindegyikük kész szakember már. Őket itt nem hagynám én egyetlen egy napra sem. Így folytak a szavak, ám a dúsgazdag bajor vadász csak nem engedett a huszonegyből!
- Mondok én Önnek valamit! - Szólt Janó barátságosan a bajor vadászhoz.
- Kérem jöjjön el hozzánk ma vacsorára és utána beszéljünk még erről a dologról. Most pedig a bocsánatát kérem, de nekem máris mennem kell, vár a munka és várnak a fiaim! – Mondta Janó, miközben a kezét nyújtotta a bajor vadász felé. Kezet fogtak és mindketten mentek a dolguk után.

A bajor vadász igen jó emberismerő volt! Tudta, hogy a jó sorsa nem egy mindennapi emberrel hozta össze őt. Szálláshelyére érve, papírt ceruzát vett elő és számolni kezdett. Az általa megálmodott vendégfogadó 120 szobából, három étteremből, ill. sörözőből állt össze, úgy hogy mindezekhez egy kis kápolna is társult. A vendégfogadót négyszintesre tervezte, amely alatt egy nagyméretű pince húzódik majd meg. Az udvarra féltetős parkolókat és székelykapukat is tervezett. A 120 szobás panzióhoz tervezett még egy lovardát is, amely 80 kanca, ill. 200 ló befogadására és lovassportokra volt méretezve.
A bajor vadász késő estére készült el a számvetéssel. Úgy kalkulálgatta, hogy a teljes építőipari munka cca. 65 – 70 millió DEM-be kerül, melyből a munkadíj Németországban, mintegy 25 - 30 millió márkára rúgott volna.

A vendég

Janó és családja már az esti asztalbontáshoz készülődött, amikor megzörgette valaki a zsalugátert. A bajor vadász érkezett meg! Már előre is szabadkozott a késői zavarásért, no meg azért is, mert ő könnyelműen megígérte, hogy együtt fog vacsorázni a családdal. Ám az új vendégfogadó- és a nagy lovarda terve, a számolgatások sok idejét emésztették fel.
Amikor belépett a tágas nappaliba igencsak nagyot nézett a gazdag német vendég. Olyan tisztaság és rend fogadta ott őt, amit még a precízségéről híres németek is megirigyelhettek volna. Pedig valamennyi bútordarabot Janó és az ő fiai készítették, a faliszőnyegeket pedig Lirnadett és a lányai szőtték. A tágas nappali, amely egyben az ebédlő is volt, olyan volt, mint egy nagy táncterem. Egyik oldalán egy hatalmas asztal húzódott, amely három részből állt. A főasztalnál az asztalfőn ült az apa és közvetlenül mellette az ő hitvese. A gyermekek kor szerint ülték körbe a hatalmas asztalt mégpedig úgy, hogy a legkisebbik lány egy elmésen kifaragott gyermekszékben közvetlenül az anyja jobbján, míg a korban ő előtte lévő kislány az édesapja mellett foglalt helyet. A legidősebb fiú ült a legmesszebb az apjától. Janó visszaültette az abban a pillanatban éppen az ölében ülő Dianát, a család legkisebb sarját a helyére és a vadászhoz lépve kézfogással üdvözölte az érkezőt.
Lirnadett és a gyerekek a helyükön maradtak. Janó, - népes családja felé fordulva-, sorra bemutatta a gyerekeket. A bemutatást a legkisebb lánnyal kezdte, majd tovább haladva mind a 14 gyerekét nevén szólította. Amikor valamelyik gyerek meghallotta a saját nevét, felállt és a vendég felé fordulva, illendően fejet hajtott, majd visszaült a helyére. Janó a gyermekek bemutatását követően, különleges gyöngédséggel szólította feleségét is, aki a takaros kis házi ruhájában és a hátrafésült, kontyba fogott szép fekete hajával, még negyvenévesen is olyan szép volt, mint egy tünemény.
Beleborzongott a cca. ötven éves, dúsgazdag bajor vadász a szépasszony kézszorításába. A manöken termetű asszony bájos mosolya, a hófehéren villogó fogsorok és a bizalmat keltő gyönyörű fekete szempár, egy szemvillanás alatt elvarázsolták a bajor vadászt. Ő ilyen szépasszonyt, még soha nem látott!
- Mondja kérem, csak nem azt akarja nekem bemesélni, hogy ez a gyönyörű ifjú hölgy, akit Ön az előbb a feleségeként mutatott be, az édesanyja az Ön 14 gyermekének? – Kérdezte elhűlve a látottakon a német vendég.
- Ugyan kérem, ne hozzon már ennyire zavarba! – Szólt Lirnadett bájosan csicseregve, akinek igencsak jólestek a jóképű német vadásztól érkezett, bókszerűen hangzó dicsérő szavak.
- M i i, hát Ön is beszéli a nyelvünket? – Álmélkodott a bajor vendég, aki egyszerűen nem akart hinni a saját fülének, amikor a szépasszony szinte tökéletes kiejtéssel nyugtázta az előbb elhangzott szavakat.
- Nézze Uram, nekem a legkitűnőbb német – angol nyelvtanárom volt, aki már több, mint húsz éve tanít engem! Az illető, éppen ott áll Ön mellett! – Szólt Lirnadett pajkosan és kinyújtott karjával az Ő szálfa termetű férjére mutatott.
- A nejem volt eddig a legjobb tanítványom. – Mondta Janó szelíden.
- Mi ketten tanítgatjuk a gyermekeinket mindenfélére, amit csak tudunk. Egyébként a három nagyobbik fiam már mindkettőnktől jobban beszél-, sőt kifogástalanul írnak, olvasnak, fordítanak angolul és németül. Ők tanítgatják a kisebb fiúkat és a lányainkat.
- Bravo! Bravo! Bravo! – Kiáltott fel a német úr lelkesen, miközben tapsolt is örömében.
- Önnek mi a szakmája? – Fordult a német az ifjabbik Janó felé.
- Én kérem szépen ács-, fafaragó, kőműves és kőfaragó vagyok. – Felelte az ifjú németül.
- És Önnek? – Kérdezte a bajor Pétertől.
- Én kérem szépen víz-gáz és központi-fűtés szerelő, villanyszerelő és asztalos vagyok. – Válaszolt a korban második legény németül.
- És Ön? – Kérdezte a vendég Lajost.
- Én kérem szépen ács-, tetőfedő és bútorasztalos vagyok. – Mondta Lajos szerényen. Még két fiút szólított meg a dúsgazdag bajor vadász, majd így szólt:
- Ahá, értem már! Önök öten és az apukájuk, a házépítés tekintetében szinte minden egyes szakterületen kiművelődtek.
- Igen. – Válaszolta Janó.

Időközben Lirnadett és a két nagyobb lány szépen megterítette már a főasztalt a dúsgazdag bajor vendégvadász számára. Csakhogy a vendég annyira izgatott volt, hogy a legnagyobb unszolásra sem akart enni.

Janó csendes, bikaerős-, jobbára hallgatag ember volt. Aki nem ismerte őt, az olyannak látta, mint aki a légynek sem képes ártani. Nem is bántott volna Ő meg soha senkit sem, de ha kellett, csak amúgy fél kézzel kapott fel- és dobott a vállára egy-egy olyan szálfát, melynek a megmozgatása két-három falubélijén is kifogott volna. Mindemellett, Janó kitűnő emberismerő is volt! Amint nagyon helyesen észlelte már, a bajor vadászvendég igencsak akart tőle valamit. Ezért nem unszolta őt tovább az evésre, hanem kellő tisztelettel megkérdezte:
- Mondja Uram, miben állhatok az Ön rendelkezésére?

Tetszett a németnek az egyenes beszéd, ezért Ő is nyomban a lényegre tért.
- Nézze Mester Uram, nekem eltökélt szándékom az, hogy Önnel és az Ön fiaival építtetem meg a fogadómat, a kápolnámat és a lovardámat!
- Nagyon megtisztelő! – Mondta Janó csendesen.
- Szólíthatom e Önt Mesternek? – Kérdezte a vendég.
- Igen. – Felelte Janó.
- Nos, kedves Mester Úr, én egy 120 szobás, vendégfogadót szeretnék
építtetni, melyhez három étterem és pincesöröző fog tartozni. Az udvaron fedett kerthelyiségek lesznek, melyek mindegyikébe egy-egy székelykapun át lehet majd belépni. A vendégek a kocsijukat, egy elegánsan felépített, féltetős, - az uralkodó szélirány felől teljesen zárt rendszerű-, parkolóba fogják beállítani. Ehhez az objektumhoz tartozna egy 80 kancára, ill. 200 lóra méretezett lóistálló, lovarda, jártatópálya, valamint egy, a lovak-csikók legeltetését és sport célokat szolgáló karámrendszer is.
Kissé távolabb a fogadótól egy olyan vágóhidat és húsfeldolgozó üzemet terveztem, ahol naponta 8-10 sertést és hetente 5-6 marhát is le tudok majd vágni. A bajor vadász kíváncsian hordozta körbe a tekintetét, a figyelmesen hallgató családtagokon. Csakhogy az, amit eközben tapasztalt, újból őt lepte meg jobban. Az történt ugyanis, hogy amíg a vadász beszélt, Janó és a neje figyelmesen hallgatták őt!

A gyerekek azonban egy-egy nagyobb méretű rajztáblára rajzoltak, ill. vázlatot készítettek az apjuknak. Mindenki a saját szakmája szerint. Janó gyermekei kettesével-hármasával ülték körbe a rajztáblákat és leskiccelték a vadász álmait.
A nappalinak az egyik sarokrészén állt egy nagyobb állvány, amelyen egy cca. 2x3 méteres, gyalult deszkatábla állt. A gyerekek az általuk készített vázlatokat a nagy tábla mellett lévő kisebb tartókra helyezték. Janó a rajztáblához lépett és a gyermekei által készített rajzokat kivetítette a nagytáblára. Eközben a bajor vadászvendég a háttérben állva figyelte Janó munkáját. Janó festőművészeket meghazudtoló mozdulatokkal készítette el a négyszintes szállodának, a kerthelyiségnek, a kápolnának, a vágóhídnak és a lóistállóknak az átnézeti vázlatát. Alig telt el húsz perc, amikor a német vendég maga előtt látta az általa megálmodott fogadónak minden jelentősebb részletét. Oly szenzációs ábrázolást látott, amely még az ő fantáziadús képzeletét is messze felülmúlta.

Amikor Janó a vázlattal elkészült, kissé hátrább lépett és így szólt:
- Ezen a táblán szoktam elmagyarázni a gyermekeimnek azt, hogy mit, hogyan építünk fel a megrendelőink számára. Természetesen mindenhez részletes kiviteli tervet is szoktunk készíteni a fiaimmal. – Tette hozzá, miközben le nem vette a szemét az általa készített vázlatrajzról. Ahol kellett, még beszéd közben is kiigazított egyet, s mást.

A német vendég se élő, se holt nem volt!

Erre még ő sem számított. Sok mindent látott már életében, de ilyen emberekkel Ő még soha nem találkozott. Elragadtatással szemlélte a hatalmas méretű vázlatrajzot, amely nem papírra vetve készült el, hanem a simára gyalult deszkára, színes-krétával lett felskiccelve. Janó gyors, gyakorlott mozdulatokkal rajzolt! Amíg dolgozott, a gyerekek félkörben állva, áhítattal figyeltek és csodálták nagyszerű apjuk gondos munkáját.
- Ilyesmire tetszett gondolni? – Kérdezte Janó a vendéget.
- Igen Mester Úr, én valami ilyenről álmodozom, az Önök kivitelezésében. – Mondta a még mindig ámulatban lévő dúsgazdag bajor vadász.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra! - Mondta Janó, miközben újból az asztalhoz ültek.
- Nézze Uram, én a feleségemmel és a 14 gyermekemmel úgy élek együtt, hogy nekünk itt mindenünk megvan. Nyugalomban és békességben élünk! Sem én sem a fiaim soha nem szeretnénk egy napra sem elhagyni a családot. Talán azt sem kell ecseteljem Önnek, hogy a szívünk repedne meg, ha csak egy éjszakát is egymástól külön kellene töltenünk. Amennyiben Ön velünk szeretné felépíttetni a vendégfogadóját és a lovardáját, Önnek el kell intéznie azt, hogy a román hatóságoktól mind a tizenhatan kiutazási engedélyt kapjunk! Az Ön által megrendelni szándékozott munkafolyamatok kivitelezései cca. 5 évig tartanának. A kisebb gyerekeknek ez idő alatt iskolába kell járniuk mégpedig az Ön leendő vendégfogadójához nem túl távoli, német iskolában. Kérem engedje megkérdezzem, hogy az Ön jelenlegi kapcsolatait figyelembe véve, képesnek tartja e magát arra, hogy az elmondottakat elintézze nekünk? – Nézett Janó mélyen a vendég szemeibe.

- Kérem higgye el, hogy én ezen a dolgon már alaposan elgondolkodtam. – Válaszolta gyorsan a bajor vendégvadász.
- Az én keresztapámnak a fia, a jelenlegi a bajor külgazdasági miniszter. Vele, ill. az Ő közbenjárása folytán gondoltam elintézni ezeket az igen kényes természetű dolgokat. Azt sem tagadom azonban; én arra gondoltam, hogy egyelőre csak Ön és a négy nagyobb fia utaznának ki Bajorországba. Önök onnan havonta-kéthavonta hazalátogathatnának.

- Erről szó sem lehet! – Mondta Janó határozottan. - Vagy tizenhatan megyünk, vagy egy sem!

Lirnadett könnyes szemmel hallgatta hatalmas férjének a szavait. Sem Ő, sem a férje soha nem voltak még távol sem egymástól, sem a gyerekektől. Az anya szíve szakadt volna bele, ha csak egy este is úgy telt volna el, hogy ne hallhassa a fiúk elmés meséit, élcelődéseit és a lányok fuvolaszerű karénekét.

- Kérem higgye el, hogy én megértem Önt és akceptálom is az Ön akaratát. – Mondta elérzékenyülve a dúsgazdag német vendégvadász.
- Kérem adjon nekem egy hetet és akkor térjünk vissza erre a dologra.

Kiutazás Bajorországba

A dúsgazdag bajor vadász búcsúzóul, minden családtagról egy-egy fényképfelvételt készített. A székely-magyar családnak fogalma sem volt arról, hogy mire lesz jó az a sok fénykép. Ám a bajor vadász nagyon jól tudta, hogy mit csinál! Arra számított, hogy ha sikerül megszereznie a kiutazási engedélyt Janóéknak, akkor az útlevelek-, vízumok elkészítése, - a fényképek birtokában-, sem a román hatóságoknak, sem a német nagykövetségnek nem jelent problémát.

A rokonságba tartozó bajor külgazdasági miniszter utasította a Romániai Német Nagykövetet, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket arra, hogy Janó és családja a lehető leggyorsabban megkapja a kiutazási- és kint tartózkodási engedélyt Bajorországba.

A német nagykövet ezúttal is remekelt!

A román kormány három tagjától, - a külügyminisztertől, a pénzügyminisztertől és a belügyminisztertől-, megkapta a támogatást a nem mindennapi engedélyek kiadására.

Jó egy hét telt el azóta, hogy a bajor vadász Erdélyből hazautazott. Ezen idő alatt, Janó semmit sem hallott felőle. Így aztán a székely-magyar család élte a maga megszokott életét. Janó és az öt nagyobb fiú szorgalmasan építkeztek, nagyon kellett nekik a pénz. A megrendelők némelyike időben fizetett, de sokan tartoztak is Janóéknak. Olyanok is voltak, akik már harmadik éve csak ígérgették, hogy hamarosan fizetni fognak.

Lirnadett a lányaival együtt, naponta elkészítette az ízletes ebédet, befogta a deres szőrű lovacskát és minden áldott nap elvitte a finom főtt ebédet Janóéknak. Vacsorára hazatértek a férfiak és együtt étkezett a nagy székely-magyar család.
Egyik vacsorájuk közben erős motorzúgást hallottak, amely az ő házuk felé közeledett. A gyerekek kiszaladtak a ház elé, hiszen azon a vidéken ahol ők laktak, nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki motoros járművel közlekedjen. Egy német rendszámú, csillogó-villogó, hatalmas autóbusz közeledett Janójék portájához, s a bejárat előtt fékezett. Két elegáns úr szállt ki az autóbuszból, akik közül az egyik ismerős volt!
Igen, jól sejti a Kedves Olvasó! Ő jött el, a kellemes modorú, dúsgazdag bajor vadász! A vezetőfülkéből egy jó harmincasnak látszó férfi ugrott ki, majd szorosan felzárkózott a vadászhoz.
- Nos kedves Mester Uram, ahogy megígértem, íme itt vagyok! Kérem tüstént készülődjenek. Utazunk Németországba. Elintéztem az engedélyeket. Mind a tizenhatan velem jöhetnek, itt vannak a kezemben az Önök okmányai! – Már mutatta is Janó felé az útlevélköteget.

Janó csak mosolygott és a maga kellemes modorával befelé tessékelte a bajor vadászt és annak kísérőjét. A bajor vadász bemutatta a kísérőjét, aki nem volt más, mint az Ő egy szem, szeretett fia Hansi. Hansival azonban nem sokat kell most foglalkozzunk, mert Ő úgy járt, hogy amikor a bemutatkozás során, a tekintete találkozott Rozikának a gyönyörű szép szemeivel, hát az történt, hogy a német ifjú egyetlen szemvillanás alatt fülig szerelmes lett, az alig 16 éves Rozikába. Hansi 25 éves volt, nem sokkal azelőtt végezte el az egyetemet. Építészmérnöki diplomát szerzett.
A Rozikával való találkozás olyan volt neki, mint egy álom. Mint egy nem várt-, legfeljebb csak remélt, nagy-nagy ajándék a sorstól. A gyönyörű, - sudárságát és lenyűgöző szépségét az édesanyjától öröklő-, Rozikából olyan pozitív hullámok érkeztek az ifjú építészmérnök felé, hogy Hansi szinte elveszett a hirtelen rátörő szerelemnek abban a mélységes tengerében, melyről a regényírók és a költők oly csodás dolgokat regélnek. A székely-magyar családban Rozika volt a korban legidősebb lány. Ő már régóta segített Lirnadettnek a konyha és a lakás rendben tartásában. Sőt a szövőszéken is úgy dolgozott, mint a felnőttek. Anyanyelvén túl, kifogástalanul beszélt románul, angolul, németül és olaszul.
Szegény Hansi, csak falatozgatott, de közben a szerelemnek a mélységes vermében vergődött. Oly gépiesen evett, mintha kötelességből tenné. Forgott vele a világ. Azt talán mondanom sem kell, hogy Hansi apjának is feltűnt ez a dolog. Bánta is már, hogy korábban olyan szépeket mondott az Ő egyetlen, szeretett fiának, a székely-magyar család legidősebb lányáról. Csakhogy a szerelem nem olyan mesterség ám, melynek parancsolni lehet. A szerelem utat tör magának és, mint mondják, mindent legyőz! Ám az sem tagadható, hogy mindezek ellenére, egy család életében vannak azért fontosabb dolgok is, mint a szerelem. Ezért bármennyire neheztel is rám a T. Olvasó, az ifjú szerelmespárt egy időre mégiscsak magukra kell most hagynunk. Helyettük lássuk inkább azt, hogy a rendkívül okos Janó és a dúsgazdag bajor vadász, miben és hogyan egyeztek meg.

Amikor Janó és a bájos Lirnadett, a terített asztalhoz tessékelte a vendégeket, Lirnadett karjára téve az étellel teli tálat, kellemes mosollyal kínálta a tejfölös csirkepaprikást a fővendég felé. Rozika éppen ezt tette Hansival, akinek úgy remegtek a kezei, hogy a merőkanál csaknem kiesett az újai közül. Egy másik nagyobb lány, - akit Piroskának hívtak-, kézzel szaggatott nokedlivel, egy másik lány, - akit Boglárkának hívtak-, főtt burgonyával teli tálból kínálta a két farkaséhes, fáradt német vendéget. Eközben Janó a legfinomabb miseborral töltötte meg a poharakat.
- Kedves egészségükre Uraim, Isten hozta Önöket a mi szerény kis otthonunkban! – Szólt jókedvűen a házigazda és koccintás után fenékig kiitta poharát. A jóízű vörösbor után, a két német vendég úgy falta a székely-magyar csirkepaprikást, mint akik még soha nem ettek efféle finomságot.
Vacsora után Janó a sarokszobába tessékelte a vendégeket, ahol Lirnadett és az Ő lányai finom rétesekkel teli tálcákat tartottak a férfiak elé. Az édességek elfogyasztása után Janó törte meg a csendet:
- Nos, ha jól értem Önt, akkor az Ön részéről minden akadály elhárult, s mi akár már holnapután megkezdhetjük az Ön bajorországi fogadójának és lovardájának a építését Németországban?
- Igen, Ön nagyon jól megértett mindent kedves Mester Uram, valóban akár már ma útra kelhetünk, ha Ön is így akarja ezt. – Erősítette meg a bajor vadász a Janó által mondottakat.
- Akkor állapodjunk meg a munkadíjban és az egyéb feltételekben. – Szólt Janó a maga csendes nyugalmával.
- Valóban, mennyiért csinálják meg nekem azt a vendégfogadót, a kápolnát, a vágóhidat és a lovardát, melyekről Ön ezelőtt egy héttel, már egy kiváló látványtervet készített nekem? – Tette fel a kérdést a bajor vadász.
- Elkészítettem Önnek egy komplett számítást erre vonatkozóan. – Válaszolta Janó és átnyújtott egy kisméretű kockás füzetet a vendégnek. A bajor vadász arra számított, hogy a füzetben rengeteg számot, ill. adatot fog majd találni, ám ebbéli elgondolását illetően igencsak csalatkozni látszott, amikor azt tapasztalta, hogy az első oldalon mindössze ennyi állt:
Munkadíj összesen: 15.800.000,- DEM.
A második oldalon is egyetlen sor volt csupán, amely a következőképpen hangzott:
Szállás- ellátás költsége 5 évre: 3.800.000,- DEM, mely összeg, a kiérkezés napján előre fizetendő.
A harmadik oldalra ezt írta Janó:
Munkadíj előleg: 3.000.000,- DEM, amely a Bajorországba történő megérkezésünk napján készpénzben kerül kifizetésre.
A negyedik oldalon is volt egy mondat:
A megrendelő garanciát vállal arra, hogy anyaghiány nem akadályozza a kivitelezést!
Az ötödik oldalon meg ezek álltak; - kivitelezési határidők:
A 120 szobás panzió, a három étterem és a pincesöröző: 2 év.
A kápolna, a kerthelyiségek és a vágóhíd: 1,5 év.
A 80 kancás, 200 db-os lovarda és annak tartozékai: 1,5 év.
A hatodik oldalon pedig ez állt:
Valamennyi hatósági engedélyeztetést a megrendelő köteles elintézni. Az engedélyeket időben kell beszerezni, mégpedig úgy, hogy azok a kivitelezés megkezdése előtt legalább egy héttel rendelkezésre álljanak.

A bajor vadász nézett nagyokat, miközben a lapokat forgatta. Ő valami egészen másra számított. Azt hitte, hogy Janó egy nevetségesen alacsony árajánlatot fog majd adni neki, amit ő nagylelkűen elfogad. Ám a jobbik eszét elővéve azt is nyomban belátta, hogy Janó ajánlatának az elfogadásával, legalább 8-10 millió DEM-el jobban jár attól, mintha németekkel dolgoztatna. Gondolt hát egy bátrat a dúsgazdag bajor vadász és ezt mondta:
- Kedves Mester Uram, én itt az Ön kedves családja- és az én Hansi fiam előtt kijelentem, hogy az árajánlatát elfogadom.
– Rendben van! - Mondta Janó és a bajor vadász kezébe adta a tollat.
– Kérem írja alá mind a 6 oldalt.

Janó és családja 1958. október 29-én délután érkezett meg Bajorországba. A kétnapos rohanás alaposan megviselte őket. Ettől függetlenül a lelkesedésük változatlanul a tetőponton volt! Janó jóformán semmit nem tudott aludni a kényelmes szállodai ágyon. Bárcsak jönne már a hajnal sóhajtozott magában. Lirnadett úgy aludt a férje mellett, mintha most is otthon lenne. A gyerekek nagyon elfáradtak a hosszú- és kimerítő utazás közben. Ők most a szállodai szobákban igyekeztek kipihenni a kétnapi utazás fáradalmait. A bőséges szállodai vacsora is jól esett volna a kitelepült családnak, csak az volt a gond, hogy egy kis incidens is vegyült a dologba. Az történt ugyanis, hogy néhány bajor vendég úgy besörözött, hogy jó dolgukban nem tudtak nyugton maradni. Ezért gondoltak egyet és belekötöttek a csendesen vacsorázó, s talán túlságosan is szerényen viselkedő Janóba.

A jobb érthetőség kedvéért mondom el azt, hogy Janóéknál a férfiaknak azok a napok számítottak ünnepnapoknak, amikor felvették a zsebek mentén kihímzett, fehér posztó nadrágjukat, hozzá tiszta vászon inget és egy színes mellényt öltöttek magukra. S a lábbelijük? Az egy maguk által szabott, kissé ormótlannak tűnő sertésbőr szandál, vagy papucs volt. Janó és az Ő kilenc fia így öltözött fel az érkezés napján, az esti vacsorához. Ők ezzel az öltözékkel kívánták megtisztelni Bajorországot és a vendéglátójukat.

- Hé, te meg milyen paraszt vagy komám, csak nem egy kecskeszülött? – Kiáltott át a másik asztaltól hetykén, egy spicces bajor Janónak.

A bajor asztalánál ülő négy másik német férfi úgy röhögött az idétlen tréfán, mintha ki akartak volna bújni a bőrükből. Látszott rajtuk, hogy nagyon biztosak a dolgukban, s abban meg végképp, hogy a székely-magyar család nem érti az ő élcelődésüket.

- Egészen jó tréfát találtunk ma estére Uraim! - Mondta egy másik német az atyafiaknak!

Vesztükre nevettek, ill. gúnyolódtak, mert Janó nem olyan ember volt, akivel így lehetett kukoricázni. Szép komótosan felállt a helyéről és átsétált a hőzöngő bajorok asztalához. Amint Janó elindult a négy nagyobb fiú is mögé sorakozott és félkör alakban követték az apjukat. Az asztalhoz érve, Janó a mellére bökött és ezt mondta:

- Nem vagyok kecskeszülött!

Azzal a felkapta a bajor vendéget a székéről és egy szempillantás alatt a magasba dobta a magatehetetlen embert. A bajor az arcával és a térdeivel ütközött meg a mennyezetet tartó gerendával. Janó jó két méter magas volt. Mielőtt a kötekedő vendég zuhanni kezdett, Janó annak a feneke alá helyezte hatalmas tenyerét és újból a mennyezetre dobta őt. Ezúttal is arccal és testének elülső részével ütközött a mennyezettel a pórul járt ember. Janó a magasba nyújtott jobb kezén táncoltatta a németet mégpedig úgy, hogy meg-megpörgette őt a levegőben. Ahányszor a kötekedő német fordult egyet a levegőben, mindannyiszor alaposan beverte a fejét és a térdeit, a mennyezeti gerendák valamelyikébe.

A levegőben forgó bajor vendégnek a négy asztaltársa felugrott az ülőhelyéről és hátulról Janóra támadtak. Vesztükre tették!

Janónak a négy hatalmas erejű fia megragadta egyiküket, ill. másikukat. Egy szemvillanásnyi idő alatt, már ők is a levegőben voltak. Éppen olyan magatehetetlenül forogtak a levegőben, mint a társuk, miközben az arcukkal, térdükkel és a mellükkel olyan koppanósan verték a mennyezeti gerendákat, mint az apjuk kezében vergődő férfi. A négy fiú félszemmel az apjára figyelt. A legkisebb még alig tizenöt éves volt, de vasmarkának szorításától, a falu legényei már régóta rettegtek.

- Ültessétek vissza őket a helyükre! – Szólt Janó indulatok nélkül a fiaira.

Ő maga jó példával elől járva, úgy nyomta bele a székébe a félájult gúnyolódó embert, hogy a széknek nem maradtak épek a lábai. Éppen ezt tették a hatalmas erejű fiúk is. Öt összetört szék és öt megtört ember hevert a földön, akik egy életre megtanulták, hogy nem mind kecskefia az, akinek nincsen szépen fénylő bajor vadászruhája és cipője.

Janó és a négy, közel két méter magasra nőtt, szikár, izomkolosszus fia lassú, nyugodt léptekkel mentek vissza az asztalukhoz. Ők lerendezettnek tudták a rajtuk esett sérelmet! A sörözőben ülő hölgyek úgy bámultak a rendkívül jóképű fiúkra, mintha csak egy-egy újjászületett Adonis lépdelt volna el előttük, a kissé csúszós márványpadozaton.

Janó és az Ő családja felálltak a vacsoraasztaltól. Az incidenst követően abbahagyták a vacsorázást és felmentek az első emeleten lévő szobáikba. Vendéglátójuk a bajor vadász, hiába próbálta marasztalni őket, Janóék hajthatatlanok voltak.
Amikor a bajor söröző- ill. panzió vendégei magukra maradtak, döbbenten néztek össze. Ők ilyen hatalmas fizikai erejű emberekkel még soha nem találkoztak! Elborzadva gondoltak vissza a néhány perccel azelőtt lejátszódó eseményekre. Az egyenként legalább száz kg-ot nyomó, testes, sörhasú bajorok úgy forogtak és kalimpáltak a levegőben, mint egy ernyedt, holtfáradt, szétesőben lévő ringlispíl. Ők mind az öten, egy kőkemény leckét kaptak, s a dolog nagyon úgy nézett ki, hogy alaposan meg is tanulták egy éltre azt, hogy Janóval és az Ő családjával csak a tisztelet hangján lehet beszélni!

Másnap kilenc órakor, a dúsgazdag bajor vadász, az ő fia Hansi és Janóék már a városnak az egyik neves bankjában voltak. A vadász kifizette Janónak a 3.000.000,- DEM összegű munkadíj előleget és a 3.800.000,- DEM-re rúgó, szállás-ellátás költséget, mely összeget Janó egy, - ugyanabban a bankban megnyitott bankszámlán- helyezett el. A bankszámla felett Lirnadettnek is és az ifjabb Janónak is aláírási és rendelkezési jogot biztosított. Az összegből 2 millió DEM-et egy éves, megújuló kamatozással lekötött. További 4 milliót három hónapos, megújuló kamatozással kötött le.

A fennmaradó összegből magával vitt 650.000,- DEM-et. Ebből visszafizette a német megrendelőnek, az útközben tőle kapott 5.000,- DEM-et, merthogy azt Ő nem ajándéknak, hanem csupán egyféle előlegnek tekintette. A bajor vadász által átadott 30.000,- ATS-t még Bécsben visszaadta, mert ott nem kívántak vásárolni semmit. A pénzügyek elrendezését követően a bajor vadász elvitte Janóékat a városi elöljáróságra, ahol bejelentette az érkezésüket és egyúttal kérelmezte részükre a tartózkodási engedély kiadását.

A bajor vadász olyan kiváló összeköttetésekkel bírt, hogy az egyébként kényes természetű ügyek szépen beindultak és igen jó esélye volt annak, hogy minden lerendeződik. A fentebb már sokat emlegetett, dúsgazdag bajor vadászt Hr. dr. Karlheinz Fallnernek hívták. A banki, ill. a hivatali ügyek intézése során Janó azt tapasztalta, hogy mindenki igen nagy tisztelettel beszél az Ő megrendelőjével és szinte minden esetben Herr dr. Fallner néven szólítják őt. Később azt is megtudta, hogy Hr. dr.Fallner korábban ügyvéd volt, majd gondolt egyet és nagykereskedő is lett. Később több, igen jelentős nagyságú birtokot vásárolt magának.

Janó is megszólította a bajor vadászt:

- Herr dr. Fallner, arra kérem Önt, hogy menjünk ki egy terepszemlére és nézzünk szét azokon a helyeken, ahol Ön fel szeretné építtetni velem a vendégfogadóját, a kápolnáját, a vágóhídját és a lovardáját.
- Hejh, kedves Mester Uram, Ön úgy látszik, hogy gondolatolvasó, mert én is éppen ezt szerettem volna javasolni Önnek. – Mondta dr. Fallner elégedetten. Mintegy félórányit kanyargott Hansi egy gyönyörűséges hegyes- és erdős vidéken, ahol a gondosan megmunkált földek mellett, szépen gondozott parasztporták és jókora erdőségek húzódtak meg. Hansi egy olyan helyen állt meg az autóbusszal, ahonnan rá lehetett látni a városra és egy igen nagy kiterjedésű, hatalmas erdőségre, hegy- és dombvidékre.

- Ez itt az én birodalmam! Nem kevesebb, mint 1.858 hektár föld egybefüggően. A papától kaptam ezelőtt négy hónappal, akkor amikor az építészmérnöki diplomámat megvédtem. – Mondta Hansi egy igencsak elégedett mosollyal és jobbkarjával egy olyasféle mozdulattal mutatott körbe, mintha az óriásbirtokot képes lenne a hóna alá fogni.
- Igen, ez valóban így van! A mi családunkban Hansi a földbirtokos, nekem mindössze annyi kis földem van, ahol a farmom működik. Annak területe alig több, mint 850 hektár. – Mondta Herr dr. Fallner, kissé magyarázkodva.
- Hol lenne a 120 szobás panzió? – Kérdezte Janó.
- Nos a panzió ott a második lejtő alján lenne, közvetlenül az erdő mellett. – Mutatta a bajor vadász. Eközben Janónak az öt legnagyobb fia már készítette is a rajztábláján a vázlatokat!
- Hová tervezik Önök a vágóhidat és a lovardát? – Tette fel Janó a következő kérdést.
- A vágóhíd és a lovas-panzió egymás felett, azon a nagyobb méretű lejtőn épülne fel. Alul lesz a vágóhíd és a húsfeldolgozó, s ott felül, a vágóhídtól cca. 1600 méterrel jobbra fogjuk megépíteni a lovardát. – Mutatott Herr dr. Fallner egy gyönyörűséges tisztásra.
- Melyik itt az uralkodó szélirány? – Kérdezte Janó. Erre a kérdésre már Hansi válaszolt, akinek még imponált is, hogy Ő az újdonsült építészmérnök adhatja meg a választ erre a fontos kérdésre.
- Az uralkodó szélirány itt nálunk Észak- Északnyugati, tehát lényegében ahol mi most állunk, ebből az irányból kapjuk a több-, ill. a nagyobb erejű széllökéseket.
- Köszönöm a korrekt válaszát Hansi! – Nyugtázta a mondottakat Janó, aki szándékosan engedte közelebb magához az ifjú mérnököt.
- Herr dr. Fallner, kérem nézzünk most egy olyan nagyobb méretű műhely után, ahol a ránk következő tél folyamán előkészíthetjük az építési anyagokat. – Kérte Janó a bajor nagygazdát. Gyönyörű, sima aszfaltozott utakon haladtak a hegyes, erdős vidéken arrafelé, amerre a bajor vadász a 120 szobás panzióját szerette volna felépíteni. Egy nagyobb erdei tisztáson egy szép udvarház állt, sok kisebb-nagyobb épülettel. Úgy nézett ki a telephely, mintha korábban állatokat tartottak volna ott, majd valami miatt abbahagyták a tenyésztést. Üresen álló nagy szénapajták, istállók és egy nagyobb-, 3 szintes lakóházféle is volt ott. Hansi megállt az udvaron, a vendégek kiszálltak.
- Kié ez a porta kérdezte Janó? – Az enyém felelte Hansi önérzetesen.
- És miért üres a major? - Kérdezte Janó.
- Korábban egy tehenészeti farmunk volt itt, de a nálunk uralkodó tejdömping miatt jobbnak láttam bezárni a telepet. - Válaszolta Herr dr.Fallner.
- Mit szólna Ön ahhoz, ha ez a telep lenne az Önök műhelye mindaddig, amíg a vállalt munkálatokkal el nem készülnének? – Kérdezte a bajor vadász és kíváncsian nézett, a tőle jó egy fejjel magasabb Janóra.
- Nézze Herr dr. Fallner, nekem más elgondolásom van, mégpedig az, hogy vennék magamnak és a családomnak itt egy kisebb farmot. Ez a hely ahol most állunk, akár így is szóba jöhetne? Apropó, hány hektár föld tartozik ehhez a farmhoz? – Fonta Janó okosan a szavakat.
- Nos, a hely ahol állunk a Hansi tulajdona, tőle, ill. az Ő döntésétől függ minden! Máskülönben 698 hektár erdő, 865 hektár legelő és 295 hektár termőföld tartozik ehhez a telephelyhez. – Szólt jól értesülve Herr dr. Fallner.

Janó szerette a konkrétumokat és azt is jól tudta, hogy addig kell ütni a vasat, amíg az meleg! Máris Hansihoz fordult, akiről tudta azt, hogy az ifjú ég a vágytól, hogy tehessen végre valamit Rozikáért és a lány családjáért.
- Nos Hansi, Ön mennyiért adná el nekem ezt a birtokot? – Kérdezte Janó célratörően. Hansi nem válaszolt rögtön, hanem félrevonta az apját és vele bizalmasan pusmogott egy darabig. Aztán így szólt Janóékhoz:
- Kedves Mester Uram, én ezt a birtokot a 295 hektár szántóval, 1,5 millió DEM- ért eladom Önnek! A papával azt is megbeszéltem, hogy miképpen lehet az Ön nevére íratni ezt az ingatlant. Tudja a papám korábban egy igen jó nevű ügyvédi irodát vezetett, jártas az ingatlan-átruházási ügyekben is.
- Nézze Hansi, Ön csaknem ajándékba adja nekem ezt a szép ingatlant, s ezt anélkül mondom, hogy valamelyest is tisztában lennék a németországi ingatlanárakkal. Természetesen, ennek ellenére a magam módján én is tudok kalkulálni. Ha abból indulok ki, hogy én és a családom alig félévi munkánknak a díjáért, egy új otthont teremthetünk itt magunknak, azt kell mondjam Önnek, hogy ez engem Önnel szemben máris erősen lekötelez! Tehát elfogadom az ajánlatát és még ma kész vagyok kifizetni Önnek a vételárelőleget. Azt ugye mondanom sem kell, hogy mi már a mai naptól kezdve itt szeretnénk maradni, mert mi soha többé nem akarunk német szállodában aludni. – Így beszélt Janó, a maga egyszerűségével, amúgy magyarosan, jó székely-magyar módra.
- Ennek az ég egy adta világon semmi akadálya nincs! - Hansi olyan gyorsan válaszolt, amilyen gyorsan csak tudott, hogy még csak a sansza se legyen meg annak, hogy Janó valami miatt meggondolja magát.
- Akkor itt a kezem, kössük meg most az üzletet. – Mondta Janó és keményen kezet rázott előbb Hansival, majd a dúsgazdag bajor vadásszal.
- A papírmunkákat bízza csak rám kedves Mester Uram! – Mondta Hr. dr. Fallner, aki az előző esti incidenst követően csak akkor kezdett igazán megnyugodni. Előző este, ill. az álmatlan éjszaka közben még attól tartott, hogy Janóék esetleg sarkon fordulnak és meg sem állnak az óhazáig.

Csakhogy Janót és Lirnadettet nem ilyen fából faragták!

Bajororföldi nappalok és éjszakák

Janóék kiszedték az autóbuszból azokat a csomagokat, melyeket Lirnadett, az Ő lányai és fiai elutazásuk előtt összekészítettek. Eközben a férfiak kirakodták a magukkal hozott kéziszerszámokat és azokat máris vitték a Janó által kijelölt szénapajtába. Janó úgy döntött, hogy az elkövetkező három-négy évben az az épület lesz majd a műhelyük. Egy másik hasonló szénatároló pajtát Janó, a faáru tárolására és kezelésére jelölt ki. Eközben Lirnadett és a lányok birtokba vették a nagy farmerházat. Hozzáláttak a takarításhoz és az ebéd elkészítéséhez. Ők úgy tekintették a dolgot, hogy nekik Bajorországban is van már egy szép új, tágas otthonuk! És bizony ez így is volt.

Janó rendkívüli ügyességének köszönhetően, a 16 fős székely-magyar család megnyugodva láthatott a napi feladatok sikerre viteléhez. Szinte égett a kezük alatt a munka. Janó és a két nagyobbik fiú nekiláttak és annyi ágyat készítettek, amennyi még hiányzott. Lajos és Kálmán egy jókora étkezőasztalt és hozzá kényelmes lócákat, valamint faragott, legyalult karosszékeket készített. Azt talán mondanom sem kell, hogy a Rozikába fülig szerelmes Hansi is ott maradt a székely-magyar családnál. Az autóbuszt az apja vitte haza! Az ifjú építészmérnök is részt vett a szálláskészítő munkálatokban. Ő azonban úgy intézte a dolgait, hogy leginkább Rozika körül forgolódhasson.

Hr.dr.Fallner első útja az irodájába vezetett, ahol az Ő szeretett Felesége nagyon várta már Őt. Az asszony és a titkárnő türelmesen kivárt addig, amíg Fallner Úr telefonon intézkedett. Visszakapcsoltatta az áramot, a vizet, a gázt Janóéknak az új birtokára. Hansi korábbi rádiótelefonját is beüzemeltette, majd így szólt hitveséhez:
- Kedvesem a mi Hansi fiunk olyan szerelmes lett Rozikába, hogy szeretett fiunkat három lóval sem tudjuk többé elvontatni a székely-magyar családtól. Ezért arra kérlek, hogy Hansi kocsijával siess most ki a birtokra és legyél segítségére abban, hogy a székely-magyar család részére, mielőbb be tudjatok vásárolni. A többit rád bízom drága Kedvesem! – Mondta a dúsgazdag bajor vadász az Ő imádott Feleségének.

Alig telt el egy óra azt követően, ahogy Hr.dr.Fallner a luxusbusszal elhagyta Janóék birtokát, amikor egy csillogó-villogó Mecedes jelent meg a nagy farmerház előtt. A kocsiból egy rendkívül szép arcú, elegáns Úrhölgy lépett ki, akit Hansi kitörő örömmel üdvözölt!

- Drága Édesanyám! – Kiáltott fel Hansi és szerető Anyja karjaiba omlott.

Ez az igen szép és megható jelenet könnyekre fakasztotta Lirnadettet is és az Ő öt gyönyörű lányát is. Ám Hansi senkitől sem zavartatva, kézen fogva vezette Rozikát az Ő imádott Édesanyja elé és ezt mondta:
- Drága Édesanyám! Kérlek engedd meg, hogy bemutathassam neked azt a lányt, akit én már a közeljövőben feleségül szeretnék venni.

Hansi Anyja egy rendkívül intelligens, jogász végzettségű, kellemes arcú, exklusív megjelenésű, jó ötvenes hölgy volt, aki fiának az őszinte örömkitörésétől úgy elérzékenyült, hogy szemeiből nagy cseppekben, törtek elő az örömkönnyek. Nem is próbálta titkolni örömét, amikor azt látta, hogy az Ő délceg, élsportoló, fiatal mérnök Fia, szinte úszik a boldogságban. Más kérdés az, hogy amikor a tekintete találkozott a Rozikáéval, olyan kellemes pozitív hullámokat kapott a német szépasszony, melyekkel azelőtt még soha nem találkozott. A jólelkű német nő ráérzette arra, hogy az Ő egyetlen, szeretett fiát oly nagy szerencse érte, amely csak egyetlen egyszer fordulhat elő az ember életében. Hansi Anyukáját Gertrudnak hívták.

– Kérem szólítsatok engem a nevemen! És kérem, hogy mindenki tegezzen. – Mondta a szépasszony, aki egyre csak ámuldozva nézegette a gyönyörű Rozikát, a sudár és nagyon kellemes Lirnadettet, a délceg ifjakat, az erőtől duzzadó, hatalmas termetű Janót, a számára gyönyörűségesnek tűnő székely-magyar család tagjait.

Bevásárlás és ismerkedés

Engem az én kedves Férjem azért küldött most ide hozzátok, hogy segítsek bevásárolni. Ezért, kérlek gyertek velem, bemegyünk a városba. – Szólt nyájasan Gertrud. Lirnadett és a négy kisebb lány tartott Gertruddal. Rozika és Hansi a birtokon maradtak.

A testvérek egyszerre csak arra lettek figyelmesek, hogy Rozika és Hansi kézenfogva járnak fel- s alá a farmon. Közben azért Ők is dolgoztak. Janó úgy szervezte meg a farmon folyó kinti- és benti munkát, hogy Hansi és Rozika mindenhol együtt maradhassanak. Az ifjú Janó és Hansi azt a feladatot kapták, hogy tervezzék meg egy éléskamra, egy hűtőkamra, egy házi vágóhíd, egy 500 tojótyúk befogadására alkalmas tyúkfarm, egy 10 tehén tartására alkalmas istállónak és egy 50 kocás sertéstelepnek az elhelyezését, valamint a szükséges épületek felépítését. Közben az ifjabb Janónak és az Ő két fiútestvér segítségének, mielőbb le kellett alapozniuk egy hús- és kolbászfüstölőt is.
Péter, mint villanyszerelő, azt a feladatot kapta az apjától, hogy Janikával, az egyik kisebb testvérével együtt, 5 db 200 l-es hűtőszekrénynek, az újonnan kialakított hűtőkamrának és 5 db 400 literes mélyhűtő ládának építsen ki, egy áramfogadó állomást.
- Úgy tervezd meg az első elektromos alállomást, hogy melléje fogod majd kiépíteni a világítást- és a háztartási gépeket kiszolgáló két új elektromos álláshelyet is. – Magyarázta el a dolgokat Janó az Ő szeretett Péter fiának.

Janó megkérte Hansit, hogy a rádiótelefonján, házhozszállítással rendeljen 5 db 200 l-es hűtőszekrényt, 5 db 400 l-es mélyhűtő ládát és 5 db 200 literes villanyboylert. Ezek alig fél órán belül már a nagy faromon voltak. Janó kifizette a szállítómunkások által átadott számla összegét, majd Hansihoz fordult.
- Mondd Hansi, mennyi borravalót illik adni ennek a 3 szállítómunkásnak?
- Azt hiszem, hogy 50 DEM-el nagyon elégedettek lesznek válaszolta Hansi csendesen.

Amikor Lirnadett, Gertrud és a lányok jól megrakodva megérkeztek az élelmiszer piacról, az éléskamra már fogadóképes hűtőgépekkel, elegáns polcokkal állt rendelkezésükre. Edényeket, tányérokat és evőeszközöket is vásároltak, mivel az otthonról hozottaknak nagy része fából készült. Péter és Kálmán akkor már a konyhában ténykedett. Épp a hideg- és a melegvizet vezették be. Ebéd után Janó, az ifjú Janó, Rozika és Hansi, - Hansi kocsijával-, bementek a városba. A Mercedes szalonba igyekeztek. Janó vásárolt egy öt személyes, nyitott platós kisteherautót és egy alig használt személygépkocsit. A személyautót Janó, a kisteherautót az ifjú János vezették hazáig. Elől haladt Hansi Rozikával. Utánuk szépen begördült a két új szerzemény is Janónak a nagy bajor farmjára. Az esti vacsora közben, a családfő meleg hangon így szólt a családjához:

- Kedveseim, Hansi és Gertrud segítségével, holnap délelőtt vásárolni fogunk 5-10 szép fejőstehenet, 15-20 fejőskecskét és 15-20 db juhot. Délután vásárolunk 200-300 tojótyúkot, ludakat, kacsákat, pulykákat, gyöngyösöket, 10-20 db anyakocát és 5 nagy hízósertést. A hízósertéseket legkésőbb egy hét múlva levágjuk. Addigra elkészülnek a kiszolgáló helyiségek is.

Így történt, hogy a székely-magyar családnak, - a bajorföldi tartózkodásuk második estéjén-, már egy népes állatállománya is volt az új farmon. Hansi javaslatára, Janó 2 bajor állatgondozót is alkalmazásba vett. Ezek korábban is a farmon dolgoztak, a lakásuk is közel volt Janónak a farmjához. A két bajor munkásnak az volt a feladata, hogy etessék, itassák, gondozzák, fejjék az állatokat. A harmadik nap reggelén Lirnadett és az Ő lányai, már saját termelésű tojásrántottát és főtt tojást tettek a székely-magyar család asztalára. A finom alpesi tejből meg tejeskávét, kakaót, tejfölt, túrót, sajtot készítettek.

A nagy farmnak az udvarán, Janó már az első napon lealapozta a nyeregtetős, - oldalról is fedett-, kenyérsütő kemencéjüket. Az épületek és építmények tájolását Janó Hansira bízta. Az ifjú mérnöknek ezek voltak az első önálló munkái. Hansi szinte úszott a boldogságban, mert az Ő állandó segítője Rozika volt. Annak is örült, hogy Janó ennyire megbízott benne, hiszen azt óráról-órára tapasztalta, hogy az Ő leendő apósa egy rendkívül nagy tudású, körültekintően mérlegelő, kiváló, páratlanul széles látókörrel megáldott szakember.

Időközben Janó hatalmas nagy rönkfákat is vett, melyeknek nagy részét az üresen álló épületekben helyezte el. Ezzel egyidőben két nagy teljesítményű gatterfűrészt is vásároltatott Hansival. Néhány napon belül megindult a getterezés és a kérgezés is. Erre a munkára 4 közelben lakó bajor munkást vett fel Janó, akiknek irányítását az Ő szeretett János fiára bízta.

A kiérkezésüket követő egy hét múltán levágták az öt nagy, egyenként legalább 180 kg-os hízósertésüket is. Finomabbnál-finomabb kolbászféleségeket, tepertőket, hurkákat, székelykáposztát tettek a reggeli-, az ebéd- és a vacsora asztalukra. Azt talán mondanom sem kell, hogy Hr.dr.Fallner és az Ő kedves Felesége minden ilyen közös étkezésre hivatalos volt.
Hansi szülei nagyon szívesen tettek eleget a meghívásnak, hiszen csak Janóéknál találkozhattak az Ő szeretett, egyetlen fiukkal Hansival. Hansi a kezdetektől fogva Janóéknál lakott. Ám ezen túl is, Lirnadették olyan finom ételekkel és italokkal várták Hansit, a dúsgazdag bajor vadászt és az Ő imádott Feleségét, amilyeneket azok korábban egyáltalán nem fogyasztottak.

Janó és az Ő zseniális fiai-lányai a farmjukon, nagy titokban felépítettek Hansinak egy gyönyörű szép, téliesített gerendaházat. A ház öt szoba összkomfortos volt, melynek a földszinti szárnyában volt egy kényelmes, nagy tervezőiroda is. Ez a gerendaház alig két hét alatt készült el. A házavatóra hivatalos volt az egész család, beleértve Hr. dr.Fallnert is és az Ő bájos Feleségét is. A vacsorát Janóéknak a nagy ebédlőjében tálalták fel. A finomabbnál-finomabb húsételek után, Lirnadett és az Ő gyönyörű lányai feltálalták a kemencében sült réteseket. Gertrud a finom falatoktól és a bájos felszolgálástól teljesen el volt ájulva. Ő még ilyen finom süteményeket soha nem evett. Őt ennyire kedvesen még soha nem szolgálta ki senki.

Hirtelen Hr. dr.Fallner ragadta magához a szót:

- Kedveseim, nekem két meglepetésem is van most a számotokra, szólt kissé titokzatos arccal.
- Az egyik, egy 48 alállomásos telefonközpont, melynek a központi agya, már ide van telepítve a Mester Úr birtokára. Neked Fiam, az új irodádba és az új lakásodba egyelőre 3 telefonfővonalat biztosíttattam. Holnap reggel, mindhárom fővonaladat be fogják kötni. A többi 45 vonal a Mester Úré és az Ő Kedves családjáé. A Mester Úr birtokán már működnek is a telefonok, ki lehet próbálni azokat. Azt is szeretném elmondani még, hogy Hansinak az új otthonában, az irodájában és a Mester Úrnak a lakásán is működik két-két forró drót, melyek a Bajor Miniszterelnök biztonsági főnökének, - az én unokatestvéremnek-, a hivatalába lettek bekötve. Bármilyen vészhelyzetben hívhatjátok Őt, vagy a helyettesét. – Fejezte be egy nyájas mosollyal Hr.dr.Fallner.

Ezeket hallva, Lirnadették alig jutottak szóhoz az örömtől. Elsőként Janó szedte össze magát. Kissé keresgélte a szavakat, amikor hálásan köszönte meg a nagy lehetőséget Hr.dr.Fallnernek.
- Ah, semmiség ez, hiszen a gyártmányoknak egy igen jelentős része az én egyik gyáramból származik! - Válaszolta Hr.dr.Fallner könnyedén, majd ezeket mondta:
- Ám, ha már nálam van a szó, akkor kérem engedjétek meg, hogy a másik meglepetésemet is előadjam: szeretném bejelenteni, hogy Édesanyáddal, az én drága Gertrudommal, hamarosan Dél-Afrikába utazunk vadászni.
- Mennyi időre mentek? – Kérdezte Hansi.
- Úgy számítom, hogy legkésőbb Karácsonyra már idehaza is leszünk Fiam. – Válaszolta Fallner Úr.
- Mikor indultok Apa?
– Holnapután reggel szállunk fel Fiam. – Válaszolta dr.Fallner, majd így folytatta:
- Kedves Hansi Fiam, amíg külföldön vagyok, rád szeretném bízni cégeimnek a vezetését és azoknak a teljes felügyeletét. Kérlek két-három naponta látogasd meg őket. Elsősorban a híradástechnikai gyárunkat vedd górcső alá, mert ott van a tőkémnek több, mint a 25 %-a. Jelenleg 4.900 fő dolgozik abban a gyáramban, akik évről-évre, nagyon jelentős nagyságrendű nyereséget termelnek nekünk.
- Megértettelek kedves Apa! – Válaszolta Hansi elgondolkodva.
- Légy nyugodt Kedves Fiam, mert amint landolunk Johannesburgban, azonnal telefonálok neked.
- Én pedig minden reggel, pontban 8 órakor, fel foglak hívni Téged Kedves jó Fiam! – Mondta kissé elérzékenyülve Gertrud. Ismét Hr.dr.Fallner szólalt meg:
- Kérlek ne félj kedves Fiam, mert így szinte állandó telefonkapcsolatban leszünk egymással. Mindenben és mindenkor számíthatsz rám.

Kígyómarások Dél-Afrikában

- Hello Hansi, itt a papa beszél Johannesburgból drága, szeretett Fiam! – Hangzott fel jókedvűen Hr.dr.Fallner hangja a telefonban.
- Jó reggelt kedves Papa, jól utaztatok?
- Igen, hála Istennek és a Te drága imáidnak Fiam, kitűnő repülőutunk volt. Várj adom az Anyukádat is, mert már majd kikapja a kezemből a telefont.
- Hello én drága, szép Fiam, ugye tudod, hogy már most nagyon hiányzol
nekünk? - Mondta Gertrud a könnyeivel küszködve.
- Hello Kedves Anyukám, kérlek hidd el, hogy én szintén küszködöm azzal, hogy ilyen messze vagytok tőlem. Nagyon szeretlek titeket drága Anyucikám.

Rozika könnyes szemmel hallgatta végig, Hansinak a szüleivel folytatott telefonbeszélgetését. Amikor Hansi letette a telefonkagylót, Rozika átölelte és forró, szerelmes csókokkal vigasztalgatta az eléggé megrendült Hansit.

A kellemes légkörben zajló családias reggelit követően, az atyai kérésnek eleget téve, Hansi és Rozika meglátogatták Hr.dr.Fallnernek a cégeit. A közel ötezer főt foglalkoztató Fallner Híradástechnikai Gyárban a vezérigazgató és a gazdasági igazgató fogadta Hansiékat.
- Jónapot kívánok Vezérigazgató Úr és Önnek is szép napokat kívánok
Igazgató Úr, köszöntötte Hansi barátságosan a két vezetőt.
- Szép jónapot Önnek is kedves Herr Fallner! – Válaszolták a gyár vezető alkalmazottai.
- Kérem engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a menyasszonyomat. – Mondta a jogos büszkeségtől- és Rozika elbűvölő szépségétől, az egekig feldobott Hansi. A két magas beosztású német vezetőt egész egyszerűen, szinte fel kellett locsolni az ámulatából, amikor Rozika egymás után, kezet fogott velük. Rozika elbűvölő szépsége és mélyreható gyönyörű tekintete elvarázsolta a németeket.

Hansira, - a Janóékkal eltöltött közel egy hónap-, olyan nagy hatással volt, hogy Ő emberileg teljesen átformálódott. Janót tekintette ugyan a példaképének, de rajta kívül, Lirnadettnek a csodálatos pozitív kisugárzása is mélységes, jellemformáló benyomásokat tett rá. Sőt az egész székely-magyar család olyan volt, hogy köztük az ifjú német építészmérnök, emberileg teljesen kicserélődött. Bátrabb, határozottabb lett. Egyébként is, Janónak bármelyik lányától, vagy fiától nagyon sokat lehetett tanulni.
- Uraim, kérem tájékoztassanak bennünket a gyárban folyó munkáról, a
piacokról és a várható gazdasági eredményekről. – Szólt Hansi határozottan.

A gyár vezérigazgatóját Horst Wernernek hívták. Ő vette át a szót és ezeket mondta:
- jelenleg 4781 fő fizikai- és 186 vezető beosztású ember áll alkalmazásunkban. Piacaink rendben vannak, piacvezető partnerünk az USA, Japán, India, Hollandia, Franciaország, Ausztria, Svájc és természetesen a hazai nagyobb cégek. Várható árbevételünk el fogja érni a 4,5 milliárd DEM-et. Az ez évre várható nettó, adózott eredményünk 1,2 - 1,3 milliárd DEM lesz. – Mondta a vezérigazgató.
- Önnek van e ehhez hozzáfűzni valója? – Nézett Hansi a pénzügyi vezetőre.
- Igen kérem szépen, azt szeretném elmondani, hogy Hr.dr.Fallner korábbi utasításának eleget téve, negyedévente átutalom a kalkulált nyereségnek a 80 %-át a Fallner-cég központi bankszámlájára. Ebben az évben, eddig már több, mint 850 millió DEM-et utaltam át Önöknek. – Így szólt a gazdasági igazgató rövid, de frappáns tájékoztatója. Hansi megköszönte a két vezetőnek az információkat és Rozikát karon fogva tettek egy rövid sétát az egyik gyárrészlegben. Azt talán mondanom sem kell, hogy amerre csak mentek, a férfiak mindegyike Rozikát bámulta. Azt is ki kell azonban hangsúlyozzam, hogy Hansi is olyan jóképű és sudár termetű férfiember volt, aki mögött gyakran összesúgtak-összenevettek a német hölgyek.

Hr.dr.Fallnernek volt egy olyan nagy gyára és üzletlánca, amely női- és férfiruhák, fehérneműk, ágyneműk, valamint cipők és bundák gyártásával, azok forgalmazásával foglalkozott. Ennek a gyárnak Németországban 158 saját üzlete, külföldön 194 üzlete-divatháza volt. A cég teljes dolgozói létszáma: 21.000 fő felett kulminált. A nagy cégnek az éves árbevétele meghaladta a 12 milliárd DEM-et, a nettó éves nyereségük 2,5 - 2,8 milliárd DEM-et tett ki. Ez a gyár is, - a Fallner Híradástechnikai Gyárhoz hasonlóan-, negyedévente utalta át a nyereség 80 %-át, a Fallner cég központi bankszámlájára.
II. kötet

Janó Vezérigazgató lett

Másnap délelőtt Hansi, Rozika, Janó, János és Kálmán együtt látogattak el Hr.dr.Fallnernek a harmadik cégbirodalmába. Hansi kérte meg Janót arra, hogy tartson velük, mivel Ő nem szerette a cégbirodalom vezérét, sőt annak a pénzügyi-gazdasági helyettesét sem.

Janó gondos apaként, jól ismerte saját gyermekeit. A fiai közül, az akkor már 19 éves Jánosban látta azt az erőt, amely megfelelő hátszél mellett, nagyon jól el tudna kormányozni akár egy nagyobb egységet is. Az előző esti vacsoraasztalnál, Janó Rozikától hallotta azt, hogy a híradástechnikai gyár és a ruha-cipőipari gyárak és üzletházak, negyedévente közel egy - egy milliárd DM-et utalnak át Fallner Úrnak a magánszámlájára. Janó senkinek nem szólt még arról a tervéről, hogy ezt a hatalmas tőkét Ő meg fogja dolgoztatni. Az alig 15 éves Kálmán fia, már fiatalon is, egy valóságos lángész volt! Nagyon értett a számokhoz, a pénzhez, a rejtvényfejtéssel pedig olyan jóban volt, hogy azzal már Romániában is pénzt keresett a családnak. Úgy vágott az agya, mint a borotva! Mindemellett, Kálmán úgy tudott sakkozni, hogy több területi- és megyei sakkbajnokságot is simán megnyert. Janó az ominózus napra azért vitte magával Kálmánt, mert tudta, hogy a Rozika által elmondott pénzügyek
alaposan meg fogják tornáztatni az Ő tehetséges fiának a borotvaéles agyát.

Hr. Dr. Fallnernek a harmadik cégbirodalma elsősorban az agráriumban, az élelmiszergazdaságban, a fa- és építőiparban volt érdekelt. Hansi már hajnalban átnézte a cégre vonatkozó jelentéseket. Nagyon rosszul érintette Őt az, hogy a cégbirodalom immár harmadik éve veszteséges. Az éves veszteségek egyre csak nőttek. A cégvezetőt Alfred Rackeknek, a gazdasági-pénzügyi helyettesét pedig Hans Vrabcicnak hívták. Ők ketten, a cég bejárata előtti fedett téren várták Janóékat. Hansi bemutatta Rozikát, Janót, az ifjabb Janót, majd Kálmánt is. A két német vezetőnek annyira megtetszett Rozika, hogy – alaposan célt tévesztve -, egymással versengve kezdték adni a szépet a gyönyörű ifjú lánynak. Ez rendkívül kellemetlenül érintette Hansit is, de még Janót is, sőt Janónak a két fiát is.

Amint sétáltak befelé a vezérigazgatói irodába, a titkárságon csak úgy átment a két helyi vezető. Ám Hansi, Rozika, Janó, János és Kálmán illendően köszöntötték a titkárnőt, aki egy meglehetősen csinos, 40 év körüli teremtés volt. Mindannyian bemutatkoztak. A bemutatkozók sorát záró 15 éves Kálmánnak annyira megtetszett a gyönyörű német hölgy, hogy a bemutatkozás közbeni kézszorítást, nem akarta abbahagyni.

Frau Lübecknek hívták a titkárnőt, akinek szeme-szája tátva maradt a hatalmas, atléta termetű, izomkolosszus, roppant elegáns férfiak láttán. Az külön is jólesett az intelligens német hölgynek, hogy az Ő elmaradt bemutatását, az újonnan érkező, - nagyon szemrevaló férfiak és az ifjú is-, nagy tisztelettel pótolták. Nem hagyta Őt hidegen Rozikának a meleg pillantása és roppant magas szintű eleganciája sem, de hát Nő lévén, rá annyira hatottak a szálfa termetű székely-magyar férfiak, hogy azt nehéz lenne most papírra vetni. Mind a négy érkező férfin, kitűnően szabott, elegáns erdész-vadász uniformis volt, fehér ing, sötétbarna erdész-nyakkendő és finom szarvasbőrből készült, sárga túracipő. Oly szépek voltak, mint egy-egy sztárszínész. Frau Lübeck Hansival már találkozott, azonban a másik három délceg férfiút csak azokban a percekben ismerte meg.
- Hozzon nekik teát, kávét és sok teasüteményt! – Szólt oda nyersen a titkárnőnek a cég vezérigazgatója.
- Igenis értettem vezérigazgató Úr, máris hozom. – Válaszolta megszeppenve a titkárnő.
- Hát hogy, mint vagy Hansi fiam? – Szólt tolakodóan a cégvezető Hansihoz. Ám a válasz, - nem várt módon-, eléggé meglepte őt. Hansi kőkemény arca nyomban elárulta, hogy a megszólítás nem tetszik az ifjú cégtulajdonosnak.
- Nézze uram, én Önnek nem Hansi vagyok, hanem Herr Fallner, a cégtulajdonos. Máskülönben nem emlékszem arra sem, hogy én magával tegező viszonyban lennék.
- No-no fiatalember, csak visszább az agarakkal! – Kezdett volna szellemeskedni Hr. Rackek. Ám vesztére tette. Janóban akkorra már felágaskodtak az indulatok! Hirtelen felkapta a foteléből a jó 120 kg-os németet és feldobta őt a mennyezetre. Olyan erővel, hogy a stukatúr darabokban hullott a padozatra. A pénzügyi helyettes mérgesen ugrott fel a helyéről és Janóra rontott volna, ám Kálmán, - aki közvetlen mellette ült-, a grabancánál fogva kapta el a pulykamérgű embert és egy szempillantás alatt feldobta azt a mennyezetre. A jó 110-120 kg-os ember, immáron a főnökével együtt, úgy kalimpált a levegőben, mint két fáradt madár. Amikor már vagy 5-6-szor megütközött a két német a mennyezettel, Janó a padozatra eresztette a vezérigazgatót. Kálmán is követte apja példáját és visszanyomta a gazdasági igazgatót a fotelébe. Frau Lübeck épp akkor lépett be egy nagy tálcával a tágas vezérigazgatói irodába, amikor Janó felkapta ülőhelyéből a hetvenkedő főnököt. A szépasszony szájtát
va nézte végig azt, ahogyan a két, - számára is nagyon kellemetlen ember-, a levegőben kalimpálva, arcukkal és térdeikkel csapdossák a mennyezetet.

Hansi csendesen odaszólt a Titkárnőnek.

- Kedves Frau Lübeck, kérem haladéktalanul hívja össze az irodaházban dolgozókat a tanácsterembe. Termelési értekezletet tartok!
Önt Hr.Rackek és Önt Hr. Vrabcic azonnali hatállyal elbocsátom a cégemtől. Ki vannak rúgva! Öt percet kapnak arra, hogy távozzanak az irodaházamból. A két nagyszájú, - a cégbirodalomban korábban mindenható ember-, megsemmisülve, támolygott kifelé az épületből. Az irodaházban dolgozó 235 középvezető, kuncogva, kacarászva figyelte a két cselszövőt. Többen is arra gyanakodtak, hogy ezek ismét alaposan berúgtak.

Mielőtt a tanácsterembe mentek volna, Hansi így szólt Janóhoz:
- Kedves Janó barátom, szeretett második Édesapám. Kérlek engedd meg, hogy ezúton tisztelettel felkérjelek arra, hogy legyél ennek a cégbirodalomnak az új Vezérigazgatója. A javadalmazásodban később állapodjunk meg. Amennyiben elvállalod ezt az új funkciót, én Téged néhány percen belül be foglak iktatni. A teljes vezetőség tudni fog arról, hogy mától kezdve, Te vagy az új, általam végérvényesen kinevezett Vezérigazgató.
- Rendben van Hansi! Köszönöm a megtisztelő bizalmadat. – Válaszolta Janó.

A termelési értekezlet rövid, ám sokatmondó volt. Elsőként Hansi emelkedett szólásra. Üdvözölte az egybegyűlt vezetőket és sorra bemutatta a vendégeit. Rozikát, mint az Ő szeretett menyasszonyát, Janót úgy, mint a cég új Vezérigazgatóját. Jánost és Kálmánt úgy, mint Janónak a fiait.

Már hazafelé tartottak, amikor Janó a következőket kérdezte Hansitól:
- Kedves Herr Fallner, úgyis, mint az én szeretett Hansi Fiam, mondd csak, mi van ma veled? Fölöttébb feszültnek látszol.

- Hansi nagyot sóhajtott és ezt válaszolta: igen jól látod kedves Édesapám. Édesanyám nem hívott ma reggel és ez engem nagyon felkavar. Ő nem olyan ember, aki ne állná a szavát. – Mondta Hansi, miközben a könnyeivel küszködött. Rozika is és Kálmán is vigasztalni kezdték Őt. Hazaérkezve, Hansi Lirnadetthez és Janóhoz fordult. Közben szorosan fogta Rozikának a finom kis kezeit. A nagy székely-magyar család füle hallatára, ezeket mondta:

- Drága kedves Édesanyám, drága kedves Édesapám, kedves drága Rozikám, kedves Testvéreim, én ezennel tisztelettel szeretném megkérni tőletek Rozikának a kezét. Kérlek adjátok nekem a lányotokat, ígérem, hogy nagyon jó férje leszek. Azt szeretném, ha ma délután meg lenne az esküvőnk, mert én amióta ismerem Rozikát, csak erre a percre várok.
Lirnadett nem szólt, de szemeiből hatalmas örömkönnyek potyogtak. Szeretettel és biztatóan nézett az Ő hatalmas férjére, hisz Ő maga a meghatottságtól képtelen lett volna megszólalni. Janó, a tőle megszokott nyugalommal, békésen szólt, atyailag, jó székely-magyar módra:

- Kedves szeretett Feleségem, drága Kislányom Rozika, kedves szeretett Fiam Hansi, imádott, szeretett kedves gyermekeim. Életünknek az egyik legboldogabb pillanata ez a mai. Mi ketten, akik Rozika szerető szülei vagyunk, igent mondunk neked kedves Hansi Fiam. Kérlek értesítsd a Városházán dolgozó rokonaidat, hogy néhány órán belül valamennyien náluk leszünk. Kérd meg Őket, hogy mindenféle akadályt hárítsanak el az esküvőtöket illetően. – Mondta Janó magabiztosan. 1958. november vége volt! A levegőben lógott már a hó lába, de még nem esett akkor, amikor az ifjú pár egybekelt. Az aznapi lakodalmi vacsorán csak a családtagok vettek részt.

Janó olyan ember volt, hogy minden percet szeretett jól kihasználni. Az Ő szeretett 14 gyereke-, az imádott kedves Feleség sorsa miatt érzett felelősségérzet diktálta ezt neki. Mint kovács mester azt is jól tudta, hogy addig kell ütni a vasat, amíg az meleg. Mivel Rozika és Hansi esküvőjét délután 14 órára tűzték ki, neki maradt még ideje arra, hogy telefonon felhívja új titkárnőjét Frau Lübecket. Arra kérte Őt, hogy délelőtt 10,30 - 11,30-ig tegye magát szabaddá. Janó pontosan 10,30 órakor lépett be a titkárságára. Nyomban irodájába kérette a titkárnőjét, akit arra utasított, hogy amíg vele tárgyal, rendeljen valakit a Vezérigazgató előszobájába.
- Asszonyom milyen iskolai végzettsége van Önnek? – Kérdezte Janó Frau Lübecket.
- Én kérem közgazdász és építőipari árszakértő vagyok. – Hangzott a korrekt válasz.
- Akkor miért dolgozik Ön titkárnőként?
- Azért, mert engem ez a gonosz Hr.Rackek lefokozott. Eredetileg Hr. dr. Fallner pénzügyi főosztályvezetőnek alkalmazott, de Rackeknek a folyamatos zaklatásai miatt, - mert visszautasítottam őt-, lefokoztak.
- Asszonyom hány éves Ön?
- Én kérem a napokban töltöttem be a 39. életévemet.
- Házas Ön?
- Elvált vagyok. A férjem egy alkoholista, lezüllött, Lufthansa pilóta volt, akivel alig 3 hetet bírtam csak ki.
- Van Önnek gyereke?
- Nincs gyerekem Vezérigazgató Úr.
- Nos, én a mai napon kinevezem Önt a cégünk pénzügyi-gazdasági vezérigazgató helyettesévé. Havi fizetését megduplázom, Ön a mai naptól kezdődően havi 11.000 DEM alapfizetést fog kapni tőlem.

Frau Lübeck életében talán még soha nem volt annyira boldog, mint abban a pillanatban. Ám Janó nem hagyott neki időt a mélázásra.
- Elfogadja Ön az ajánlatomat? – Kérdezte szigorúan a szépasszonyt.
- Természetesen boldogan elfogadom az új beosztásomat és a megduplázott fizetésemet is szeretném hálásan megköszönni Önnek Tisztelt Vezérigazgató Úr.
- Akkor arra kérem, hogy mielőbb foglalja el Hr. Vrabcicnak az irodáját és vegye kézbe a pénzügyeinket. Ön minden tekintetben számíthat rám, a teljes bizalmamat élvezi Kedves Asszonyom!
- Apropó, nem tudna ajánlani nekem egy jó szakembert az általam létrehozott új Főmérnöki posztra?
- De igen, tudok valakit. Az illető kertészmérnök, a neve: Hr. Karlheinz Nijborg. Már két éve dolgozik itt nálunk. Származása szerint holland, de anyanyelvi szinten beszél németül is és angolul is.
- Kérem küldje be hozzám Hr. Karlheinz Nijborgot.

Egy jó harmincas, gyors mozgású, gyors beszédű fiatalember lépett be a vezérigazgatói szobába.
- Herr Nijborg jelentkezik Önnél Tisztelt Vezérigazgató Úr. – Mondta kissé tréfásan a fiatalember.
- Foglaljon helyet Hr.Nijborg és meséljen nekem magáról.
- Én kérem szépen alapszakmám szerint bútorasztalos vagyok. A napi munkám mellett azonban továbbtanultam. Előbb technikusi-, majd kertészmérnöki diplomát szereztem. Négy éven át dolgoztam Thaiföldön, majd ide kerültem ennek az eléggé gonosz, kisstílű gazembernek a keze alá.
- Kiről beszél Ön Hr.Nijborg?
- Az Ön elődjéről. Tudja Tisztelt Vezérigazgató Úr, mi a ma reggeli hírt követően, már több örömtüzet is gyújtottunk a cégnél. Azt ünnepeltük, hogy megszabadultunk a napi gonosztól.
- Hr. Nijborg, mit szólna Ön ahhoz, ha kinevezném Önt cégünk Főmérnökévé? Az általam vezetett cégnél, - a gazdasági-vezérigazgató helyettesen kívül-, Ön alá rendelnék mindenki mást. Amennyiben elfogadja az állást, én az Ön havi fizetését megduplázom, havi 11.000 DEM-ben állapítom meg. Ezen felül, a székely-magyar farmon, kap tőlem egy 5 szobás, két fürdőszobás, összkomfortos, téliesített szolgálati lakást. Mit szól Ön ehhez?
- Azt szólom Tisztelt Vezérigazgató Úr, hogy én most bizonyára álmodom. Szóval, arra kérem Önt, hogy tegyen velem valamit, csak ne azt, amit tett Hr.Rackekkel. Mondjuk csípjen meg, hogy biztos lehessek abban, hogy nem álmodom, hanem ébren vagyok.
- Nem, csípem meg Önt, hanem most, azonnali hatállyal kinevezem! Arra kérem, hogy max. fél nap leforgása alatt állítsa fel az új termelési- és gazdálkodási vezérkarunkat. Őket én holnap délelőtt 9 órakor üdvözölni szeretném. Megértett engem Hr.Nijborg?
- Igen, mindent megértettem Tisztelt Vezérigazgató Úr. Távozhatok?
- Távozhat! – Felelte Janó katonásan.

Janó az órájára pillantott. Volt még az ebédig egy jó félórája. A farmomra cca. 20 perc alatt fogok kiérni, tehát van még jó 10 percem. Kilépett a titkárságára, ahol Hr. Níjborg bizalmasan pusmogott, egy gyönyörű ifjú hölggyel. A hölgy tisztelettel köszöntötte Janót.
- Szabad tudnom, hogy ki a Hölgy? – Kérdezte Janó udvariasan.
- Én kérem szépen Frl. Klara Nijborg vagyok, Karl Nijborg Főmérnök Úr, az én testvérbátyám. Frau Lübeck kért meg engem arra, hogy további intézkedésig maradjak itt a Tisztelt Vezérigazgató Úr titkárságán.

VELENCE

Rozika és Hansi már régóta tervezgették, hogy egyhónapos nászútra mennek a szerelem városába: V e l e n c é b e. Hansi ezzel is kedveskedni szeretett volna Rozikának, aki kitűnően beszélt olaszul is. Hansi az anyanyelvén túl angolul beszélt ugyan, de pl. olaszul egyetlen szót sem tudott. Az esküvői vacsora után Janó félrehívta őket és megkérdezte a vejét:
- Kedves Hansi Fiam, mikor indultok a nászutatokra Velencébe?
- Drága Édesapám, mi már holnap délután indulnánk, csak egyelőre nagyon izgat még engem a szüleim sorsa.

- A végett ne izgulj kedves Fiam, mert én kieszeltem már valamit. Holnap az esti járattal kiküldöm Hr.Nijborgot és az én drága Kálmán Fiamat Dél-Afrikába, hogy ott személyesen keressék meg az én kedves Nászuramékat, a Te kedves szüleidet. Hr. Níjborg nagy külföldi tapasztalatokkal bír. Egyébként dolguk végeztével, ők onnan tovább repülnek majd Thaiföldre, ahol bútorüzleteket fognak kötni.
- Óh drága Édesapám, Te ebben az esetben is átsegítesz bennünket ezen a kaotikusnak tűnő helyzeten. Nagyon hálásan köszönjük neked ezt is. – Mondta Hansi könnyes szemekkel, miközben hol az Ő gyönyörű Feleségére, hol a hatalmas termetű, kellemes modorú Apósára nézett.

- Légy nyugodt Kedves Fiam, hogy kezemben tartom ezt a dolgot is. Tehát nyugodtan készülődjetek, holnap ebéd után indulhattok a 30 naposra tervezett nászutatokra! Most azonban megkérlek még arra, hogy cégtulajdonosként írd alá nekem ezt a néhány dokumentumot:
A.)
Az egyik dokumentum arról szólt, hogy Hansi Janót, a Fallner Agrár-Élelmiszer és Építő- és Faipari cégnek, a teljhatalommal felruházott vezetőjévé kinevezte. Havi alapfizetését 25.000 DEM-ben állapította meg. Janónak az első évi, (1958/59-es év), prémiuma attól függött, hogy nyereségessé tudja e tenni, a három éve, folyamatosan veszteséges céget. Amennyiben nyereséggel zárják az évet, úgy az új vezérigazgató prémium címén, meg fogja kapni, az adózott nyereségnek a 80 %-át.
B.)
A másik megállapodás azt tartalmazta, hogy arra a 30 napra, amíg Hansi Velencében tartózkodik, Janó teljhatalmat kap a Fallner Híradástechnikai AG-nek és a Fallner Ruha-, Cipőipari és Divatház AG-nek a felügyeletére és irányítására.
C.)
A harmadik megállapodásban Janó, - nagyon okosan-, azt fogalmazta meg, hogy a cégtulajdonostól, Ő felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben a napi gazdasági folyamatok megkívánják, akkor Ő, mind a Fallner Híradástechnikai-, mind a Fallner Ruha-, Cipőipari-, Divatház AG-nek a tartaléktőkéjéből, pénzeszközöket irányíthat át. Hansi mindhárom dokumentumot aláírta! Még külön is hálás volt az Apósának azért, hogy az kezébe vette a 32-33.000 főt foglalkoztató, Fallner cégbirodalomnak, az egyáltalán nem könnyű- és roppant szerteágazó gazdasági- és pénzügyeit.

Másnap kora délelőtt Janó, Jánossal és Kálmánnal érkezett meg az irodájába. Amikor a titkárságra beléptek, ott János és Klara Níjborg oly melegen szorítottak kezet egymással, hogy Janó azonnal észlelte, a két fiatalnak az egymás iránti erős vonzódását. Szerelem lesz ez az első látásra, gondolta Janó. Kálmán épp csak üdvözölte Klarát, aztán máris sietett Frau Lübeckhez, aki iránt Ő az előző napon, oly forró szerelemre gyúlt, amilyet még nem látott a világ.

Szegény Frau Lübeck sorsa sem volt ám túl egyszerű, mivel Ő azt se tudta, hogy miként leplezze a hirtelen keletkezett, pusztító érzelmekkel teli szerelmét. A hatalmas termetű, széles vállú 15 éves Kálmán iránt, bizony Ő is forró szerelemet érzett.

Amikor Kálmán belépett az új gazdasági-vezérigazgató helyettes hölgynek az irodájába, Sara Lübeck épp eligazítást tartott az általa kinevezett új főosztály- és osztályvezető hölgyeknek. Azok többsége jóval 40 év alatti, életerős, egészséges Nő volt, a javából. Amikor feltűnt az ajtóban az elegáns, közel kétméteres, roppant jóképű, - villogó fekete szemeit az Édesanyjától öröklő- Kálmán, az irodában lévő hölgyek szinte elájultak a gyönyörtől. Mégis menniük kellett! Frau Lübeck egy szemvillanással kiparancsolta őket az irodájából. Mikor az iroda ajtaja bezárult, a szépasszony és Kálmán egymás karjaiba omlottak és forró csókolódzásba kezdtek. Frau Lübecknek csupán annyit sikerült még tennie, hogy az ajtóban belül lévő kulcsot ráfordítsa. Kálmán akkorra már mindent leszedett róla. A sokat nélkülöző gyönyörű középkorú hölgy úgy felpörgött, hogy még csak a szikrája sem maradt benne az ellenállásnak. Jóval tapasztaltabb volt, mint Kálmán, így elsőre befogadta Kálmánnak az ágaskodó kő
keménységét. Szerencséjükre senki nem zavarta meg őket.

Kálmán, - az Ő szerető szüleinek az engedélyével-, már aznap este álköltözött Frau Lübecknek a lakásába. A történtekből Janó gyorsan megértette azt, hogy a birtokán, gyors ütemben, újabb 3 gyönyörű, összkomfortos, kényelmes gerendaházat kell felépítenie. Nagyon gyorsan! Egyet az Ő imádott János fiának és Frl. Klara Níjborgnak, egyet az Ő szeretett Kálmán fiának és Frau Lübecknek, egyet pedig Hr.Níjborgnak, akinek gyönyörű 3 gyereke és egy mesés külsejű, jólelkű kertészmérnök Felesége volt.

Dél Afrika útvesztői

Hr.Níjborg és Székely Kálmán a Johannesburgi Reptéren ott álltak sorba, ahol a legkevesebb utas várakozott az útlevél- és vámvizsgálatra. Hr.Nijborg a hirtelenszőkeségével, Kálmán pedig a rendkívül széles vállaival, valamint a kétméteres magasságú atlétatermetével tűnt fel a vámvizsgálatot végző egyik színesbőrű hölgynek. Az elhatározta, hogy alaposan ki fogja kérdezni a két, fölöttébb jóképű Urat. Ám sajnos, az egyik egyenruhás, színesbőrű férfi is hozzálátott a két bőrönd szétszedéséhez. Ez nagyon nem tetszett Kálmánnak, ezért angolul rá is szólt a vámtisztre.

Hr. Níjborg hiába csitította Őt, Kálmánnak már felszöktek a pumpái. Amikor rossz angolsággal, egy újabb színes bőrű okvetetlenkedő férfi is beszállt a szemétkedésbe, Kálmán hirtelen felkapta azt és jó két méter magasságba feldobta a levegőbe úgy, hogy meg is pörgette a vámtisztet. A másik fekete vámtiszt leakasztotta a gumibotját és Kálmánra támadt. Ám az is úgy járt, mint a társa, mivel Kálmán a szabad kezével őt is elkapta és felhajította a levegőbe. Az utazóközönség, a határőr és a vámtisztek ámulva nézték, amint a két egyenruhás ember forog és kalimpál a levegőben. Kálmán hol az egyiket, hol a másikat dobta föl, nem engedve, hogy azok a beton padozatra essenek.

Hr. Níjborg életében még soha nem látott ilyet! Ő csak ámult-bámult, mást nem tudott tenni. Hirtelen még vagy hat egyenruhás rontott elő és Kálmánt is és Hr.Nijborgot is megbilincselték. Útleveleiket bevonták és betuszkolták őket egy rendőrségi furgonba, amely szirénázva elvitte a két német férfit.

Janó hiába várta azt, hogy Hr.Níjborg Johannesburgból telefonáljon neki, mert a két férfit bezárták a rendőrségi fogdába. Rendbontásért, gyorsított eljárással, mindkettőjüket 10-10 napi elzárásra és pénzbírságra ítélték. Ám erről Janó mit sem tudott. A nagyon aggasztó tényhelyzet ugyanis az volt, hogy másnap sem a Fallner házaspár, sem Hr. Níjborgék nem adtak életjelt magukról.
Janó nagyon dühös volt.
- Milyen ország az, ahová belép valaki és azon nyomban eltűnik? – Mondta Janó mérgesen Frau Lübecknek, aki szintén nagyon aggódott az Ő Kálmánjának a nyomtalan eltűnése miatt.
- Nézze Tisztelt Vezérigazgató Úr, azt kell mondjam Önnek, hogy az apartheid uralom miatt, Dél-Afrika még ma is nagyon kiszámíthatatlan ország. Azonban él ott nekem egy régi barátnőm, akinek a férje magas rangú külügyi alkalmazott. Ő talán segíthetne most. Fel is hívom Őt tüstént. – Mondta a vezérigazgató-helyettes.

Frau Lübecknek szerencséje volt, mert az időeltolódás miatt, a barátnője is és annak a férje is a lakásukon tartózkodtak. A nyomtalan eltűnéssel kapcsolatban, a diplomata férj figyelmesen meghallgatta Frau Lübecket, majd a következőket mondta:
- Azt tanácsolom Önnek Frau Lübeck, hogy Ön haladéktalanul utazzon ki Johannesburgba, mivel az itteni hatóságok azt a gyakorlatot folytatják, hogy egy megbízható „kezessel” tárgyalnak csak. A hozzátartozókat válaszra sem méltatják. Tehát, bármi történt is a négy eltűnt német utassal, a legelső lépés az, hogy Önnek Frau Lübeck, kezességet kell vállalnia az eltűntekért. – Mondta a diplomata és visszaadta a telefonkagylót a feleségének.

A régi barátnő és Janó unszolására, Frau Lübeck azonnal útra kelt és kirepült Johannesburgba. A Reptéren már várta Őt a barátnője és annak a diplomata férje. Azon nyomban a Dél-Afrikai Belügyminisztériumba mentek. A diplomata férj jól ismert ott egy főosztályvezetőt, aki személyesen is hajlandó volt eljárni az eltűnt személyek ügyében. Neveket kért, majd jó félóra múltán visszatért. Ezeket mondta:

- Ön megnyugodhat Kedves Frau Lübeck, mert Hr. dr. Fallner is és az Ő kedves felesége is megvannak. Sőt Hr. Karlheinz Níjborg és Hr.Kálmán Székely is megvan, bár ők jelenleg még rendőrségi őrizet alatt állnak. Már intézkedtem, hogy az Ön érkezését követően, haladéktalanul engedjék őket szabadon. – Mondta a Belügyminisztérium főosztályvezetője, majd így folytatta:
- Kérem szépen, Hr.dr.Fallner és az Ő kedves felesége kórházban vannak.
Kiérkezésük első napjának délutánján, mindketten kígyómarás áldozatai lettek, de szerencséjükre túlélték a kígyótámadást.

Első lépésük az legyen, hogy sürgősen menjenek most el, a reptéri rendőrség fogdájának címére. Ott igazoltatják majd Önt és Önnek a kezességére kiadják Önnek a két foglyot.

Ezt követően menjenek el az itt szereplő kórházi címre. Ott találják Hr.dr. Fallnert és Frau Fallnert. – Átadva a címeket tartalmazó papírlapot, a belügyminisztériumi főosztályvezető udvariasan elköszönt és nyomban távozott.

Bizony nem volt ez egy könnyű „szülés”, de a harmadik nap délelőttjén, végre megcsörrent Janónak a telefonja:
- Halló Tisztelt Vezérigazgató Úr, itt Hr.Níjborg, az Ön Kálmán fia és Frau Lübeck jelentkezik Johannesburgból! Tudja kérem szépen, mi úgy jártunk, ahogy ember még nem igen járt az életben. Elmondom röviden, de előbb kérem engedje meg, hogy arról is tájékoztassam a Tisztelt Vezérigazgató Urat, hogy Hr.dr.Fallnert is és az Ő kedves Feleségét is megtaláltuk. – Mondta kissé hadarva, az egyébként is gyorsbeszédű Főmérnök.
- Kérem folytassa! – Szólt Janó akinek még ezek hallatán is nyugodt volt a hangja.
- Nos kérem szépen, röviden megfogalmazva az történt, hogy Hr.dr.Fallner és Frau Fallner, a kiérkezésük délutánján, részt vettek egy un. ismerkedő szafarin. A kis csoport megállt egy helyen virágot szedni és akkor Frau Fallnernek az arcába mart egy királykobra. A segítségére siető Hr.dr.Fallnert is megmarta a kígyó. Őt a jobb szeme felett érte a támadás. Mindketten életveszélyben voltak, de a gyors helikopteres mentésnek köszönhetően, túlélték a kígyómarásokat. Beszéltem az orvosukkal. Ők ketten, csak jó 6-8 hónap múlva lesznek szállítható állapotban.

Viszont egészen más a helyzet az Ön hatalmas erejű fiával Kálmánnal és velem. Bennünket a vámvizsgálatnál egy színesbőrű hölgy és két színesbőrű férfi vámtiszt zaklatni kezdett. És akkor, - szóval Ön nem fogja elhinni Tisztelt Vezérigazgató Úr-, hogy valójában mi is történt. Kálmán előbb az egyik, majd a másik rárontó egyenruhás férfit feldobta a levegőbe. Két hatalmas erejű karjával úgy forgatta azokat a levegőben, mint egy-egy játékszert. Bennünket ezért letartóztattak. – Fejezte be Hr.Níjborg a nem mindennapi beszámolót, majd átadta a telefonkagylót Kálmánnak.

Tájékoztatás

Janó telefonon hívta a vejét Hansit és Rozikát. Nehéz szívvel mondta el Hansinak a Hr.dr.Fallnerről és Frau Fallnerről szóló negatív híreket. Hansi a rossz hír hallatán belesírt a telefonba. Röstellte apósa előtt a gyengeségét, ezért a kagylót gyorsan átadta az Ő imádott Feleségének Rozikának. Janó Rozikának mondta el azt is, amit a Dél-Afrikai kórház kezelőorvosa mondott. Ennek értelmében, a sérültek érdekében, egyelőre még látogatni sem lehetett a betegeket. A hazaszállításukkal is várni kellett legalább 6-8 hónapot.

Janó elmélyedve a gondolataiban, egy ideig csak ült az íróasztalánál. Megcsörrent a telefonja. A telefon túlsó végén Frau Lübeck jelentkezett.
- Jónapot kívánok Tisztelt Vezérigazgató Úr!
- Ah, üdvözlöm Önt Frau Lübeck, miben lehetek segítségére? – Kérdezte Janó kissé fásultan.
- Egy havi szabadságot szeretnék kérni magamnak, mivel sürgős elintézni valóim támadtak.
- Asszonyom mikor volt Ön utoljára szabadságon?
- Jó 3 évvel ezelőtt. – Válaszolta a gazdasági-vezérigazgató helyettes.
- Akkor Önnek visszamenőleg is jár a ki nem vett szabadsága, ezért engedélyezem a kért 30 napot. – Mondta Janó.
- Köszönöm szépen, azonban lenne még valami. Én a szabadságomat nem egyedül, hanem az Ön nagyszerű fiával, Kálmánnak együtt szeretném eltölteni Velencében, a szerelmesek városában. Tehát arra kérem Önt, hogy Kálmánnak is engedélyezzen most 30 napi távollétet. – Mondta ki bátran a dolgot Frau Lübeck.

Janó tisztában volt azzal, hogy az igaz szerelem elé nem lehet akadályokat gördíteni, ezért nem akadékoskodott. Ettől függetlenül, határozott hangon kérte meg a szépasszonyt arra, hogy nagyon vigyázzon az Ő szeretett Kálmán fiára. Azt is elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy Velencében töltik a szabadságukat, mert így sokat lehetnek együtt Rozikával és Hansival, akikre nagyon is ráfér most a családi szeretet és az együttérzés.

Az esti vacsoránál Janó részletesen tájékoztatta családját a történtekről. Világossá tette azt is, hogy ennek folytán a jövőben mindhárom Fallner cégnek a sorsa tőle és az Ő szeretett családtagjaitól függ. Megkérte Lirnadettet, Jánost, Pétert, Lajost arra, hogy kapcsolódjanak be a 3 cég irányításába.

A Fallner Export-Import Holding AG.

A fenti eseményeket követő napokban, Hansi és Janó létrehozták és hivatalosan is bejegyeztették a Fallner Export-Import Holding AG-t, melynek Elnöke Hansi, a Vezérigazgatója Janó lett. A hivatalos ügyeket Janó intézte. A Velencében tartózkodó Hansival csupán telefonon egyeztetett. A Hansitól kapott írásos meghatalmazást, mindenhol elfogadták.

Janó bemutatta a három nagy német cég vezetőségének a Fallner Holdingban Őt segítő munkatársakat. A Fallner cégek pénzgazdálkodásának felügyeletét imádott Feleségére Lirnadettre bízta. Vezérigazgató-helyettesként, alkalmazásba vette Őt és 25.000 DEM/hó alapfizetést állapított meg számára. Az akkor még Velencében lévő Rozikát, továbbá Jánost, Pétert, Lajost és Kálmánt, - első lépésként-, tanácsadói munkakörben foglalkoztatta. Mindegyiküknek 18.000 DEM/hó alapfizetést állapított meg. Ezen túl Jánosra bízta a Fallner Agrár- és Építőipari cég felügyeletét is. A Fallner Híradástechnikai cég felügyeletére Péter fiát rendelte ki. Lajost a Fallner Ruha- és Cipőipari cég felügyeletével bízta meg. Rozika az Édesanyjának lett a pénzügyi asszisztense.

A Fallner Export-Import Bank AG.

A mikor Rozika és Hasi hazatértek Velencéből, Janó Hansival és Lirnadettel egyeztetve, úgy döntött, hogy a korrekt pénzügyi bonyolítások érdekében, - 10 milliárd DEM alapító tőkével-, létrehozzák a Fallner Export-Import Bank AG-t. A Bank zártkörű gazdasági társasági formában 1959. 01. 02-től kezdte meg működését. Hansi az új Bank Elnökének Janót kérte fel. A Bank Vezérigazgatójának Frau Lübecket nevezte ki 25.000 DEM/hó alapfizetéssel. Első lépésként négy új banki- és kereskedelmi osztályt hoztak létre. Álláshirdetéssel keresték meg az új bank osztályvezetőit.
A Fallner Export-Import Bank AG. Tengeren túli Osztályának vezetését egy osztrák bankár nyerte el. Őt Hr. Schanraiternek hívták, 53 éves volt. Korábban a Német Bundesbankban és a Nemzetközi Valutalapnál szolgált. Janó Őt egyben főosztályvezetőnek is kinevezte. A másik három Osztály felügyeletét és korrekt irányítását is Hr. Schanraiterre bízták. Alapfizetése: 22.000 DEM/hó lett.

A Fallner Export-Import Bank AG. Ázsiai Osztályának vezetésére Mr. Houngot kérte fel. Ő egy japán bankár volt, 48 éves, korábban az USA-ban dolgozott, 21 éven át volt a Világbank alkalmazottja. Alapfizetése: 20.000 DEM/hó lett.

A Fallner Export-Import Bank AG. Európai Osztályának vezetését Mr. Frajnanra, egy holland bankárra bízta. A holland bankár 45 éves volt, 11 éven át odahaza-, majd később a Nemzetközi Valutalapnál dolgozott. Alapfizetése: 20.000 DEM/hó lett.

A Fallner Export-Import Bank AG. – nek, az USA-t, Kanadát, Dél- és Közép Amerikát érintő ügyeinek az irányítását, Mr. Kitschakra bízták. Ő angol volt, 47 éves. Korábban a Brit Nemzeti Bankban dolgozott. Alapfizetése: 21.000 DEM/hó lett.

Janó a három Fallner cég számlavezetését az új bankjukra bízta.

Hansi a Fallner Holding Elnökeként elrendelte, hogy a jövőben a nyereségelőleget ne a Fallner - magánszámlára, hanem a Holding bankszámlájára utalják át. Janó, a Fallner Holding Vezérigazgatójaként, a három Fallner cég vezetőségét írásban utasította arra, hogy 1959. január 02-től valamennyi pénzügyi- és gazdasági ügyüket, előre egyeztessék a Fallner Export-Import Holding AG-val.

Fejlődés

Hr.Níjborg Dél-Afrikából előbb Thaiföldre, majd Japánba utazott. Janó jóváhagyásával, Tahiföldön eladott egy 880 millió DEM-ből álló élelmiszer, cipő-ruha és bútorszállítmányt. 250 millió DEM értékben vásárolt is. Aztán Japánba érkezve, azoknak is eladott egy 650 millió DEM-ből álló német bútorszállítmányt, továbbá tető alá hozott, egy 850 millió DEM összértékű, folyamatos élelmiszerszállítmányozásra vonatkozó megállapodást. Megállapodott egy 800 millió DEM-es ruha-cipő eladásban is. Hr. Níjborg Japánból is vásárolt! Egy 1,3 milliárd DEM-es vegyes csomagban állapodott meg velük. Az új japán partnerek közt a Sony és a Toyota is szerepelt.

Janó az új Fallner Holdig AG-ban is és a Fallner Agrár- és Építőipari AG-ban is megtartotta Vezérigazgatói beosztását. A Holdingban Hansinak 35.000 DEM/hó, önmagának 34.000 DEM/hó alapfizetést állapított meg. János fiával alaposan átbeszélve-, alapított 12 német építőbrigádot, melyeknek egyenként 43 főből álló szakember gárdája volt. Ezekben a brigádokban a ház- és útépítésre szakosodott építőipari szakemberek dolgoztak. Egy brigádban egy autóbusz-sofőr, két konyhalány és 40 szakmunkás ténykedett. Mindegyik brigádnak készítettek egy vontatható konyhát és étkezdét, valamint 5 db. vontatható, egyenként 10 fős szálláshelyet. Mindegyik brigádnak volt egy nagyteljesítményű, áramfejlesztő aggregátora és egy 43 személyes autóbusza is. A brigádok a környékbeli nagyvárosokba jártak dolgozni. A szakmunkások hetente-, vagy kéthetente, - saját autóbuszukkal-, mehettek haza.

Amikor Janó megértette azt, hogy Hr.Níjborgot még az Isten is kereskedelmi igazgatónak teremtette, magához kérette az ifjú hollandot. Nyomban nekiszegezte a kérdést.
- Hr. Níjborg, meg tudna Ön birkózni két beosztással is?
- Amennyiben továbbra is a Tisztelt Vezérigazgató Úr lesz a főnököm, akkor minden bizonnyal. – Jött a magabiztos válasz.
- Nos kedves Főmérnök Úr, akkor mától alkalmazásba veszem Önt a Fallner Export-Import Holding AG-nál is. Ön lesz a kereskedelmi vezérigazgató-helyettesem. Ezért a munkáért 22.000 DEM/hó alapfizetést kap tőlem.
- Hálásan köszönöm Önnek az újabb bizalmat Tisztelt Vezérigazgató Úr.
- Mától kezdve Ön és az Ön kedves családja már az én birtokomon fognak lakni. Felépítettünk ott Önöknek egy ötszobás két fürdőszobás, két konyhás, összkomfortos, téliesített szép gerendaházat. Ez az Önök új, kertes szolgálati lakása. Egyúttal tolmácsolni szeretném a kedves Nejemnek a meghívását is, mely szerint Ön, az Ön kedves Neje és Húga, valamint a három szép gyermekük, - a napi étkezéseiket illetően-, a mai naptól állandó meghívottaink.
- Alig jutok szóhoz a boldogságtól Tisztelt Vezérigazgató Úr! Hálásan köszönök Önnek mindent. Szabadna egy javaslatot is tennem. – Kérdezte Hr.Níjborg.
- Ki vele, de bátran. – Válaszolta a Vezérigazgató.
- Kérem vegye alkalmazásba tanácsadóként a Holdinghoz, az Ön Kálmán fiát is Tisztelt Vezérigazgató Úr. Kérésemet azzal indokolnám, hogy én nagyon közeli barátságba kerültem Kálmánnal és biztos vagyok abban, hogy vele nagyon jól együtt tudnék dolgozni.
- Oké Hr. Níjborg! Akkor munkára fel. – Mondta Janó jókedvűen.

A Fallner Export-Import Holding AG. nevében Hr.Níjborg, - az 1959-es évnek az első négy hónapjában, a négy illetékes bankosztályvezetőt is és Kálmánt is maga mellé véve-, négy nagyobb körutat tett Amerikában. Összesen 16,8 milliárd DEM német exportra és 4,3 milliárd DEM importra szerződtek. Közben a svájci Nestlevel is komoly nagyságrendű üzleteket kötött.

III. kötet

Janó megkérte a vejét arra

Az 1958-as karácsonyt együtt ünnepelte a 16 tagú székely-magyar család. Időközben János is megnősült, feleségül vette mennyasszonyát, a szépséges Klara Níjborgot. Az alkalmat kihasználva, Kálmán is feleségül vette az Ő nagy-nagy szerelmét Sarát. Karácsonykor Rozika, Sara és Klara Níjborg már terhesek voltak! A két-, együtt megtartott esküvőre meghívták Hr.Níjborgnak is és az Ő gyönyörű Feleségének a családját is.

Két remek család érkezett Hollandiából. Mielőtt azonban velük tüzetesebben is megismerkednénk, el szeretném mondani, hogy Frau Nijborgnak két húga volt, akik közül Martha 20-, a másik húga Gizella pedig 17 éves volt. A jómódú, mérnökházaspár szülőkkel együtt, két valóságos női szépség érkezett, akik úgy vonzották a férfiszemeket, mint a mágnes. Azt talán mondanom sem kell, hogy akkoriban Péter és Lajos még párkapcsolat nélkül éltek. Az Városházán megtartott esküvőket követő ünnepi vacsoraasztalnál, - a minden apróságra figyelő Lirnadett-, Martha mellé ültette az Ő imádott nagy Fiát Pétert, Gizella mellett pedig az Ő szeretett Lajos Fiának adott helyet. Másnap már mindkét pár, egymás kezét fogva érkezett a reggeliző asztalhoz. Péter és Lajos nagy hirtelenében olyan szerelmesek lettek, hogy náluk talán csak a két kiválasztott holland lány volt szerelmesebb.

Hr.Níjborg és Klara Níjborg szüleinek volt Hollandiában egy kisebb farmja, ahol lovakat tenyésztettek. Nekik csak az a két gyerekük volt, akiket már ismerünk. Lány korában, - Jánosnak a kedves Felesége Klara Níjborg-, az Ő testvérbátyjával együtt, világot akart látni. Ezért is- és testvérének, az imádott három gyermekéért akart Németországba költözni. Klara Níjborg Németországban, - egy kétszobás szolgálati lakásban-, együtt élt fivérével és annak a szeretett családjával. Ő az esküvő napján költözött át, - a székely-magyar farmon János számára felépített-, 5 szobás, 2 fürdőszobás, nagy dolgozószobás téliesített gyönyörű gerendaházba.
János és Klara abban a csodálatos nagy házban szállásolta el, az esküvőre érkezett szülőket. Jánoséknak a háza szomszédos volt a Hr.Níjborg részére kicsit korábban épített mesés szolgálati lakással. A két ház körerkélyei úgy lettek megépítve, hogy amikor a szülök kiültek az erkélyre, egyszerre tudtak beszélgetni a fiukkal és a lányukkal is.

Janó előrelátását dicséri az, hogy a székely-magyar farmon már november végén megépített nyolc db. ötszobás, két fürdőszobás, téliesített összkomfortos vendégházat. A gondos Lirnadett, ezek egyikében szállásolta el Frau Níjborgnak a szüleit és a két gyönyörű lányt, Marthat és Gizellat. A két eladó lány miatt, Janónak a két remek daliás fia, Péter és Lajos, szinte állandó vendégei lettek ennek a mesés, tágas házacskának.

Hr.Níjborg, az Ő gyönyörű Neje, a 3 szépséges gyerek, Klara Níjborg, valamint Sara, már régebb óta együtt ettek-ittak a roppant jó hírnévnek örvendő székely-magyar családdal. A gyerekek hajnalban keltek, együtt játszadoztak, ha úgy tartotta kedvük, akkor egymás tányérjából falatozgattak. Szinte mind testvérek voltak. Lirnadettnek a ház körüli munkákban, két-három szakácsnő, három-négy takarítónő és három-négy szobaasszony segített. Ezek annyira megszerették a remek emberekből álló nagy székely-magyar családot, hogy bármilyen munkára önként, szinte dalolva vállalkoztak. Ez nagyon jól jött a hivatali munkákkal egyre inkább leterhelt Lirnadettnek és Rozikának.

Lirnadett minden áldott nap, bőséges, házias reggelivel, kiadós tízóraival, legalább 5 fogásos ebéddel, választékos uzsonnával és mesés vacsorákkal várta a kibővült- és nagy-nagy szeretetben élő székely-magyar és holland családokat.

Abban a társaságban csak boldog emberek éltek, kivéve szegény Hansit, aki sokat gyötrődött, a Dél-Afrikában szenvedő szüleiért. Hansi, - a részére korábban a Janó farmján épített gyönyörű, 5 szobás, 2 fürdőszobás, tervezőirodás gerendaházában érezte magát a legjobban. A házban lévő nagy tervezőirodáját remekül felszerelte a legmenőbb számítógépekkel, tv-kkel, magnókkal. Gondjai ellenére is olyan ember volt Hansi, hogy folyton, az Ő imádott Rozikájának a társaságát kereste.

Janó és Lirnadett nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy a családi asztalnál, a 16 tagú székely-magyar család és gyerekeiknek a házastársai, Hr. Níjborgék és az Ő gyermekeik, mindhárom főétkezésénél jelen legyenek. Ez a nélkülözhetetlen társas együttlét, minden más kötelezettséget megelőzött! Hansi is nagyon szerette a nagy- és roppant barátságos, szórakoztató emberekből, gyerekekből álló székely-magyar és holland családokat. Azokból az emberekből olyan szenzációs szeretet és pozitív energia sugárzott, melyet Ő korábban soha nem érzett. Az étkezések ideje alatt mindig feltöltődött, új energiát és sok-sok új inspirációt kapott.

Bizonyára színesebb és olvasottabb lenne ez az elbeszélésem, ha most hozzálátnék és szerbe-számba venném a sok-sok kedves és értékes karácsonyi ajándéknak a felsorolását. Ám én inkább maradok Janó Mester mellett, akinek a borotvaéles agyában újból megszületett egy nem mindennapi ötlet.

Janót már régebb óta foglalkoztatta az a gondolat, hogy Ő az életben többé egyetlen egy családtagot sem enged ki Dél-Afrikába. Még a háta is beleborsódzott abba, amikor belegondolt, hogy Hansi és Rozika hamarosan meg szeretnék látogatni a Fallner szülőket. Egyre csak azon járt az esze, hogy ezt a tragédiával felérő kiutazást, miként lehetne megelőzni?

Volt Janónak egy olyan fiútestvére, aki alig 3 évvel volt idősebb nála. Ezt az embert Székely Zsigmondnak hívták. Zsigmond harcirepülő-pilóta volt, nemrég szerelt le, ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Janó megkérte Hansit arra, hogy vesse be a Fallner rokonságot és hozzák ki Romániából az Ő Zsigmond bátyját. Indoklásul azt adta elő, - ami sajnos igaz is volt-, hogy Zsigmondnak a felesége és a fia autóbalesetben meghaltak. Janó attól féltette a bátyját, hogy az bánatában öngyilkos lesz.

Nos kérem szépen, bizonyára megért engem a T. Olvasó, ha én ebben a témában sem szaporítom tovább a szót.

A lényeg az, hogy Zsigmondot is sikerült kihozni Romániából. Janó, - a Hansi által birtokolt legelőterületen-, szakemberekkel együtt, kijelölt egy 290 hektáros területet arra, hogy ott egy Fallner-Székely-Magyar Repteret létesítsenek. A reptér parancsnokának fivérét Zsigmondot nevezte ki! Zsigmond nagy-nagy lelkesedéssel és szakértelemmel vágott bele a nem mindennapi feladat megvalósításába. Hansi és Janó rendkívüli ügyességét dicséri az is, hogy Zsigmond 1959 február 3-án, már egy emelt szintű, német pilótavizsgát tett. Ezzel a vizsgával, a makulátlan angol-német nyelvtudásával és az Ő kiváló repülési gyakorlatával mind a hazai-, mind a nemzetközi légitársaságoknál állást vállalhatott volna.

Janó, a Hr. Níjborg által Japánban, Svájcban és Thaiföldön kötött exportüzleteknek a 90 %-át, a veszteséges Fallner Agrár- és Építőipari cégen keresztül bonyolította le. Ebben a cégben dolgozott a 12 nagy német építőbrigád is! A közel 3,5 milliárd DEM-es exportüzlet alaposan feldobta a korábban veszteséget termelő céget, amely így az 1958-as gazdasági évet 590 millió DEM nettó, adózott nyereséggel zárta. A Hansival kötött megállapodás értelmében ennek az összegnek a 80 %-a prémiumként Janót illette meg. Janó már 1959 január 20-án átutaltatta a saját bankszámlájára, az Őt jogosan megillető prémiumot, összesen: 472 millió DEM-et. Ezt az összeget, saját havi-fizetéseiből kiegészítette 500 millió DEM-re. Amikor ezzel megvolt, magához kérette Hr.Níjborgot és a következőket mondta neki:
- Kedves Vezérigazgató-helyettes Úr, kérem mielőbb vásároljon nekem egy 145 személyes új magánrepülőgépet! Kérem vegye maga mellé a bankunk legrátermettebb osztályvezetőjét és az én német-pilótavizsgát tett testvérbátyámat Zsigmond Parancsnokot, aki jártas a repülőgépek világában. Ezt követően haladéktalanul keressen egy olyan német szakorvost, akit Zsigmond bátyám, - a teljes orvosi asszisztenciájával együtt-, ki fog vinni abba a Dél-Afrikai kórházba, ahol Hr.dr.Fallnert és az Ő kedves nejét ápolják. A német szakorvossal jól értesse meg azt, hogy a Dél-Afrikai kórház minden tiltakozása ellenére, a lehető legsürgősebben haza kell szállítaniuk Hr.dr.Fallnert és az Ő kedves Nejét.

Ön bizonyára megért engem abban a tekintetben, hogy én az életben többé soha nem engedem ki egyetlen családtagomat sem Dél-Afrikába. Ez különösképpen vonatkozik Hansira és Rozikára, akiket erősen fűt már a szülők mielőbbi meglátogatásának vágya. Ötszáz millió DEM-et tettem félre erre az akcióra. Kérem, hogy ebbe a keretbe férjenek bele!
- Oké! Máris intézkedem Tisztelt Vezérigazgató Úr. – Mondta Hr.Níjborg és gyorsan elviharzott.
Karácsonykor Janónak már kész terve volt a Níjborg-famíliára vonatkozóan is. Hansival, Rozikával, Lirnadettel, Sarával és Kálmánnal egyeztetve, az alábbi lépéseket foganatosította:

1.
Fallner Agrár- és Építőipari AG. (1959. 01.01-től már így hívták azt a céget.)

János Fiát kinevezte műszaki Vezérigazgató-helyettesének. Hr.Níjborgot áthelyezte a Fallner Export-Import BanK AG-hoz és Őt ott is kinevezték általános Vezérigazgató-helyettesnek. A így megüresedett Főmérnöki állást, Jánosnak a kertészmérnök végzettségű, holland származású Felesége Klara Níjborg kapta meg.
1.1.
200 német-telivér kancával és azok szaporulatával, 15 csődörrel, létesített egy új, Lótenyésztési és Lóverseny üzletágat, melynek vezetésére meghívta Hollandiából Hr. Níjborgnak a szüleit. Az apa a lótenyésztés-, az anya a lóverseny üzletágat vezette. Id.Hr.Níjborg lett a cégvezető, a Feleség lett az Ő helyettese!
1.2.
Frau Níjborgot, mint a cég új Főmérnökét, Janó megbízta azzal, hogy a házikerteket- és a háztáji gazdaságokat a legmesszebb menőkig karolja fel. A kistermelők termelvényeit felvásárolták, miközben pénztőkét, vetőmagot, palántákat, facsemetéket, tenyészállatokat, öntözővizet adtak nekik. A gazdálkodóknak, a talajerő-gazdálkodáshoz istállótrágyát és hasznos kisgépeket biztosítottak.
1.3.
A cég székhelyének közelében, létesítettek egy nagy konzervgyárat és egy nagybani gyümölcs-zöldség piacot! Ezek a felvásárolt termékeket feldolgozták, vagy továbbadták.
1.4.
A lehető legrövidebb idő alatt felépítettek egy tej- és sajtgyárat és egy nagyméretű, nádtetős, roppant elegáns sajtérlelőt. Ezek felvásárolták és feldolgozták a háztáji gazdaságokból származó tehén-, kecske- és juhtejet.
1.5.
Az 55.000 lakosú kisvárosnak az 5 legforgalmasabb pontján felépítettek egy-egy pecsenyesütőt és pékséget. Ehhez társítottak egy tőkehús boltot, egy zöldség-gyümölcs boltot és egy cukrászda-eszpresszót is.

2.
Hansinak a legszebb álma valósult meg azzal, hogy a székely-magyar farmon felépítettek részére, egy önálló nagy tervezőirodát, ahová tervezőmérnökökként meghívták Frau Níjborgnak a szüleit és még további négy fiatal, német tervezőmérnököt. Ők heten tervezték meg a három Fallner cég építőipari fejlesztéseit, valamint a 12 német építőbrigád által felvállalt munkálatokat is.

3.
Janó, az Ő imádott Kálmán Fiát tanácsadóként felvette a Fallner Export-Import Bank AG-hoz. Az ifjú azt a feladatot kapta az apjától és az Ő szeretett Vezérigazgató Nejétől, hogy tervezze- és álmodja meg a Fallner Bank AG. jövőjét. Kálmán a Banktól havi 18.000 DEM alapfizetést kapott.

Meglepetés

Egyik szép kora tavaszi napnak a reggelén, a székely-magyar családnak a reggeliző asztalánál ülők arra lettek figyelmesek, hogy az asztalfőn egy új, remekül kifaragott, szép nagy kerek asztal áll. Ahol addig, egymással szemben Janó és Lirnadett, ill. Rozika és Hansi foglaltak helyet, most nem négy, hanem hat elegáns teríték volt. Amikor már mindenki elfoglalta a szokásos helyét, Janó emelkedett szólásra. Ezeket mondta:
- Drága, kedves Feleségem, drága, kedves gyermekeim, kedves, szeretett rokonságunk! Ünnepnap a mai, mégpedig a mi életünknek az egyik legszebb ünnepnapja ez. Mától kezdve Hr.dr.Fallner és az Ő Kedves Felesége is itt fognak étkezni velünk.

Abban a pillanatban két nővér, két tolókocsit gördített be az étkezőbe. Az érkezőket nagy meglepetéssel és nagy tapssal fogadták. Elsőként Hansi pattant fel a helyéről és futott oda az Ő forrón szeretett Anyjához, majd az Ő imádott Édesapjához. Szegény fiú úgy sírt, olyan keservesen zokogott, hogy azt a jelenlévők többsége nem volt képes feldolgozni. Együtt sírtak az Ő szeretett nagy fiútestvérükkel Hansival, hiszen testvérként szerették már Őt. A hatás szinte leírhatatlan volt, hiszen - éppen Hansinak a minél nagyobb kímélése miatt-, az egész előkészítő ügyletet, a lehető legnagyobb titokban tartották.

Az előkészítés és a megoldások tekintetében Janó csak Lirnadettel, Zsigmonddal és Hr.Níjborggal egyeztetett. Ők úgy látták jónak, ha ezt a nagy lelki defektust Hansi meg tudja majd osztani, a nagy székely-magyar családnak a sokat próbált, nagyon szívós, odaadóan szertő lelkületével.

Janó nagy-nagy apai szeretettel-, Lirnadett némi szigorral hordozta körbe a tekintetét. Tekintetükkel arra bátorították a családtagokat, hogy úgy reggelizzenek, úgy csacsogjanak, mint máskor is teszik azt. Ők biztosak voltak abban, hogy legjobban ezzel a magatartással tudják oldani a feszültséget.

Frau Fallnert akkor marta meg egy királykobra, amikor Ő lehajolt egy szép virágért. A jobb arcfelét érte a kígyómarás. Hr.dr.Fallner gyorsan a felsikoltó Asszony segítségére sietett és amikor fölé hajolt, Őt akkor érte a kígyómarás. Neki a jobb szeme fölötti részbe mélyesztette be méregfogait ugyanaz-, vagy esetleg egy másik kobra. Mindketten eszméletüket vesztették. A Szafari-vezetője azonnal mentőhelikoptert rendelt és nyomban kórházba vitette a két szerencsétlenül járt vendégvadászt. A gyors- és szakszerű beavatkozás mentette meg az életüket!

Amikor Janó birtokán a két beteget betolták az étkezdébe, nem sokat lehetett látni belőlük, mert a fejük teljesen be volt pólyálva. Csupán a száj-, a szem, az orr- és a fülnyílásoknak volt szabadon hagyva egy-egy rés. Mindketten láttak, hallottak és lélegeztek, azonban a végtagjaik teljesen le voltak még bénulva. Beszélni egyikük sem tudott, a beszédközpontjuk is béna volt. A betegek teljes mértékben elvesztették szőrképleteiket. A gondoskodásáról híres német szakorvos 3 váltásban, mindkettőjük mellé egy-egy magasan képzett ápolónőt rendelt. A Fallner házaspár, a hazaszállításuk előtt alig 2 nappal kezdte el a szájon át történő evést-ivást. Természetesen azt is az ápolók segítségével tették. Az orvos, - aki személyesen is részt vett a Janóék étkezdéjében tartott különös „bemutatkozáson”-, úgy rendelkezett, hogy Fallnerék, max. 10 percet maradhattak az ebédlőben. Utána nyomban visszavitték őket Janónak az egyik kényelmesen berendezett vendégházába. Ott azonnal á
gyba kellett fektetni őket. Az orvos csupán Hansinak és Rozikának engedte meg azt, hogy azok délelőtt is és délután is, egy-egy 5-10 perces látogatást tegyenek a betegeknél.

A Zsigmond által vezetett kényelmes magánrepülőgép, előző este szállt le a Nürnbergi Repülőtéren. A Fallner házaspár hazaérkezéséről Janón, Lirnadetten, Zsigmondon és Hr.Níjborgon kívül senki nem tudott. Janóék úgy döntöttek, hogy a kezelőorvos utasításait követve, másnap-, reggelizés közben hozzák a család tudomására azt a jó hírt, hogy a Fallner házaspár hazaérkezett.

Két zseni egymásra talált

Hr.Níjborg elszámolt a Janótól kapott 500 millió DEM-el. Mindössze 210 milliót költött el!
Janó boldogan hallgatta ezt a kissé bohókásan beszélő, olykor szinte hadaró, új felfedezettjét. Úgy megszerette Hr.Níjborgot és az Ő kellemes, nagyon eszes családját, hogy szinte fiának tekintette a 32 éves fiatalembert.

A Fallner Bankban, a Kálmánnal szembeni irodában dolgozott Hr.Níjborg. Azt talán mondanom sem kell, hogy a nem mindennapi Dél-Afrikai kalandjuk után Hr. Níjborg úgy megszerette Kálmánt, mint a testvérét. Egymás közt kuncogva, „forgatómesternek” hívta a 16. életévét taposó, atlétatermetű, roppant nagy erejű ifjút. Janó is és Sara is tudott a barátságukról, de ez egy cseppet sem zavarta őket. Sőt Janó még bátorította is az Ő szeretett Kálmán fiát.

- Téged drága Fiam, ne zavarjon az, hogy Hr.Níjborg kétszer
idősebb nálad. Meg fogod látni, hogy egymást segítve mennyire sokra fogjátok vinni, mind a Bankunkban, mind a Holdingunkban. – Mondta Janó Kálmánnak.

- Kálmánnak egyszer csak feltűnt az, hogy több, mint 10 milliárd
DEM parkol a Fallner Bank számláján. Gondolt egyet és azt javasolta Hr.Níjborgnak, hogy repüljenek át Egyiptomba és vásároljanak 5 millió tonna étkezési búzát. Janónak az engedélyével, 1959 február 16-án, Zsigmond Mesternek a gépével átugrottak Egyiptomba. Sara korábban egy jó ideig idegenvezetésből élt. A Lufthansánál dolgozott osztályvezetőként. Ebből eredően rengeteg sok embert ismert a világban. Kálmán és Hr.Níjborg figyelmébe ajánlott egy olyan arab férfit, akiről tudta azt, hogy az a gabonatőzsdék egyik kulcsfigurája Egyiptomban. Telefonon is beszélt az illetővel, sőt meg is beszélte vele, hogy a Hr.Níjborgéknak lefoglalt, Kairó-i luxusszállodájában egy vacsoraasztalnál találkoznak. A Kairó-i üzleti megbeszélésen, - Hr.Níjborg kérésére-, Zsigmond Mester is részt vett. Zsigmond Mester szakasztott mása volt az Ő szeretett öccsének Janónak. Hatalmas termetű izomkolosszus volt Ő a javából. Egykoron, a Román Hadseregben zajló valamennyi haditornát megnyerte. Roppant nagy e
rejét sokan tisztelték. Az alapvető különbség közte és Janó közt az volt, hogy Zsigmond Mester túl szerény volt, egész életében visszahúzódó életmódot folytatott. Soha nem fogyasztott egy korty alkoholt sem, nem dohányzott, nem maradozott ki. Feleségén kívül Ő más nőt nem ismert.

Az arab gabona nagykereskedővel folytatott, - egyébként meglehetősen érdekes-, beszélgetésnek a részleteivel nem untatnám most a T. Olvasót. A lényeget azonban megemlítem. Abban a világban annyira nem működött még az arab-német piac, hogy a gabonaárak tekintetében, Hr.Níjborgék osztatlan nagy sikert arattak! 5 millió t I.o. minőségű étkezési búzáról, 2 millió t I.o. sörárpáról és 1 millió t I.o. zab vásárlásáról tárgyaltak az arab nagykereskedővel.

Első este, konkrétan nem állapodtak meg az arab üzletemberrel, de a jól sikerült üzleti tárgyalást követően, Hr.Níjborg szinte biztosra vette, hogy egy nagyon jó üzlettel a zsebükben fognak hazatérni. A következő 3 napot arra használták fel, hogy átrepültek Indiába. Ott is Sara ismeretsége segítette a munkájukat. Indiában jó 30 %-al többet kínáltak az I.o. étkezési búzáért, mint amennyit azért az arab Úr kért tőlük. Ebből eredően Indiában is jó üzletet kötöttek! Hr. Níjborg okosságát és óvatosságát dicséri az, hogy a gabona átszállítását az arab eladóra hárította. A vevővel viszont, a szerződés záradékában rögzítették az un. vevő védelmet. Ennek értelmében, az elkövetkező 15 évben, az indiai vevő csak és kizárólag a Fallner Export-Import Holding AG-tól vásárolhatott búzát. A vevővédelmi záradék megszegése esetén, a vevő 3 napon belül, egy összegben 800 millió USD kötbért lett volna köteles fizetni az eladónak. Az indiai vevő, vonakodás nélkül aláírta a szerződést!

Így tárgyalt ez a hihetetlen jó eszű zseni! Az üzletelés angol nyelven folyt, így azt Kálmán is és Zsigmond Parancsnok is gond nélkül követni tudta. Az indiai sikert követő napon Hr.Níjborg hazatelefonált Németországba. Azonnali hatállyal kirendelte a Fallner Bank Ázsiai-Osztályának vezetőjét Mr.Houngot Indiába.

Amint Mr.Houng megérkezett Új-Delhibe, Hr.Níjborg felvázolta a Bank osztályvezetőjének az Indiával folytatott gabonaüzlet lényegét. Az indiai vevő bankjával már Mr. Houng önállóan tárgyalt. Sikeresen meg is állapodott a vevő bankjával abban, hogy az 5 millió t búza vételárelőlegét, - amely a teljes vételárnak a 85 %-a volt-, 3 napon belül átutalják a Fallner Export-Import Holding AG-nek.
- Tisztelt Osztályvezető Úr, Önnek itt az a legfontosabb teendője, hogy 3 napon belül realizálja a vételár előleg átutalását. – Mondta Hr.Níjborg szigorúan.
- Megértettem tisztelt Vezérigazgató-helyettes Úr. – Válaszolta az Ázsiai Osztály vezetője.

Hr.Níjborg Kálmánnal együtt visszarepült Kairóba. A búza eladóval nyélbe ütötte az Indiába irányuló 5 millió t I.o. búza szállítására vonatkozó szerződést. Az arabbal 30 napos fizetési határidőt kötött ki! A fizetési feltételeknek a legszigorúbb kitétele a búza minősége- és a határidők betartása volt. Az arab eladó bevállalta azt, hogy minden egyes számlájához csatolni fogja a vevő minőségi és szállítási garanciáját jelentő, pozitív értelmű igazolásokat.
A szerződés záradékában kikötötte azt is, hogy az arab eladó 15 éves garanciát vállal arra, hogy csak és kizárólag a Fallner Export-Import Holding AG-nak fog gabonát eladni. A vevővédelmi záradék megszegése esetén, az eladó 3 napon belül, egy összegben 900 millió USD kötbért lett volna köteles fizetni a vevőnek. Az arab eladó, vonakodás nélkül aláírta a szerződést!

Hr.Níjborg ezt követően Sarával kirendeltette Kairóba a Fallner Bank Európai Osztályvezetőjét. Amikor Mr.Frajnan megérkezett Kairóba, Hr.Níjborg részletesen ismertette vele az arab gabonaüzletet. Utasította Őt arra, hogy Kairóban, kössön egy előnyös szerződést a búza, az árpa és a zab minőségének folyamatos ellenőrzésére.
- Önnek Tisztelt Osztályvezető Úr az lesz itt a dolga, hogy garantálja az eladott gabonának a korrekt minőségét egyrészről az indiai-, másrészről az általam hamarosan közölt hazai vevőink felé.
- Megértettem tisztelt Vezérigazgató-helyettes Úr. – Válaszolta az Európai Osztály vezetője.

Hr.Níjborg, - a Bank Európai Osztályvezetőjének kiérkezése előtt-, két nappal korábban eladta már a 2 millió tonna sörárpát és az 1 millió tonna zabot, két német vevőnek. Tőlük is 85 %-nak megfelelő összegű előleget- és max. 3 napos fizetési határidőt kért. Velük is szigorú vevővédelmet kötött ki, mely szerződésekben a kötbér összege, a sörárpa esetében 100 millió DEM, a zab esetében 50 millió DEM volt. Hr.Níjborg, Kálmán és Zsigmond Mester még egy éjszakát töltöttek el Kairóban, majd a kiutazásukat követő 5. napon hazarepültek.

Egyik reggel, Janó és Sara csak nézték csodálkozva a Bankjuk számlakivonatát, amely igen alaposan meghízott. A számlájukra Indiából érkezett 3,2 milliárd DEM sorsáról még semmit nem tudtak, bár Sara azt gyanította, hogy az Ő szeretett Férjének a nagy ötletét Hr.Níjborg valóra váltotta. Ezen túl még két hazai cégtől is érkeztek pénzek, több százmilliós nagyságrendben.

- Hr.Kálmán Székely banktanácsadó és Hr.Níjborg a Fallner Holding Vezérigazgató-helyettese, tisztelettel jelentkezik Önnél Tisztelt Vezérigazgató Úr. – Mondta a tőle megszokott bohókás modorban Hr.Níjborg, amikor Kálmánt maga elé engedve, belépett Janónak az irodájába. Janónak az irodájában már jó ideje bent tartózkodott Lirnadett, Rozika és Sara is. Ennek folytán Ők is végighallgatták a két fiatalember beszámolóját.

- Gyertek kedves gyermekeim és számoljatok be nekünk arról, hogy mit végeztetek? – Mondta Janó atyáskodva.
- Vásároltunk az araboktól 5 millió t I.o. étkezési búzát 150 DEM/t áron és Indiában eladtuk azt 215 DEM/t áron.
Ezen túl vásároltunk 2 millió t I.o. sörárpát 145 DEM/t áron és idehaza eladtuk azt 210 DEM/t áron.
Vettünk 1 millió t I.o. zabot 142 DEM/t áron és idehaza eladtuk azt 208 DEM /t áron. – Mondta Hr.Níjborg.
- Ez nagyon szép munka volt kedves gyermekeim. Bátran mondom ki ezt, mert a bankunkba máris beérkeztek a vételárelőlegek. – Mondta Janó elégedetten.
- A 8 millió tonna gabonán mennyi nyereséget tudtunk realizálni? – Kérdezte a Vezérigazgató.
- Drága Édesapám, a búza üzleten 375 millió-, a sörárpa üzleten 65 millió-, a zab ügyleten 66 millió-, összesen tehát 506 millió DEM árrésünk keletkezett. – Válaszolta Kálmán fegyelmezetten.

Hansi élete

Bármennyire rossz állapotban voltak is Hansi szülei, mégiscsak idehaza voltak, nem pedig egy távoli, rosszemlékű országban. Ez a tudat visszaadta Hansi életkedvét. Ismét szabadon tudott örülni az általa sokszor megálmodott tervezői munkáknak. Említettem, hogy 1959 március végén Hansi már egy 10 fős Tervező Irodát működtetett. Az a munka teljesen kielégítette Őt. Szabadidejében meg, állandóan együtt akart lenni az Ő nagy-nagy szerelmével Rozikával. A székely-magyar családdal együtt töltött reggelik, ebédek, vacsorák, sok-sok inspirációt adtak Hansinak is.

Hansi a pénzügyeit teljes egészében Rozikára és Janóra bízta. Rozika, Hansinak a privát bankszámlája felett szabadon rendelkezhetett. Hr.dr.Fallner, - mielőtt 1958 novemberében kiutazott Dél-Afrikába-, bevitte a bankjába Hansit és ott írásban is meghatalmazta Őt arra, hogy az Ő fia, minden bankszámlája és minden egyéb pénzügyi jellegű vagyontárgya (arany, gyémánt, platina, részvények, stb.) felett, korlátozás nélkül rendelkezhessen.

Amikor Hr.dr.Fallnerék 1959 március elején hazaérkeztek Dél-Afrikából, Hansi világosan látta már azt, hogy az Ő kedves szülei, az életben többé soha nem lesznek cselekvőképesek. Ezeknek a negatív töltetű gondolatoknak a jegyében, Rozikával, a Hr.dr.Fallnertől kapott felhatalmazásokat is megosztotta. Rozika egyetemleges rendelkezési jogosultságot kapott Hansitól a teljes Fallner vagyonra vonatkozóan. Rozika pénzügyekben csak az Ő szeretett Anyukájával Lirnadettel és az Ő imádott Édesapjával Janóval egyeztetett.

Férjét, az Ő imádott Hansiját, a pénzügyek egyáltalán nem érdekelték. Igazából talán még azt sem fogta fel, hogy Ő a Fallner Banknak az Alelnöke, ahonnan évente 14 hónapon át, minden hónapban kapott 35.000 DEM tiszteletdíjat. Az sem egészen jutott el a tudatáig, hogy a Fallner Holdingnak Ő az Elnöke. A Holdingtól is kapott havonta 35.000 DEM tiszteletdíjat. A tervezőirodája a Fallner Holding égisze alatt futott, így a tervezőirodai vezetésért is kapott a Holdingtól havi 25.000 DEM alapfizetést. Az így összejött havi 95.000 DEM-je, minden hónapban át lett utalva a privát bankszámlájára. Hansi nagyon keveset költekezett, szinte semmit. Ennek folytán, a havonta kapott tiszteletdíjakból és a havi fizetéséből összejött tőke folyamatosan nőtt, egyre halmozódott.

Janó elszámolása

Továbbra is érvényben volt, sőt véglegesítették, azt a megállapodást, melyet Janó és Hansi korábban kötöttek egymással. Ennek értelmében a Fallner Agrár- és Építőipari AG esetében-, prémium címén Janót illette meg, az adózott nyerségnek a 80 %-a. Hansinak a javaslatára, 1959 január 01-től, ezt a megállapodást kiterjesztették a Fallner Ruha- és Cipőipari AG-ra is és a Fallner Híradástechnikai AG-re is. Ennek eredményeként közös megegyezéssel kialakítottak egy un. bázisszámot. A 3 korábbi cég esetében a Janó prémium elszámolására vonatkozó bázisszám: negyedévente 1 milliárd DEM volt. Hansi és Janó abban is megállapodtak, hogy 1959. 01. 01-től, a Fallner Bank és a Fallner Holding által, a bázisszám felett negyedévente képzett nettó, adózott nyereségnek a 20 %-a Hansit, a többi 80 % viszont, prémiumként- Janót illette meg.

1959. 03.31-ig, a korábbi 3 Fallner cég, - negyedéves nyereségelőlegként-, 1,650 milliárd DEM-et utalt át a Fallner Holdig AG bankszámlájára. Egyébként a Holding, ennek a 3 cégnek az átutalásait egy elkülönített számlán könyvelte. A bázisszámot levonva, 650 millió DEM lett a nyereségtöbblet. Ennek a 80 %-a, azaz 520 millió DEM Janót illette meg. Lirnadett 1959. 04. 2-án, az 520 millió DEM-et, Janónak a privát bankszámlájára átutalta.
A fentiektől függetlenül, a Fallner Holding AG 1959. I. negyedévben 657 millió DEM nettó, adózott eredményt képzett. Ennek a 80 %-a, azaz kerekítve 526 millió DEM, Janót illette meg prémium címén. Ezekből a hatalmas nagy összegű pénzekből, - Janó és Lirnadett-, Fallner Bankrészvényeket vásárolt.

A német adóhatóság, alig egy hét múltán vizsgálódni kezdett a jelentős összegű kifizetések ügyében, de a Hansi és a Janó közt érvényben lévő megállapodásokban semmiféle kifogásolni valót nem találtak.

Janó született okos ember volt! A német adóhatóság gyors nyomulásából megértette azt, hogy készpénzben, ilyen nagy összegeket egyszerre nem szabad felvenni.

Frau Níjborg megmutatta sziporkázó tehetségét

A Fallner Bank AG-nak olyan partnerekre volt szüksége, akiknek a számlavezető bankja lehet. Ebben az ügyben Janó Lirnadettel, Jánossal, Rozikával, Sarával, Kálmánnal és Hr.Níjborggal tárgyalt. Megállapodtak abban, hogy a Fallner Bank 0,5 - 1,1 %-os éves kamatra, fejlesztési tőkét nyújt mindazoknak, akik a Fallner Holdingnak a 250 km-es körzetében bővítik a házkörüli gazdaságukban folyó termelésüket. Bank a termelési hitelkeretet egy összegben, a Fallner Holdingnak folyósította.

Janó, az Ő szeretett János fiával és Frau Níjborg kereskedelmi igazgatóval egyeztetve, úgy rendelkezett, hogy a Holding ebből a pénzből előhasú teheneket, előhasú tenyészkocákat, anyakecskéket, anyajuhokat, tojótyúkokat vásárol és azokat a Fallner Agráripari AG, - egy korrekt magánjogi szerződés keretében-, magánszemélyekhez helyezi ki. Azok a magánszemélyek, akik legalább 10 tehén, 15 db anyakoca, 100 fejőskecske, 100 anyajuh, vagy 500 tojótyúk tartására vállalkoztak 0,3 %-os éves kamatra kaptak hitelt. A termelőknek az volt a szerződéses kötelessége, hogy minél több I.o. terméket, tejet, tojást, hízósertést, vágómarhát, zöldség-gyümölcsféléket, gabonaféléket, lucernaszénát, stb. szállítsanak be az Agráripari AG feldolgozó-, felvásárló üzemeibe.

Frau Níjborg felhatalmazást kapott arra, hogy ezt a konstrukciót széles körben terjessze ki a zöldség-gyümölcs és a háztáji konzerv-befőtt ipari ágazatokra is. Ezekben az ágazatokban azok kapták meg a kedvezményes 0,3 %-os szóló kamatkedvezményt, akik legalább 1 ha termőfölddel vettek részt a termelési integrációban. A termőföld integrációt illetően, felső határ nem volt!

Mindenkit alaposan és kellemesen lepett meg ez az igen racionális vállalkozási forma, amely addig ismeretlen volt Németországban. Már a reklám-akciók ideje alatt, - ami jó három hónapig tartott-, 3500 kistermelő kötött szerződést a Fallner-Székely-Magyar céggel. 1959. július 31-ig a partnerek száma elérte a 19.800 főt! Ezek a termelőgazdaságok a Fallner-Székely-Magyar Agrár AG-tól minden segítséget megkaptak. Termelvényeiket a Fallner-Székely-Magyar Konzervgyár, a Fallner-Székely-Magyar Tej-Sajt Gyár és a Fallner-Székely-Magyar Húsipari és Hústermék Gyár vásárolta fel.

A nagyrészt kisemberekből álló vállalkozók egymással versengve jelentkeztek a Fallner-Székely-Magyar Agráripari AG-nál. A Janóék által alapított nagybani piacokon és az 5 pecsenyesütő-, vendéglátó és bevásárló központokban, a kistermelők által naponta beszállított szenzációs friss, mutatós termékeket kínáltak a vevőknek.

Városszerte és a környező városokban is híre ment annak, hogy a Fallner-Székely-Magyar árusító helyeken, a székely-magyar és a holland családok által gyártott szenzációs hurka- és kolbászféleségeket, füstölt húsféleségeket, I.o. gyümölcsöt-zöldséget és a holland-német technológiával gyártott, szenzációs tejtermékeket, választékos pékáruféleségeket lehet vásárolni. Frau Níjborg rendkívüli ügyességét és rátermettségét dicséri az, hogy az előbb említett termékeket igen széles körben reklámozta. 1959 június derekán már városszerte és a város 250 km-es körzetében is terítette, az ízléses csomagolású élelmiszerféleségeket. Aki csak tehette, azokat vásárolta!

Janón, Jánoson és Kálmánon kívül senki nem hitte, hogy a háztáji-, ill házkörüli termelés és élelmiszer feldolgozás egy igen jelentős, nagy iparággá növi ki magát. Az iskolások részére gyártott étkezési csomagok, (általános-, közép-, főiskolások-, egyetemisták és mások is vásárolták!), oly népszerűek lettek, hogy a termékből, az év végén már Münchenbe, Kölnbe és Bonnba is több tízezres tételekben szállítottak. A székely-magyarok és a hollandok által termelt ízek oly közkedveltek voltak, hogy János és Frau Níjborg alig győzték bővíteni a napi termelést és szállítmányozást.

Az 1959-es év karácsonyán a Fallner-Székely-Magyar Agrár AG-nek már 63.311 kisgazdasági partnere volt. A legtöbb termőfölddel rendelkező gazdát Hr. Baumgartnernek hívták. Ő 893 ha termőfölddel vett részt az integrációban. A legtöbb tehenet tartó és fejő gazda neve: Hr.Meder volt. Ő 882 fejőstehenet tartott. A legtöbb hízósertést értékesítő gazdát Hr.Plechnisnek hívták. Ő 38.745 db. 120 kg-os átlagsúlyú hízósertést adott el a Fallner-Székely-Magyar Agrár AG-nek. Természetesen ezek a kiugró eredmények voltak. Az un. "átlag gazdák" 1-5 ha termőfölddel, 2-5 tehénnel, 25-50 hízósertéssel vettek részt az integrációban.

IV. kötet

Janó és Lirnadett szülei

Korábban is szóba hoztam már, hogy az 1958-as év karácsonya előtt, az ifj. János feleségül vette Hr. Nijborgnak a szépséges húgát, Klara Níjborgot. Kálmán feleségül vette Sarát. 1959 január végén Péter feleségül vette Marthát, Lajos Gizellát, Frau Níjborgnak a két gyönyörűségesen szép húgát.

Arról azonban nem szóltam még, hogy Janika 1959. október elejln feleségül vette Gudrunt, a Bajor Miniszterelnök mesés külsejű, nagyon jó lelkű húgát.
A székely-magyar családnak 1959-ben öt gyönyörű gyermeke született. Rozikáéknak, Kálmánéknak egy-egy gyönyörű fia, Jánoséknak, Péteréknek, Lajoséknak, egy-egy mesés lánya született.

Ezen túl is volt még egy születéssel kapcsolatos öröm, ugyanis Frau Níjborg is újból szült. Az Ő negyedik gyerekük is, egy gyönyörű fiú lett. Volt is nagy öröm és ünneplés, amely olyan forgatagossá tette a nagy székely-magyar család életét, ami mellett semmiképpen nem mehetünk el szó nélkül.

Janó és Lirnadett már Erdélyországban bevezette azt a jó szokást, hogy a névnapját és a születésnapját mindenkinek megünnepelték. Erdélyországban, Janó és Lirnadett névnapjára és születésnapjára mindig meghívták Lirnadettnek is és Janónak is a szüleit. A 14 gyerek imádta mindkét nagyszülőpárt.

Ezen nosztalgiázva, 1959 október végére Janóék elintézték azt, hogy a két nagyszülő meglátogathassa őket Németországban. A tervek szerint egy-egy hónapra jöttek, de a dolog úgy sikerült, hogy Lirnadettnek a szülei végérvényesen kint maradtak Bajorországban. Nekik csak egy szem lányuk volt Lirnadett, aki nagyon hiányzott nekik. Janó szüleit azonban nem lehetett marasztalni. Ők körömszakadtáig ragaszkodtak az őshazához, hiszen a 8 szép gyerekükből odahaza élt még 6, akiknek szép nagy családjuk és elfogadható megélhetésük volt Erdélyországban.

Nem lehet papírra vetni a 14 gyerek kitörő boldogságát, amikor az egyik este, - nagyon kellemes meglepetésként-, a vacsoraasztaluknál felfedezték az Erdélyből érkezett négy aranyos nagyszülőt! Úgy rontottak rájuk, hogy boldogságunkban majd, hogy fel nem falták őket. A nagyszülők hiányát némiképpen Zsigmond Mesternek kellett volna pótolnia, aki igencsak igyekezett is helyt állni, ám amikor a kicsik- és a nagyok egyszerre kezdték ostromolni Őt, bizony nem volt elegendő az Ő hatalmas nagy fizikai ereje ahhoz, hogy talpon maradhasson. Vagy az ágyra, vagy a pamlagra, de sokszor a földre is leteperték Őt a szerető-, folyton a nagyszülők után vágyakozó gyerekek. Janónak az apja katona korában a huszároknál szolgált, strázsamester volt. Az Ő ló-imádata meg is maradt, amíg csak élt.

Amikor az öreg, id.Hr.Níjborggal megismerkedett és megértette, hogy a hollandus 200 törzskönyvezett kancának, 15 törzskönyvezett csődörnek viseli gondját, hát volt ám köztük téma. A két ember szinte képtelen volt másról beszélni. Csak a ló, a lovak, a csikók, a mének, a jártató-pályák, a nyergek, a kantárak, a patkók voltak napirenden. Egyébként a 200 kancának 1959-ben 153 csikója született, ami igen jó eredménynek számított.

Id.Hr.Níjborg és a Neje is Janónak a farmján laktak egy igen szép 4 szoba összkomfortos, 2 fürdőszobás, téliesített gerendaházban. Ennek folytán Ők is állandó résztvevői voltak a székely-magyar család étkezéseinek. Ott találkozott először egymással a két lóbolond idősebb ember. Egyik jobban értett a lovakhoz, mint a másik! Egy székely-magyar és egy flamand. Janó apja jól beszélt németül is és angolul is, minek folytán, - az ismerkedésüket követően alig telt el egy óra-, amikor Ők ketten már alaposan össze is szólalkoztak. Janó gyermekei egytől-egyig nagy-nagy állatbarátok voltak. A beszélgetésükbe be- be kapcsolódott Janika is, akit kor tekintetében Kálmán egy évvel előzött meg. (Janika 1960. január 6-án töltötte be a 15. életévét.) Többségük tudott és szeretett is lovagolni, ám köztük Janika volt a spíler!
- Nálam jobban senki nem szeretheti a lovakat! – Mondogatta gyakran, a nagy székely-magyar családban.

V. kötet

A Bajor Miniszterelnök első látogatása

A lovak kapcsán, Janikának volt a legmeglepőbb találkozása!

Elöljáróban elmondom azonban, hogy Janónak a farmja éjjel-nappal, folyton nyitva volt. A székely-magyar farmra egyre többen és többen látogattak ki, hiszen a gyönyörű lovak, a csődörök, a kiscsikók, a mesés szépségű székelykapuk, a gerendaházak, a mesés ételek-italok és a parkok, sok-sok látványossággal csalogatták oda a vendégeket. A házak közt csak gyalog lehetett közlekedni. A lovarda előtt voltak ugyan parkolók, de a lakóházak és a lovak által birtokolt istállók, valamint a karámok közt lévő gyönyörű parkokban csak gyalogosan lehetett jönni-menni.

A Bajor Miniszterelnöknek a húga 24 éves korában ment férjhez. Az Ő házassága annyira rosszul sikerült, hogy alig 2 hónap múltán elvált a férjétől. Egyre csak esküdözött az igencsak szemre való hölgy, hogy Ő bizony az életben soha többé nem megy már férjhez. A hölgyet Gudrunnak hívták. Neki München közelében volt egy lovasfarmja, ahol egy lópanziót üzemeltetett és versenylovakat tréningezgetett. Ismerőseitől sokat hallott már a székely-magyar ménesről, ezért egyik napon felkerekedett és meglátogatta Janóékat. Kocsijával a lóistállók előtti parkolóig ment, majd kiszállva, áhítattal nézegette a gyönyörű, ficánkoló kiscsikókat. A hölgy csupán egy fényképezőgépet vitt magával. Séta közben a jártatópálya felé haladt. A pályán egy gyorsvágtájú lovas közeledett felé. Gudrun gyakorlott szemei azonnal észlelték, hogy egy gyönyörűséges sötétpej csődör hátán, egy nagyon jó tartással lovagló fiatalember közelít. Amikor a lovas egy vonalba ért az szép ifjú hölggyel, hirtelen leugrott a
lóról. A ló és a lovasa, egy toppanással megálltak a roppant szemrevaló vendég előtt.
- Jónapot kívánok! - Mondta az érkező lovas és egy kissé játékos meghajlással üdvözölte Gudrunt, a Bajor Miniszterelnök 24 éves húgát.
- Jónapot kívánok fiatalember! - Válaszolt Gudrun elbűvölve.

Janika érkezett Gudrun elé, aki oly daliás, oly karcsú és oly jóképű volt, hogy a hölgy képtelen volt levenni szép szemeit a legényről. Az is igaz azonban, hogy Janika sem maradt közömbös a gyönyörű, csinos, nagyvilági Hölgy iránt. Gudrunnak a korábbi fogadalmai egy pillanat alatt szertefoszlottak. Még magának sem merte bevallani, hogy Ő bizony ismét szerelmes lett. Ráadásul egy szempillantás alatt, egy ifjú legénybe. Kissé magára fogom most hagyni Gudrunt és Janikát azért, hogy a nagy találkozás színhelyét közelebbről is bemutathassam a T. Olvasónak.

Janónak a jó székely-magyar előrelátását dicséri az, hogy - a 12 bajor építőbrigádnak is köszönhetően-, a Hr.dr.Fallner által valaha megálmodott hegyi panzió 1959. 11. 01-én megnyitásra készen állt. Az is igaz azonban, hogy - Janó Hansival egyeztetve-, nem 120 szobásra, hanem 280 szobásra tervezte a gyönyörű gerendaház felépítményből álló, téliesített panziót. 105 apartman épült, melyek mindegyikében két fürdőszoba és 5 személy elhelyezésére kényelmes berendezések álltak a vendégek rendelkezésére. A 175 db. 3 ágy+ pótágyas, elegáns és kényelmes nagy fürdőszobás szobákban, 2 felnőtt és 3-4 gyerek is kényelmesen elfért.

A Panzió-Vendégfogadó előterét Janó úgy építtette meg, hogy annak egy hatszögletű, rendkívül nagy és elegáns előteret készíttetett. A méhsejtre hasonlító hat oldal mindegyike, egy - egy olyan nevezetességhez, ill. látványossághoz kapcsolódó tágas, nyitott folyosó volt, ahová a szálloda vendégeit kicsalogatták. A legnagyobb egy elegáns és nagyon bő választékkal dolgozó élelmiszer és ajándék üzletház volt, melyben a hatalmas árukínálatból, a szállóvendégek kényelmesen bevásárolhattak. A székely-magyar kolbászféleségek, szalámik, sonkák, szalonnák, dzsemek, befőttek, tejtermékek olyan közkedveltek voltak, hogy azokat csak a különleges sajtféleségek múlták felül. A másik tágas folyosón a pecsenyesütőhöz lehetett kimenni. A pecsenyesütő, a finom illatok tömegével csalogatta a vendégeket. A harmadik fedett, fűtött folyosó, a roppant elegáns borospincékhez, a negyedik a sörgyárhoz, az ötödik egy cukor- csokoládégyárhoz, a hatodik egy cukrászda, eszpresszóhoz és egy nagy táncteremhez vez
etett.

Panzióhoz tartozott még egy likőrgyár, egy kenyérgyár, egy nagy cukrászüzem, egy nagy kapacitású söröző, egy nagyon komoly adottságokkal bíró borverseny-borkóstoló is. A finomabbnál-finomabb illatok bejárták az egész környéket és hívogatóan csalogatták a vendégeket. Már a nyári látogatók számából is tudni lehetett azt, hogy az első hó leesését követően, sok ezer síelő érkezik majd, a székely-magyar farm közelében megépített, elegáns sípályákra.

A vendégeknek az ellátására és teljes körű kiszolgálására, Janó felépíttetett hat olyan hatalmas nagy önkiszolgáló éttermet, melyben egyenként 1800 ember tudott ülve étkezni. Csak Hansi és Lirnadett tudott arról, hogy ezeket az önkiszolgáló éttermeket és a hozzá tartozó építményeket, Janó úgy terveztette meg Hansiékkal, hogy az egy hatalmas nagy, hatszögletű fogadótérhez kapcsolódjon. Az épület előtt okosan kialakított, jól közlekedhető parkoló várta a vendégeket. Talán említettem is már, hogy mindegyik étteremnek be volt építve a tetőtere. A tetőtérben egyenként 850 db. 2-3 ágyas, kényelmes, nagyon elegáns szoba volt. A földszinti önkiszolgáló éttermekhez tartozott egy – egy olyan létesítmény, melyben pecsenyesütő, cukrászda, pékség és tágas önkiszolgáló-eladótér működött.

Janó és Lirnadett a szüleikkel és a kíváncsibb kisgyerekekkel, egy elegáns, leengedhető tetős, panorámás buszon üldögélve, körsétát tettek a környéken. Késő ősz volt, de még szépen sütött a Nap. Janó vezette az autóbuszt, miközben Lirnadett, - az idegenvezetőket meghazudtoló módon-, tájékoztatta a családtagokat arról, hogy mikor mit látnak. Első útjuk, - mint máskor is-, a lovardák és a kiscsikók irányába vezetett.

Így aztán összetalálkoztak a még alig 15 éves Janikával és a Bajor Miniszterelnök húgával. Janika kézen fogva vezette vendégét a panzió irányába, miközben másik kezével, a szilajon táncoló paripa kantárszárát fogta. Amikor Janika észlelte az apukája által vezetett autóbusz közeledését, az általa lovagolt mén kantárszárát átadta egy arrafelé haladó lovászfiúnak. Janónak elég volt egyetlen pillantás ahhoz, hogy felmérje a helyzetet. Nem is teketóriázott, hanem csak úgy mellékesen rászólt az Ő szeretett Fiára:

- Tartsatok velünk Janikám, így sokkal kényelmesebb! – Így szólt Janó udvariasan és megállt a sétáló ifjú pár mellett.
- Szálljatok fel Kedveseim! – Mondta, a rendkívül megnyerő, szépen zengő baritonján.
- Kérlek mutasd be nekünk a Te gyönyörűségesen szép barátnődet Janikám. – Mondta nyájasan Lirnadett.
- Drága szeretett Édesanyám, drága imádott Édesapám, kedves nagyszüleim, kedves szeretett Testvéreim, ez a hölgy mától már az én szeretett jegyesem, akinek Gudrun a neve. - Janika úgy mondta el ezt, hogy még csak a sansza se legyen meg senkinek arra, hogy kételkedhessen az Ő szavaiban.
- Nagy szeretettel köszöntünk Téged Kedves Gudrun. – Szólalt meg Lirnadett nyájasan, miközben hellyel kínálta az ifjú párt.

Amikor, a már csaknem teljesen kész Panziót tekintették meg, Gudrun annyira el volt ragadtatva a látottaktól, hogy kissé megfeledkezve a kellő óvatosságról ezt mondta:
- Mennyire boldogan lennék én egy ilyen cégnek a vezetője. Janónak a borotvaéles fülét nyomban megérintette ez a megjegyzés. Így válaszolt a szép ifjú Hölgy óhajtó mondatára:
- Kérem szépen. A lehetőség nyitott, mivel mi még nem döntöttük el, hogy ki legyen ennek az egységünknek a Vezérigazgatója. Kedves Gudrun, amennyiben szépen megkérem, mondana valamit magáról. – Szólt Janó kissé atyáskodva. Ám, amit ezt követően hallottak, az még őket is igencsak alaposan meglepte. Gudrun ezeket válaszolta:

- Nos kérem szépen, tanult szakmám szerint én közgazdász vagyok, tavaly védtem meg a diplomámat. Azonban az utóbbi 10-12 évben egyre nagyobb vonzalmat éreztem az idegenforgalom iránt. Első lépésként, - ezelőtt 3 évvel-, München közelében létesítettem egy lovas-panziót, amely nekem sajnos nem jött be. Ötven ló elhelyezésével számoltam, de ez egyáltalán nem realizálódott. Csupán 15-18 ló részére érkezett igény. Az egyik barátnőmtől hallottam az Önök gyönyörű méneséről. Elhatároztam, hogy ma ellátogatok ide. Kérem engedjék meg, hogy befejezésül azt is elmondjam, hogy az a nagyszerű szakmaiság, és ünnepélyesség, ami itt engem fogadott, az számomra maga a megvalósult álom. Maga a mennyország!
- Férjnél van Ön kedves Gudrun? – Kérdezte Lirnadett.
- Elváltam. Sajnos nagyon rosszul sikerült a házasságom, alig 2 hónapi házasság után elváltam a férjemtől. – Válaszolta Gudrun.

- Légy az én Feleségem Kedves Gudrun és akkor minden egy csapásra meg fog oldódni! – Szólt kissé gyerekesen Janika. (Janikának dupla keresztneve volt, Őt András-Jánosnak hívták, de Ő a Janika nevet kedvelte.)

Janó nem volt egy nevetgélős ember, ám ez az őszinte szókimondás az Ő 15 éves, szeretett Janika fia részéről úgy hatott rá, hogy nem tudta tartóztatni magát, szívből jövően, hangosan felkacagott. Lirnadett és a gyerekek is, sőt még a nagyszülők is vele együtt kacagtak. Gudrun is kacagott, ráadásul olyan jóízűen, hogy alig bírt magával. Közeledett az ebédidő, ezért Janó így szólt:
- Kedves Gudrun, meg kell mondjam, hogy Ön nagyon tetszik ám nekünk! Kérem ebédeljen ma velünk. Ismerkedjen meg a mi nagy családunkkal. Ebéd után váltsunk még szót két dologról. Egyik legyen az Ön Vezérigazgatói munkaköre, a másik az én Janika Fiammal kötendő házassága. – Mondta Janó határozottan.

Szegény Gudrun azt se tudta a boldogságtól, hogy mit tegyen. Az is nagyon jól esett neki, ahogy Janika folyamatosan fogta a kezét, de egyúttal zavarta is egy kissé ez a dolog, hiszen a közel 10 év korkülönbség miatt, egyelőre még zavarodott volt. Csakhogy arra még Ő sem számított, hogy a derék székely-magyar család részéről olyan pozitív hullámok érik, melyeket Ő addig soha nem tapasztalt. Ha jól számolta, vele együtt 38-an ültek már az ebédlő asztalnál, amikor Janó emelkedett szólásra.

- Kedves, drága Szüleink, kedves Testvéreim, kedves, aranyos gyermekeink, drága barátaink. Kérem engedjétek meg, hogy bemutassak nektek valakit. Ő Gudrun, aki közgazdász és a mi Panziónk Vezérigazgatói posztjának az aspiránsa. Tapasztalatcserére érkezett ma hozzánk, de ahogy én észlelem a dolgokat, - az én drága Janika Fiamnak az igen erős vonzódása miatt-, még az is megtörténhet, hogy a mi gyönyörű szép Gudrununk akár családtaggá is válhat nálunk.

Ezt követően Janó egyenként bemutatta a családtagokat és a vendégeket. Elsőként saját szüleit, majd Lirnadett Anyukáját és Apukáját mutatta be. Őket követte Hansi, János, Péter, Lajos, Kálmán és az Ő imádott családjuk. Amikor Kálmán és Sara kerültek sorra, Gudrun kissé megnyugodott. Nagyon helyesen észlelte azt, hogy Sara és a roppant daliás Kálmán között, - az asszony javára-, legalább 20 év lehet a korkülönbség.

Gudrun kissé taktikusan, egy ideig még hallgatott arról, hogy Ő a Bajor Miniszterelnöknek a húga. Nem szerette volna, ha ez bármi módon befolyásolta volna a nagy székely- magyar családot.

1959. 10. 14-én, Janó 18.000 DEM/hó alapfizetéssel kinevezte Gudrunt, a Fallner-Székely-Magyar Panziónak a Vezérigazgatójává. Három vezérigazgató-helyettest is kinevezett: Marthat (Péter Nejét), kereskedelmi-, Gizellat (Lajos Nejét), éttermi-, Klara Níjborgot (Jánosnak a Nejét), Általános vezérigazgató- helyettesi beosztásban alkalmazta.

Janó törekedett arra, hogy mindegyik családtagjának legalább két jól kereső állása legyen!

Gudrun, - a Panzió mellé épített-, gyönyörű öt szobás, két fürdőszobás, összkomfortos szolgálati lakásba költözött. Azt talán mondanom sem kell, hogy Janika is odaköltözött a szépasszonyhoz. Ők ketten úgy egymásba habarodtak, hogy őket már senki- és semmi nem választhatta el egymástól. Az esküvőjük napja is ki volt tűzve: 1960. január 6-ra.

Azt azonban eddig nem mondtam még, hogy a székely-magyar családnak minden tagja nagyon jó táncos volt. Mindegyikük zenélt is, két-három hangszeren is kitűnően játszottak. Janika már kisgyerekként is szólótáncos volt. A Gudrunnal együtt töltött estéket arra is használta, hogy folyamatosan táncolni tanította az Ő nagy szerelmét. Azt tervezték, hogy a Panzió megnyitásának napján, mind a négy étterem színpadán táncolnak majd a vendégeknek.

Az új Panzió és a hozzá tartozó objektumok 1959. 11. 01-én 12,00 órakor nyitották meg kapuikat a vendégek előtt. A Fallner-Székely-Magyar Panzióban lévő apartmanok és a többi szobák teljesen megteltek. Ezer felett volt a vendéglétszám!

A Bajor Miniszterelnök és az Ő kísérete, 17 reprezentatív nagykocsival, 3 napra érkezett. Ők összesen 17 család-, azaz 68 személy részére, 17 apartmant foglaltak le. A Panziónak mind a négy nagyméretű étterme csúcsra volt járatva! Önkiszolgáló étkezés is és az asztalokhoz történő felszolgálás is frappánsan működött. Janó már jó előre felvett 865 olyan alkalmazottat, akik szakácsok, pincérek és egyéb szállodai munkákra specializálódott német szakemberek voltak. Mind a négy étteremben volt egy-egy szépen faragott színpad is, melyeken népes zenekarok, szép melódiákat játszottak. A sok exclusív vendég úgy érezte magát, mintha egy királyi lakomán vett volna részt. A székely-magyar család aznap nem odahaza, hanem a Panzióban ebédelt. Részükre, az 1.sz. étteremben, egy szép hosszú-, lekerekített végű asztalt terítettek meg.

Amikor a Bajor Miniszterelnök belépett a Fallner-Székely-Magyar Panziónak az 1. sz. éttermébe, a zenekar nyomban elhallgatott. Kitörő tapsvihar fogadta a rendkívül népszerű, fiatalos mozgású Miniszterelnököt, az Ő kedves Feleségét, családtagjait és a kíséretét. Részükre is meg volt terítve egy U-alakú, gyönyörűséges asztal, melyen 96 teríték volt. A vendégeknek, a sofőröknek és még másoknak is.

A Miniszterelnök, az Ő szeretett kishúgával Gudrunnal úgy egyeztette a dolgokat, hogy csak a megnyitó napján, a Panzióban derüljön ki az, hogy Ők ketten szerető testvérek.

Kellemesen zümmögött a sok-sok vendég, ízlelgették a finomabbnál-finomabb falatokat. Egyszer csak megjelent a színpadon egy ifjú táncospár, akik mesés székely-magyar hímzésű ruhakölteményeket viseltek. Egymás kezét fogva léptek a színpadra. A zenekar rázendített a Monti-csárdásra. A táncospár táncolni kezdett! Oly szépen, tetszetősen és ropogósan járták, hogy őket látva, szinte mindenki abbahagyta az evést. Kitörő öröm fogadta a kellemes, jó kedvre hangoló táncosokat. Ünnepelt az egész étterem! Az ünneplés pillanatában azonban történt valami, ami nagyon érdekes volt. A Bajor Miniszterelnök felállva helyéről, örömtől lángolva pattant fel a színpadra és ott Gudrun karjaiba omlott.

A gyönyörű ifjú Vezérigazgatónő, az Ő szeretett Fivérének a kezét a magasba emelve ezt mondta:

- Kérem engedjék meg, hogy mindazoknak, akik személyesen nem ismernék még Őt, bemutassam a Bajor Miniszterelnököt, az én kedves, szeretett legidősebb Fivéremet. A nagy étterem vendégserege szinte egyemberként lepődött meg! Mindenki tapsolt, éljenzett és felállva hujjogatott! A bajor Miniszterelnök előbb Janóval, majd Janikával, kacagva rázott kezet. A kőkemény, férfias kézszorításokkal, egy életre szóló, széttéphetetlen családi- és baráti kapcsolat köttetett.

Janó szüleinek a kinttartózkodási engedélyét sikerült meghosszabbítani 6 hónappal. Janó unszolására, - Lirnadett szülei esetében-, 5 év fix időre szóló, munkavállalási engedéllyé változtatták át a korábbi tartózkodási engedélyeket. Erre azért volt szükség, mert a Román hatóságok előtt szerették volna megőrizni a tekintélyüket, hiszen Janónak és az Ő családtagjainak fix 5 évre szóló munkavállalási engedélye volt Németországban. Így még a kétely sem merülhetett fel senkiben, hogy Janóék 5 év után ne akarnának hazamenni Romániába.

A Bajor Miniszterelnök elnézést kért a kíséretétől és az Ő szeretett Nejével együtt átült Janóéknak az asztalához. Janó felállt ülőhelyéről és sorban bemutatta a szülőket, Zsigmond Mestert, a gyerekeket, az unokákat és a család bensőséges barátait. Amikor Hansinak, Rozikának és az Ő gyönyörű gyermeküknek a bemutatása folyt, a Bajor Miniszterelnök kissé felkapta a fejét, de egyelőre még nem szólt semmit. Ő ugyanis a jogi egyetemen évfolyamtársa volt Hr.dr.Fallnernek. Sőt a két évfolyammal alattuk járó Frau Fallnert is jól ismerte. Amikor Janó a bemutatásoknak a végére ért, a vendégek koccintottak és a kellemes ebéd tovább folytatódott.

A Bajor Miniszterelnök és az Ő bájos Neje, egész egyszerűen nem tudott betelni a rá varázslatosan ható székely-magyar családdal. A rendkívül jóképű, daliás, izomkötegektől duzzadó, kellemes férfiak, a gyönyörű lányok, s az Ő választottaik teljesen lenyűgözték Őket.

Beszélgetés közben az is kiderült, hogy a Bajor Miniszterelnöknek 3 fiú és egy lánytestvére van. A család legkisebb sarja lány volt. Ő Gudrun, a Fallner-Székely-Magyar Panziónak az újdonsült Vezérigazgatója, akinek a másik 3 fiútestvére és az Ő családtagjaik is benne voltak a Bajor Miniszterelnök kíséretében. Gudrun bocsánatot kért az asztaltársaságtól, majd Janikát kézenfogva átment ahhoz az asztalhoz, ahol az Ő 3 kedves bátyja és azoknak a rokonszenves családja ült. A Bajor Miniszterelnök Janóhoz lépett és belekarolt az atlétatermetű, hatalmas emberbe. Másik karjával Lirnadettet karolta fel.
- Jertek most velem, mert én is szeretném bemutatni nektek az én asztaltársaságomat. – Szólt nyájasan a Bajor Miniszterelnök.

Amikor Gudrunék a társasztalhoz értek, a 3 testvér nem bírta már tovább, felugrottak és együtt siettek az Ő szeretett lánytestvérük elé. Oly nagy-nagy szeretettel ölelték-csókolták az Ő egyetlen szál kishúgukat, hogy a sok vendég szemei mind megteltek könnyekkel.

Mindeközben a rendkívül figyelmes Gizella, - a Fallner-Székely-Magyar Panzió éttermeinek a Vezérigazgató-helyettese-, előkészített már egy nagy közös asztalt, ahová a Bajor Miniszterelnök kísérete és Janónak a népes családja átülhettek. Azon az estén, az asztaltársaság központi fénypontja Gudrun és az Ő imádott választottja, a rendkívül karcsú és délceg termetű, erőtől duzzadó Janika volt.

A remek, választékos és ízletes ebédet követően, a vendégek pihenőre tértek. Szobáikat, halkan suhanó, elegáns liftekkel kereshették fel. A gyönyörűen bútorozott szobákban lévő kényelmes ágyaikon délutánig aludtak. Amikor ismét megjelentek a földszinten és az előtérben, Janó azt javasolta, hogy tegyenek egy kis egészségügyi sétát a lovarda felé. Ám a gyermekek nagy-nagy örömére, Janó úgy vezette a népes csapatot, hogy a frissen sült rétesek, piskótatekercsek, krémesek, torták irányába vezessen az útjuk. Nagyon ízlett nekik a választékosan felkínált sok-sok finom, friss sütemény. A pincér hölgyek és ifjak gyönyörű tálcákról kínálták a süteményeket és a friss gyümölcslevekkel teli poharakat a kedves vendégek felé.

A Fallner-Székely-Magyar Panzió és a Lovarda közötti tisztáson épültek fel, a korábban már említett 6 szárnyú, nagy kapacitású vendéglátó helyek. Az 1800 ülőhelyes étkezdéket és a szálláshelyeket, továbbá a hatalmas hatszögletű előteret, a síelő vendégek már hetekkel azelőtt birtokba vették. Janó arrafelé vezette a sétáló, nézelődő vendégeket.

Nagyot nézett a Bajor Miniszterelnök, amikor azt látta, hogy a hatalmas termek önkiszolgáló asztalai, szinte roskadoztak a finomabbnál-finomabb levesektől, főzelékektől, sültektől, süteményektől, gyümölcsöktől. Az étteremben lévő vendégeken jól észlelhetően látszott az, hogy nagyon elégedettek, hiszen a kitűnően hőszigetelt, fűtött-, de jól szellőztethető épületben, kényelmes asztaloknál, elmésen kifaragott székeken ülve, elmélyülten falatozgattak.

Jól eltelt az idő, mikor a vendégek kiléptek az egyik nagy étteremnek a hátsó ajtaján. Kezdett sötétedni. Ezért Janó azt javasolta, hogy a lovarda meglátogatását inkább halasszák másnapra. Így aztán a vendégsereg visszafordult a mesésen kivilágított, Fallner-Székely-Magyar Panzió irányába. Az alig 2,5 - 3 órán át tartó séta közben a vendégek felfrissültek, újból meg is éheztek.

A Panzióhoz tartozó létesítményekbe belépve, a vendégsereg azt tapasztalta, hogy a nyársakon forgatott sült borjú, sült szavasborjú, sült malacok, sült pulykák, sült ludak, sült kacsák, sült csirkék, már szép pirosra megsültek. Az illatok oly csalogatóak voltak, hogy a vendégek, - a pincérek által kínált tálcákra-, finom sülthúsokkal megrakott, széles peremű, mély tányérokat tettek. Mindenki oda látogatott, ahol számára a legfinomabb falatok forogtak a parázsló tűz fölött. A hölgyek körében, a kitűnően pácolt, szakszerűen előkészített, gyönyörű, pirosra sült báránycombok, a kacsasültek és a csirkesültek voltak kapósak. A férfiak többsége, - a fölöttébb serénykedő pincérekkel-, sertéssültet, vaddisznósültet, szarvassültet, sült muflon- és őzszeleteket, libacombot, kacsamellet, pulykaszeleteket vágatott magának, majd ahhoz egy hatalmas nagy krigli, helyben főzött bajor sört tettek a tálcájukra. A frissen sütött székely-magyar kenyér, a zsömlék, a sült hasábburgonya, a gyönyörű
en pirosló csípőspaprikák, a holland lilahagyma hegyek és egyéb salátaféleségek oly választékossá tették a vendégek vacsoráját, hogy ott azon az estén, senki nem maradt éhen.

A Bajor Miniszterelnökre olyan jó benyomást tett Janó is és az Ő remek családja is, hogy a magas beosztású vezető még a szokásosnál is jóval kíváncsibbá vált. Megkérte Janót, hogy beszélgessen el vele. Ők ketten már előző napon, az első találkozásukat követően tegező viszonyba kerültek, sőt a Bajor Miniszterelnök mindenki mást is tegezett a székely-magyar családban. A Miniszterelnök nem direktben, hanem úgymond egy oldalhajtás felől indított:
- Kedves Janó Barátom, neked mi a célod ezzel a szép nagy lovardával és a közel 400 lóval? – Fogalmazta meg első kérdését a Bajor Miniszterelnök.
- Arra gondoltam, hogy díjugratásban, kocsihajtásban és galoppban, jövőre rendeznénk egy Dél-Bajorországi versenyt. – Felelte Janó könnyedén.
- Ez nagyon szép és nemes, sőt támogatandó terv, de én arra lennék most kíváncsi, hogy alapvetően mi a célod mindezzel? – Nézett mélyen Janó szemeibe a Miniszterelnök.
- A célom az, hogy új munkahelyeket teremtsek itt. Mivel a lehetőségek adottak, szeretném fellendíteni a térség idegenforgalmát. Egy jobb-, egy perspektivikusabb életlehetőséghez szeretném hozzásegíteni mindazokat, akik ebben a térségben élnek, gazdálkodnak és dolgoznak, vagy a jövőben itt akarnak dolgozni. Ennek érdekében szerveztük meg, sőt jelenleg is gőzerővel szervezzük a háztáji és a ház körüli gazdálkodást. Ezt az integrációt 1958 decemberében kezdtük. 1959 júniusra már közel 20.000, napjainkig pedig már több, mint 63.000 szerződött partnerünk van a térségben. Azt is tervezem, hogy innen kissé távolabb, a sífelvonó pályák túloldalán, - jövő tavasszal-, létesítek még egy 80-100 kancás Lipicai- és egy 80-100 kancás Arab-telivér ménesbirtokot is. – Válaszolta Janó.

A Bajor Miniszterelnök szinte itta Janó szavait. A rendkívül fogékony Miniszterelnök hamar megértette azt, hogy Őt egy valóságos, élő zsenivel hozta össze a jó sorsa.

Janó az éles eszével már a beszélgetés kezdetén felmérte azt, hogy az ország első embere leginkább nem is az Ő lótenyésztésére kíváncsi, hanem személy szerint Őrá és a családjának a Bajorföldi beilleszkedésére, ill. a székely-magyar család terveire. Ennek megfelelően fűzte gondolatait. Jó szándékkal engedte közel magához a Bajor Miniszterelnököt.

A beszélgetésük elején, Janó azt még csak nem is sejtette, hogy ezzel a nagyon okos, jól átgondolt cselekedetével, mennyire jót tett önmagának is és az Ő szeretett, kedves családjának is. Már jó félórája beszélgettek egymással, amikor a Miniszterelnök kissé váratlanul, elmondta Janónak az Ő igazi nagy gondjait és a legfájóbb gondolatait.

Ennek az volt a lényege, hogy a hegyvonulatnak a másik oldalán, légvonalban olyan 35-40 km-re Janó farmjától, - egy másik, cca. 85.000 lakosú bajor városnak a közigazgatási területén-, volt a Miniszterelnök családjának egy 65.800 ha-os birtoka, melyet a nagyszüleiktől-, és a szüleiktől örököltek. Az ősök elsősorban földvásárlásokba fektették a megtakarított tőkéjüket. A gondjuk az volt, hogy ők, azaz a négy fiútestvér, mind magas beosztású hivatalnokok voltak. Egyetlen egy olyan férfiember sem volt köztük, akiben farmervér csordogált volna. Ebből eredően, az említett nagy birtokot különböző érdekeltségi körök, - nagyrészt bérlők- használták, akiknek nem az volt a céljuk, hogy a jó gazda gondosságával gyarapítsák a termőtalajokat. A bérlők úgy gondolkodtak, hogy miután kiszipolyozták a termőföldeket, - mondva csinált indokokkal-, szépen odébb álltak. Ez nagyon bántotta a Miniszterelnököt is és az Ő testvéreit is. Ők arról álmodoztak, hogy egyszer majd születik a családjukban
egy olyan ember, akinek szívügye lesz az agrárvilág, aki szereti a termőtalajokat, a mezőket, a réteket-legelőket, az erdőségeket, a vizeket és évről-évre gyarapítani fogja a birtokukat.

Amikor a Bajor Miniszterelnök megismerte Janót és az Ő roppant tehetséges, szép nagy családját, első gondolatként az merült fel benne, hogy végre-valahára megtalálta azt az embert, akire rá lehetne bízni a család 65.800 ha-os birtokát. Szándékát, - kellő óvatossággal-, kérés formájában fogalmazta meg Janónak.
- Mondd csak Kedves Janó Barátom, amennyiben én Téged szépen megkérnélek, elvállalnád e az én családi birtokom igazgatását? Janó nem válaszolt azonnal, hanem azt kérte a Bajor Miniszterelnöktől, hogy még aznap koradélután nézzenek körül a már említett 65.800 ha-os birtokon.

A terepszemlére Janónak a Mercedes terepjáró kocsijával mentek. A Janó mellett ülő Miniszterelnököt egy másik terepjáró autóval két testőr kísérte. Janó magával vitte Jánost, Pétert és Kálmánt is. A három délceg ifjú a kocsi hátsó ülésen foglalt helyet. A Miniszterelnök kitűnő társalkodó volt. Kellemesen elbeszélgetett Janónak a három rendkívül okos, értelmes fiával. Észre sem vették, hogy az indulásuk óta már egy jó óra is eltelt. Elsőként egy nagyobb erdei tisztáson álltak meg, ahol 35-40 lakóház volt. Azok egyikében lakott a bérlő. A többi házban részben az ő dolgozói, részben más gazdálkodó bajor emberek laktak.

Harsány káromkodással lépett ki a bérlő a ház beüvegezett tornácáról, amikor meglátta a két idegen Mercedeszt. A Miniszterelnököt kísérő testőrök kocsija, - álcázási szándékkal-, olyan volt, hogy annak a külsejéről ne lehessen megtudni az autó rendeltetését.

Mint később kiderült, Janóék épp egy kártyacsatát zavartak meg!

A hangoskodó miatt, a Miniszterelnök bent maradt a kocsiban, csak Janó szállt ki. A két testőr a saját kocsijából figyelte az eseményeket. Janó szép nyugodt léptekkel közelített a káromkodó emberhez, aki közben kijött már a ház elé. Janónak az volt a szándéka, hogy tájékoztatja a bérlőt a magas rangú látogató érkezéséről. Igen ám, de az eléggé felhevült bérlőnek, alighanem rossz lehetett a lapjárása, mert figyelemre sem méltatta Janót. E helyett egy nyomdafestéket nem tűrő trágársággal ordítva szólította fel a hozzá békés szándékkal közeledő férfit, hogy addig távozzon, amíg neki még jókedve van.

Ez azonban már Janónak is túl sok volt. Se szó, se beszéd, egy szemvillanásnyi idő alatt felkapta a hetvenkedő embert és feldobta azt a levegőbe. A kezeivel-lábaival a levegőben kalimpáló, majd lefelé zuhanó embert Janó fél kézzel, úgy dobta vissza a levegőbe, hogy az néhányat forogjon is. Közben a tornácon iddogáló-kártyázó másik 3 atyafi is kifutott már az udvarra és együttes erővel Janóra támadtak. Helyesebben csak támadtak volna, mivel János, Péter és Kálmán akkorra már ott állt az apja mögött. Mindegyikük elkapott egyet-egyet az okvetetlenkedők közül és azokat Ők is felhajították a levegőbe. A hatalmas erejű Fiúk, Apjuktól ellesve a mozdulatokat, - a lefelé zuhanó emberek feneke alá tették tenyerüket-, majd újból- és újból a levegőbe küldték a hőzöngőket. Közben jól meg is forgatták azokat. A harmadik feldobást követően a levegőben elkapott embernek Janó, tenyér-éllel a bordái közé csapott. Ezt a tette a 3 bikaerős, nagy Fia is. Jó 6-8 forgatást követően, Janó fél szemm
el a Fiaira sandítva ezt mondta:
- Hagyjátok a földre esni őket!

A Bajor Miniszterelnök és az Ő két jól kiképzett testőrének szeme-szája tátva maradt a látottak miatt. Az akció közben a két testőr is kiszállt már a kocsijából és védő állásba helyezkedtek el a Miniszterelnökük előtt. Erre azonban nem sok szükség volt, mert a Janóék által megforgatott nagyszájúaknak a megleckéztetését végignéző, bámészkodó emberek közt egyetlen másik sem akadt, akinek a fejében ártó szándék fordult volna meg. Megilletődve és csodálkozva álltak. Ők ilyen hatalmas erejű embereket, még soha életükben nem láttak.

Janó és a Bajor Miniszterelnök még egy majorba látogattak el. Ennyi elég is volt Janónak! Ő már tudta a saját dolgát, tisztában volt azzal, hogy milyen választ fog adni a Miniszterelnöknek. Hazafelé tartottak, amikor a Miniszterelnök kissé félénken megkérdezte Janót:
- Mi a véleményed a látottakról Kedves Janó Barátom?

- Kérlek engedd meg, hogy először is megköszönjem neked azokat a látványosságokat, melyeket ez a szép nagy birtok nyújtott nekünk. Az én szeretett Fiaim nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy mi egy ilyen birtokból ki tudnánk hozni valamit. – Mondta Janó taktikusan.

Ám a Bajor Miniszterelnök már ezeknek az elismerő szavaknak is nagyon megörült, mert az igazat megvallva Ő attól, félt, hogy a kellemetlen incidens miatt Janóék esetleg hátat fordítanak neki. Ő nem tudta még azt, hogy a székely-magyar férfiakat, nem olyan fából faragták ám. Őket nem volt könnyű megfutamítani!

- Mondd Tisztelt Miniszterelnök Úr, úgy is beszélhetnénk erről az üzletről, hogy eladnátok nekem 12-15.000 hektár földet? A többit meg bérbe veszem tőletek mondjuk 50 évre. – Fűzte okosan a szavakat Janó.
- Én azt hiszem, hogy ennek nem lesz semmi akadálya! – Válaszolta gyorsan a Bajor Miniszterelnök. (Úgy gondolom, hogy helyesen járok el akkor, ha a T. Olvasót ez alkalommal is megkímélem a komisz részletektől.)

A lényeg az, hogy a Bajor Miniszterelnök este félrehívta a fiútestvéreket és Gudrunt. Megállapodott velük! Az viszont még a legidősebb testvért, a Bajor Miniszterelnököt is alaposan meglepte, hogy mindhárom fivére el szerette volna adni a saját birtokrészét. Gudrunnak a földbirtokával nem is foglalkoztak. Azt úgy tekintették, hogy azoknak a földeknek meg van már az új gazdája. Mindhárom fivér felhatalmazta a legidősebb testvért arra, hogy a nevükben is állapodjon meg Janóval. A látogatás harmadik napján délelőtt, Janó - napi piaci áron-, megvásárolta a három fiútestvér birtokrészét, ami 39.480 ha szántó, erdő, rét-legelő, gyümölcsös-szőlő és nádas művelési ágú területekből állt össze.
Janó a Miniszterelnöknek a földjét, 50 évre bérbe vette. Éves bérleti-díj fizetésben állapodtak meg. Janó felajánlotta azt, hogy 1 %-al, minden évben megemeli a fizetendő bérleti díjat. A szerződéseket megkötötték. Janó a három eladónak a vételárat azon nyomban kifizette. A birtokszerzés elől, minden akadály elhárult! Az ügyvédek átíratták Janó nevére a megvásárolt bajor földeket.

Eközben, nem várt, nagyon kellemes meglepetésként, a Bajor Miniszterelnök tüneményes gyorsasággal elintézte Janónak és az Ő szeretett családjának a német állampolgárságot.

Ötven év annyira sok idő egy ember életében, hogy Janónak még csak eszébe sem jutott az, hogy a legcsekélyebb különbséget is tegye a saját tulajdonú és a bérelt földek művelése tekintetében. Csupán a rend kedvéért volt megkülönböztetve a Bajor Miniszterelnöknek a földterülete a többitől. Azt talán mondanom sem kell, hogy az egy tagban lévő 65.800 ha-os székely-magyar birtok egy új életet hozott Janóék életében. Janóék 1960 kora tavaszára, az összes korábbi bérleti jogviszonyt felszámolták. A levegőben megforgatott nagyszájú bérlő korábban, már 1959 karácsonya előtt eltűnt a környékről.

A székely-magyar család birtokszerzése előtt eltelt jó 40-50 év alatt, rendkívül elhanyagolttá vált a 65.800 ha-os nagybirtok. A 25.000 ha körüli szántót, a réteket, legelőket, a csemetekerteket nem gondozták. A szőlő-gyümölcsös és az erdőterületek is siralmas állapotban voltak. Egyetlen egyszer sem szórták meg azokat istállótrágyával. A termőtalajokat nem öntözték. Ennek folytán, a termőföldek a potenciális képességeiknek csupán a 15-20 %-át produkálták. Pedig a sok-sok áldást magával hozó Duna és a nagy folyó négy bővizű mellékfolyója: az Iller, az Inn, a Lech és az Isar, (tehát a Dunába, az Alpok felől érkező négy nagy bajor folyó), oly hatalmas értékeket szállítottak, melyek egy jó gazda kezében aranyhegyeket teremhettek volna.

A székely-magyar családnak köszönhetően a térség tüneményes gyorsasággal fejlődött. Janó a 12 bajor építőbrigádot 50 – brigádra fejlesztette fel. Az új 65.800 ha-os birtoktesten, a 2.150 főből álló építőbrigád, - Hansi tervezőirodájának tervei alapján, Zsigmond Mester irányításával-, 1960 tavaszán kezdte meg azt a nagy munkát, amely a székely-magyar családnak a farmja közelében, 1959-ben részben már realitássá vált. Az új 65.800 ha-os birtoktest irányítását Janó, Péter és Zsigmond végezte. Első lépésként a székely-magyar család lakófarmjáról, - az időközben már jó nagyra nőtt-, gatterfürész - üzemet, a faszárító pajtákat és a bajor építőbrigádokat telepíttette át Janó az új birtoktestre. Említettem már, hogy az új birtoktest alig egy órányi, kényelmes kocsikázással elérhető volt. Arrafelé a vasúti közlekedés is kiváló volt. A vízi közlekedés azonban gyerekcipőben járt, hogy a légi közlekedésről most ne is beszéljek még.

Gyors fejlesztések

Janó tisztában volt azzal, hogy az új birtokon, a termőtalajok talajerő utánpótlásával, a talajok öntözhetőségének a megteremtésével, az olcsó víziközlekedés meghonosításával, a háztáji- és a házkörüli gazdaságok felkarolásával a székely-magyar család, aranyhegyeket fog termelni. Első teendői közé tartozott az, hogy az Ő szeretett Vejével egyeztetve, Hansinak a korábbi tíz fős tervezőirodáját 45 főre fejlesztette fel. 16 új holland, 10 osztrák, 4 magyar, 3 román és 2 székely-magyar vízügyi-, vízgazdálkodási és építőipari tervezőmérnök érkezett, természetesen mindegyik a családjával együtt. Ezek mindegyikének, - szolgálati lakásként-, egy-egy gyönyörű, új 5-8 szobás, 2-4 fürdőszobás, téliesített, összkomfortos gerendaházat adtak. A régi- és az új tervezőmérnökök, - egy kivétellel-, mind férfiak voltak. Feleségeik és felnőtt gyermekeik közt voltak erdő- és faipari mérnökök, agrármérnökök, gépészmérnökök, kertészmérnökök, útépítő, vasútépítő és parképítő mérnökök.

Frau Níjborg, a háztáji- és a házkörüli kisgazdaság-hálózat kiterjesztésére 9 új mérnök végzettségű, vezető munkatársat kapott. Ezek mindegyike hölgy volt.
Frau Níjborg azt a feladatot kapta Janótól, hogy az új birtoktest részen is hozzon létre négy nagybani élelmiszer piacot, két konzervgyárat, egy nagy kapacitású tej- és sajtüzemet, egy likőrgyárat, egy sörgyárat, egy cellulóz- és papírgyárat, egy cukor- és csokoládégyárat, három pincészetet. Frau Níjborg mellé Janó kinevezett 9 új helyettest. Ezek egyike az állattenyésztést, egy másik a takarmánytermesztést, a harmadik az élelmiszerek feldolgozását, a negyedik a piacok és a pecsenyesütők irányítását, az ötödik a pénzügyek kézbentartását, a hatodik a talajerő utánpótlást és öntözést intézte. További 3 mérnökember, összekötő- és koordinátor volt. 1960 júniusára, a korábbi kisgazdaság-hálózatba szerződöttek létszáma, meghaladta a 126.000 családot.

Gyermekeibe és vezető munkatársaiba Janó, - ha kellett éjjel - nappal, folyton azt sulykolta, hogy mindegyik gazdálkodót „saját gyermekünkként” kell kezelniük. A gazdálkodók Janóéktól tenyészállatokat, takarmányt, vetőmagot, palántákat, kertészeti és erdészeti csemetéket, gépeket, talajerő utánpótló anyagokat, pénzt és szakmai segítséget kaptak. Termelvényeiket a Janóék által üzemeltetett gyárak, üzemek, boltok, - jó áron-, mind felvásárolták.

Ennek a sokrétű gondoskodásnak az lett az eredménye, hogy 1960 őszére ez az integráció már 215.000 fejőstehén, 900.000 anyajuh, 650.000 anyakecske, 1,5 millió tojótyúk, 3,5 millió hízósertés, 180.000 vágómarha felett rendelkezhetett. Az 1960-as év végére, a konzervgyárak termelése meghaladta a 4,5 millió tonnát. Az éves sörtermelés elérte a 3,8 millió hl-t. Likőrökből és pálinkából 660.000 hl-t, borból 2,8 millió hl-t termeltek.

Janó, 1961. 07. 01-én, egy új céget alapított, melybe integrálta, a velük szerződött, összes bajor háztáji- és házkörüli gazdaságot! Az új céget Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. néven jegyeztette be. A cég Vezérigazgatója ifj. Székely János lett.

Az új cégnek a központja, a Fallner-Székely-Magyar AG. telephelyén volt. Ez utóbbi hely volt az, melyet Janó, - a kiérkezésüket követő napon-, 1958 október 30-án, 295 ha szántóval együtt, megvásárolt Hansitól. Janó a vejével Hansival egyeztetve, - a pénzügyeket korrekten lerendezve-, a korábbi Fallner Agrár- Építőipari AG-t felvásárolta és beolvasztotta azt, a János Fia által vezetett Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG-ba.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a székely-magyar családnak rengeteg sok faanyagra volt szüksége. Janó gondolt egyet és Hr.Níjborgot, a Székely-Magyar Bank AG. -nak az Európai Osztályvezetőjével együtt kiküldte Erdélyországba. Az alábbi feladatokat adta nekik:
1.
Elsősorban az Erdélyországban élő székely-magyar családok bevonásával, a lehető legsürgősebb ütemben, létre kellett hozniuk 3 nagy, 100 %-os német tulajdonú fűrészüzemet. Az üzemek tulajdonosa: a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. lett.
1.1.
Ezeknek az üzemeknek rönköket kellett vásárolniuk és azokat gerendákká, deszkákká, lécekké, stafnikká kellett felfűrészelniük. A fűrészárut hajóra, vagy vonatra kellett rakniuk és azt le kellett szállítaniuk Janónak az új birtokára, a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. címére.
2.
Elsősorban a fűrészüzemek hulladék anyagaira alapozva, létre kellett hozniuk két melléküzemet is, melyek cellulózt gyártottak. A nyers cellulózt hajóra kellett rakniuk és azt fel kellett úsztatniuk a Dunán a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG.
székhelyére.
3.
A Székelyföldön létesített, 100 %-os tulajdonú német cég nevében, a Szovjetunióból, Bulgáriából, Romániából, Csehországból, Jugoszláviából, Lengyelországból és a többi, vasúton is és hajóval is jól elérhető országból, elsősorban fenyő, tölgy, bükk, akác, vörösfenyő és cédrus rönköket kellett vásárolniuk és azokat is fel kellett fűrészelniük. A fűrészárut gyorsvonattal és hajón, kellett továbbítaniuk a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. bajorországi székhelyére.
4.
A Németországban felépítendő gerendaházakhoz, I.o. kérgezett fenyőrönköket kellett gyártaniuk és azokat gyorsvonat-szállítmányokként kellett kiküldeniük Janóék birtokára.
5.
Gyönyörűen kifaragott, kész székelykapukat és mesésen kifaragott szobabútorokat gyártó üzemet kellett létrehozniuk és abban a Janóék által megrendelt eszközöket kellett gyártatniuk. A kész áruféleségeket, összeszerelésre kész állapotban, gyorsvonat-küldeményként kellett eljuttatniuk Bajorföldre. Azt ugyebár mondanom sem kell a T. Olvasónak, hogy az Erdélyországban létesített 3 új fűrészüzemnek a vezetői is és a helyettes-vezetői is Janónak a testvérei lettek. Ennek a gondoskodásnak az lett az eredménye, hogy Janónak mind az öt férfi testvére német fizetést kapott. Zsigmond Mester Bajorországban, a többiek Erdélyországban.
6.
Janónak a Márton keresztnevet viselő testvére 12 gyönyörű szép gyermeknek volt az apja, az eltartója. A felesége könyvelő volt, de a sok gyermekének a napi ellátása, nem engedte meg azt, hogy munkát vállaljon. Janó azonban azt az Asszonyt is alkalmazta, mégpedig egy otthon könnyen elvégezhető munkára: így Mártonnak a Zsuzsanna nevet viselő kedves Felesége bérelszámoló lett. Mindhárom fűrészüzem dolgozóinak és vezetőinek Ő számfejtette és fizette ki a havi bérét.

Hajó- és légi kikötők

A Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG.
az Alpokban eredő, négy Duna-mellékfolyónak a torkolatában, 120-180 ha-os területeket vásárolt fel. Ezeken a területeken kiépítettek egy-egy, - nagy- és kishajók fogadására egyaránt alkalmas-, gyönyörű kikötőt. Ifj. Székely János mind a négy kikötőben kinevezett egy-egy kikötőparancsnokot és azok alá három-három helyettest osztott be. A helyettesek mindegyike holland származású mérnökember volt. A négy kikötőnek lett egy új Főparancsnoka is. János ugyanis, az Ő szeretett apjával egyeztetve, Zsigmond Mestert nevezte ki erre a posztra.

Az új Főparancsnoknak, egyebek mellett az volt a feladata, hogy 1960 május 1-ig teremtsék meg, az Erdélyországból vonattal, vagy hajórakományként érkező fűrészárú fogadásának a feltételeit. Ennek érdekében mind a négy hajókikötőben felépítettek 8-12, egyenként 1000 m2 - es fűrészárú tároló- és szárító pajtát. Mindezekből eredően, azt talán mondanom sem kell, hogy a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. négy hajókikötőjében, egy nagyon szorgos, rendkívül fontos munka vette kezdetét.

VI. kötet

Székely Zsigmond tipikus vezető egyéniség volt!

A Janótól 3 évvel idősebb székely-magyar embernek olyan jó szeme volt, hogy mindenféle rendellenességet-, ill. mindenféle jót is azonnal észlelt. Említettem már, hogy Zsigmond Mester repülő ezredesként ment nyugdíjba. Katonaként repülőmérnöki főiskolát végzett. Ebből eredően, rengeteg sok mindenhez értett. Ifjoncként, az Apjától tanulta meg az asztalos, fafaragó és ács mesterséget. A hatalmas fizikai erejű, nyugodt, kimért emberi természettel megáldott Zsigmond Főparancsnokot mindenki szerette, tisztelte.

A Janó által korábban tervezett kisrepülőtér építése, - Zsigmond Mester szakszerű munkavezetésének köszönhetően-, már csaknem teljesen befejeződött. Ám a munkálatokat Janó megfejelte még két nagyobbal is. Ez a, - nagyobb gépek fogadására is alkalmas-, két új repülőtér volt. Ez utóbbi munkálatok, Janónak az új 65.800 ha-os birtokán, egy szép panorámás, 415 ha-os legelő területen indultak be. A másik reptér a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. területére épült. A három repülőtérnek és a négy hajókikötőnek az ütemes építésére, Janó, az Ő szeretett testvérbátyjára, Zsigmond Mesterre bízta azt, hogy Jánossal és Hr.Níjborral egyetemben alakítsanak újabb 50 építő brigádot, akiknek mind a hajókikötő építésben, mind a repülőtér építésben volt már jártasságuk. A brigádok, - a korábbi 50 építőipari brigádhoz hasonlóan-, egyenként 43 fősek voltak. A telephelyük is és a vezetőjük is azonos volt. János, az Ő szeretett Édesapjával egyeztetve, mind a 100 építőbr
igád irányítását Zsigmond Mesterre bízta.
A Jánosék által megépített szép és tágas szolgálati lakásukba, - a kikötői parancsnokságokra felvett holland helyettesek egyikének-, a felesége, az Ő 40 éves húgával együtt érkezett meg. Az öt gyereket nevelő holland feleségnek nagyon jól jött a segítség, ezért szívesen hozta magával, a húgát, akinek a férje egy sajnálatos vízi-balesetben meghalt. Amikor az egyedülálló holland hölgy szembe találkozott Zsigmond Mesterrel, nagyot dobbant a szíve. A rendkívül megnyerő külsejű, daliás termetű izomkolosszus férfi, egyetlen pillantásával belopta magát a 40 éves holland hölgy szívébe. Zsigmondnak is megtetszett a rendkívül csinos, kellemes, szép arcú, gyönyörű pillantású holland Hölgy. Ennek folytán Ők ketten 1960. április elején összeházasodtak. Zsigmond Mester, a Fallner-Székely-Magyar Élelmiszeripari és Farmgazdaság AG. -nek az egyik gyönyörű szép, 5 szoba összkomfortos gerendaházában lakott. Az új asszonyt is oda költöztette. Zsigmond Mesteréknek 9 hónap múltán ikrei születtek
. Két gyönyörűen fejlett, szépséges lány látta meg a napvilágot. Janó nagyon boldog volt attól a tudattól, hogy az Ő nagyszerű, rendkívül tehetséges testvére újra teljes életet élt. Azzal jutalmazta meg Zsigmondot, hogy vásárolt neki egy 18 személyes helikoptert. Az új Főparancsnok, a helikopter birtokában, sokkal könnyebben tudta irányítani, ill. jól át tudta fogni a 100 építőbrigádjuknak, a 4 hajókikötőnek és a 3 repülőtérnek, az igen nagy ütemben épülő munkálatait. Zsigmond Mester újra olyan boldog volt, hogy vele szinte madarat lehetett volna fogatni.

Ő a 145 személyes luxusrepülőgépüket csak nagyon keveset használta. Utoljára akkor repült azzal a géppel, amikor Janikának és Gudrunnak az esküvőjére, Janónak a Farmjára hozta a Bajor Miniszterelnököt és annak népes családját. Zsigmond Mester, - az új házasságát követően-, felvett egy fiatal repülőgép-helikopter pilótát. Amikor Ő nem ért rá, akkor az új pilóta repült. Ők ketten tanították, gyakoroltatták a székely-magyar család férfitagjainak a repülőgép- és a helikopter vezetést is. Janó Hansinak is és saját magának is vásárolt egy-egy 18 személyes, elegáns helikoptert. Zsigmond Főparancsnok ezekre a gépekre is egy-egy szakképzett német pilótát ültetett.

Erdélyországból, az első két fedett uszályhajó 1960. április végén érkezett meg Bajorországba. Egyenként 50 kamionnyi árut hoztak! Elsősorban gerendákat, deszkákat, léceket, pallódeszkákat, stafnikat. Zsigmond Mester a jó minőségű termékeket nagy gonddal tároltatta be a szárítópajtákba. Visszáruként, az üres uszályhajókat dugig megrakták olyan áruféleségekkel, melyeknek az exportjára, a német termelők adtak megbízást. A kikötői forgalmazás ezzel kezdetét vette. Mind a négy kikötőben felépítettek egy-egy hajóépítő- és egy-egy hajószerviz állomáshelyet. Sérült, vagy felújításra szoruló hajókat, csónakokat, csónak- és hajómotorokat fogadtak, mely munkálatok elsősorban arra voltak jók, hogy ezek a tevékenységek is beinduljanak. Már a kezdetkor kiderült az, hogy ez az üzletág is komoly jövedelmet fog hozni a székely-magyar családoknak. A Fallner-Székely-Magyar Agrár- és Faipari AG ismét nagyon jól kalkulált, mert a cég kezelésében lévő erdőállományból csak a fixen vágásérett fákat
kellett kivágniuk. Az Erdélyországból érkező faanyagok, - szárítás és kezelés után-, szinte minden szükségletüket kielégítették.

VII. kötet

Direkt telefonvonalak Moszkvába, Szentpétervárra, Kijevbe

Janót nagyon zavarta az, hogy telefonvonalak hiányában, az orosz üzleteket nem volt képes szorosan kézben tartani. Természetesen az is komoly gondot okozott neki, hogy nem beszélt oroszul. Nagy elhatározásra jutott akkor, - amikor előzetes tájékozódás után -, úgy döntött, hogy a Bajor Miniszterelnöktől kapott egyedi engedély birtokában, megépít egy 2500 m magasságú telefonantennát. A birtokain lévő legmagasabb hegyvonulat tetején terveztetett egy hatalmas földi telefonantenna egységet.

Hansinak a tervezőcsoportjában dolgozott egy olyan holland tervezőmérnök, aki mind az építészmérnöki-, mind a villamosmérnöki diplomáját Moszkvában védte meg. Ez a hollandus 15 éves korától 31 éves koráig nappali tagozaton, Moszkvában tanulta ki mindkét szakmáját. Középiskolai tanulmányait villamosipari technikumban folytatta, miközben építésztechnikus érettségit is tett. Aztán később, már - két orosz diplomával a zsebében-, hazaköltözött Hollandiába. Magával vitt egy 24 éves orosz származású, építészmérnök feleséget is. Első gyermekük már Hollandiában született. Hr. Id. Níborg ajánlotta be Hansi csapatába a kitűnő emberi adottságokkal, nagy szaktudással rendelkező házaspárt. Janó a Fallner-Székely-Magyar lakónegyedben, nekik is adott egy 5 szobás, két fürdőszobás, remekül téliesített gerendaházat, melyhez egy szép nagy tervezőiroda is társult. Hr. Molker a családjával együtt 1960. május 1-én költözött át a Fallner-Székely-Magyar Farmra.

Valami a székely-magyar gyerekek iskoláztatásáról

Janónak régóta gondjai voltak azokkal a német iskolákkal, ahová a székely-magyar család kisebb gyermekeit járatták. A gyerekeknek elsősorban beilleszkedési problémái támadtak! Elhatározta, hogy a lakófarmján felépít egy saját iskolát. 1960 májusában kezdték el az építkezést. A 10 osztályos, 1800 fős általános iskola, szeptemberre teljesen kész volt.

Janónak a Sára és Franciska nevű két lánytestvére és az Ő férjeik is tanítók voltak Erdélyországban. Sáráéknak 9, Franciskáéknak 11 gyönyörű gyermekük volt. Janó ezt a két testvérét is meghívta Bajorországba. Elintézte nekik, hogy mindkét család 5 év fix időre szóló kinttartózkodási engedélyt kapjon. Sára lett a Fallner-Székely-Magyar Általános Iskola Igazgatója, Franciska meg az Ő helyettese.
Sárának havi 25.000 DEM, Franciskának havi 25.000 DEM, a két férj-tanárember mindegyikének 21.000 DEM/hó lett az alapfizetése. Sárának és Franciskának a 16. életévüket betöltött gyermekei jól fizetett állásokba kerültek. A két lánytestvérrel és az Ő családjukkal együtt, Janónak a szülei is kiutaztak Bajorországba. Id. Székely János sem maradt munka nélkül. Ő 75 évesen, Iskolamester lett. Megbecsült, havi 25.000 DEM-es alapfizetéssel. Az Ő nevéhez fűződik az a nagyon okos lépés, melynek során már 1961 őszén be tudott indulni egy 400 fős, 12 szakmát felölelő, Fallner-Székely-Magyar Szakközépiskola is. Ennek a szakiskolának a Rektora, - a Tervező Iroda vezetését is megtartva-, Hansi lett. Ő első lépésként a Kedves Feleségét és az Oxfordban végzett két mérnökét hívta meg az oktatási intézménybe. Rozika és Cecil lettek az új Rektorhelyettesek! Rozikának a szülei is újból tanítani kezdtek. Ők óraadó tanárként vettek részt az oktatásban.

A még Erdélyországban dogozó két fiútestvérnek olyan szakmája volt, amely nagyon nagy hiány volt Janóéknál. Ferenc ugyanis kiváló szőlész-borász volt, Zoltán pedig szinte élt-halt a méhekért. Ő méhész volt. Janó mindkét fiútestvérét meghívta Bajorországba. Ferencéknek 8, Zoltánéknak 12 gyönyörűséges gyermekük volt. Természetesen a gyerekek is a családjukkal együtt utaztak ki. Janó 1961 márciusában, nekik is elintézte, hogy 5 év fix időre szóló kinttartózkodási engedélyt kapjanak. Kiérkezésük után Janó, Ferencet kinevezte Főborásznak. Havi 25.000 DEM alapfizetést adott neki. Az összes szőlő és gyümölcsöst, a pincészeteket, a lepárlókat és a borpalackozókat is Ferenc irányítása alá rendelte.

Zoltán pedig Főméhész lett, 25.000 DEM/hó alapfizetéssel. Zoltánnak Németországban, Svájcban, Ausztriában vásároltak méheket. 1961 májusában Janóéknak már 3.500 termelő méhcsaládjuk volt. Zoltán első ténykedése az volt, hogy egy igen jól felszerelt, jelentős méretű mézüzemet építtetett. Ehhez társított egy kaptár-, keretléc gyártó faipari üzemet és egy méhviasz feldolgozó üzemet is. Ferencnek és Zoltánnak a Feleségei, a 10 osztályos, Fallner-Székely-Magyar Általános Iskolában, megbecsült tanítónők lettek. Azt talán mondanom sem kell, hogy a Janóékkal üzleti kapcsolatban álló, - háztáji- és házkörüli gazdaságokat vezető szülők többsége, már 1960 őszén megpróbálta bejuttatni gyermekeit, a Fallner-Székely-Magyar Általános Iskolába és a Fallner-Székely-Magyar Szakközépiskolába. Ennek az lett a következménye, hogy alig épült fel a két új oktatási intézmény, azok szinte azon nyomban kinőtték a falaikat.

Janóék a Bajorországi tartózkodásuknak az első 3 - 3,5 éve alatt, nagyon nagy lépéseket tettek előre! Egyrészről sikerült az egész Székely-Familiát áttelepíteni Bajorföldre. Id. Székely János és az Ő kedves Neje voltak a legboldogabbak. Mind a 8 gyerekük és mind a 83 unokájuk kint volt. Jó módban, nyugalomban és békességben élhettek, szabadon alkothattak. Másrészről, Janóék a munkájukkal nagyon nagy tekintélyre tettek szert Bajorországban. A Székely-Família olyan emberekből állt, hogy amihez Ők hozzányúltak, az gyönyörű szépen felvirágzott. Az általuk alapított 4 új nagy német cég és a hozzájuk vásárolt további cégek dinamikusan fejlődtek, évről-évre komoly nyereséget termeltek. Harmadrészt és nem utolsó sorban, a Székely-Família gyermekei, igen neves, őslakos Bajor-családokba házasodtak be. Janónak a két, Mártonnak a 3 remek fia és a Bajor Miniszterelnök mesésen szép öt lánya már 1961 karácsonya előtt frigyre léptek.

A Fülöp Herceggel együtt érkező Alkancellárnak a 3 gyönyörű lánya és 2 szép nagy fia-, a Belügyminiszternek a 4 szépséges nagylánya-, az Agrárminiszternek az 5 igen szemrevaló, eladókorban lévő lánya és egy nagy fia-, a Gazdasági-miniszternek a 3 gyönyörű lánya és 2 nagy fia, Janóéknál mind egytől-egyig párt talált magának. Márton Gazdának, Bertalannak, Ferencnek, Zoltánnak, Sárának és Franciskának a lányai és fiai oly mesésen szépek-, a székely-magyar fiúk oly daliásak és oly elragadóak voltak, hogy a négy magas beosztású államférfinak a gyermekei, szinte az első látásra beleszerettek a későbbi párjukba.

Fülöp Hercegnek is köszönhetően, 1961-ben 20 új házasságkötés volt születőben. Lirnadett és Janó nagyon boldogok voltak! Sőt még Hansi is. Hansinak és Rozikának 1961 májusában már a második gyönyörű fia is megszületett. Hansi nagyon hálás volt azért, hogy Janó mindenhol előre vette a Fallner nevet. Azzal azonban még ez a lényeges dolog sem ért fel, hogy Janó előtt Bajorországban, szinte minden kapu nyitva állt. Neki nem kellett kilincselgetnie, nem kellett várnia senkire! Hozzá az Alkancellár, a három Bundesminiszter, a Bajor Miniszterelnök és a Miniszterelnöknek a három fiútestvére, úgy szeretett kijárni, mintha csak hazamentek volna.

Janó és Lirnadett és az Ő mesés lányai olyan jó vendéglátóknak bizonyultak, hogy az messze földön párját ritkította. Gudrun szintén, ám Ő ráadásul profi szintet is belevitt a napi munkájába. Lirnadettnek Sára is és Franciska is nagyon jó barátnője volt, ám az a barátság ami Gudrunhoz fűzte Őt, az mindenen túltett. A két csodálatos Asszony nagyon vonzódott egymáshoz. A Janikába fülig szerelmes, - élete legboldogabb napjait élő Gudrun -, így szólította Lirnadettet: drága, kedves Anyósom. Közel volt a Panzióhoz Janóéknak a nagyebédlője, amely a nagy székely-magyar családnak a több, mint 170 tagja előtt állandóan nyitva állt. Lirnadett, Rozika és az általuk alkalmazott kiváló szakácsnők, olyan finom mézeskalácsokat tudtak sütni, hogy aki csak befordult a Farmra, annak a csalogató ételillatoktól, nyomban összefutott a nyál a szájában. A Panzióhoz vezető út, Janónak a gyönyörűen átalakított és kibővített, gondos munkával felújított nagy háza előtt jó 250 m-re futott. A két objektu
m közt, - ezek vonalától kissé jobbra volt-, a 6x1800 fős nagyebédlő, ahol a kirándulók és a síelők étkeztek. 1960 őszétől az 1800 fős általános iskola tanulói, a 400 fős szakiskola hallgatói és a népes tanári kar is a 6x1800-as ebédlőkbe járt étkezni. Azok az étkezdék kiadós meleg reggelit, meleg ebédet, meleg vacsorát kínáltak. Egy okosan megépített és szép fafaragásokkal díszített, fakerítés úgy terelte az érkező vendégeket, hogy a Fallner-Székely-Magyar Farmra 8 gyönyörű nagy székelykapun át érkezhessenek meg. A külső kerítés belül is folytatódott, de belül sehol sem volt magasabb 80 cm-nél. Egy széles, 2x ötsávos út a sífelvonókhoz, egy 2x háromsávos út a lovardához, egy 2x kétsávos út a Panzióhoz, egy 2x kétsávos út az Iskolákhoz vezetett. Az utak mentén sok-sok látványelem, körforgalom, szökőkutak, gyönyörű virágágyások és felfuttatott élővirág díszítette még a kerítéseket is.

Hansi, egyeztetve Janóval, a két Fallner-Székely-Magyar Iskolát úgy terveztette meg a mérnökeivel, hogy azok a 6x1800-as nagy ebédlők alatti részre legyenek telepítve. Az iskolákhoz gyönyörűen parkosított fedett és nyílt sportpályák, fedett és nyitott uszodák- és vizesblokkok tartoztak.

1961 november közepén, Janó személyesen kísérte el vadászni, az Ő nagytekintélyű vendégét, a Bajor Miniszterelnököt. Fent barangoltak, - jóval a Panzió feletti-, erdőben kialakított cserkészúton. A Bajor Miniszterelnök egyszerre csak egy lopakodó rókára lett figyelmes. Leterítette a szőrmés ragadozót. A velük tartó két hajtóval együtt lépdeltek az elejtett vörösróka felé. Menetközben Janó felfigyelt egy erős vasoszlopra, amely ránézésre is, lehetett vagy 150 éves. A fémtuskó építménynek vasbeton volt az alapja. A betonba 18 erős csavarral rögzítették a fémoszlopot. Ez a dolog másoknak talán fel sem tűnt volna, de az érdekes fém műtárgy, Janónak alaposan felkeltette az érdeklődését. Hansit kérte meg arra, hogy a német mérnökeivel nézessen utána annak, hogy vajon mit jelölhet az a nagy fém műtárgy?

Nos, T. Olvasó, a szemfüles Janó az erdő kellős közepén, egy bővizű, - egyelőre még lefojtott-, 73 C fokos termálvíz-kutat fedezett fel!

Amikor Hansi mérnökei, - sok-sok utánjárással-, kiderítették azt, hogy a Janó által, az erdőben talált fémcsonk egy, - az 1800-as évek elején fúrt-, termálkutat jelölt és fojtott le, igen nagy volt a meglepetés. Janó roppant módon megörült a hírnek és a leletnek. A korabeli írásokból kiderült az is, hogy az 1800-as évek elején, - német olajmérnökök olaj után kutatva-, kutatófúrásokat végeztek azon a hegyvidéken. Alig néhány száz méternyit fúrtak le, amikor egy 85 bar nyomással feltörő forróvíz forrás, a teljes fúróberendezést kiszakította a Földből és azt rettenetes erővel felhajította a levegőbe. Azt írták: „…a forró víz dobhártya repesztő robajjal, rettenetes nagy erővel tört elő a Föld mélyéből! A két héten át tartó lefojtás közben, a hatalmas nyomással és hihetetlen bő vízkészlettel előtörő termálkút, az egész környéket elárasztotta”...

Az ősök szerencséjére, a termálfeltörés idején tél volt, ennek folytán a 73 C – fokos víz nem tett nagy kárt az erdőkben és a növényzetben! Arról is írtak, hogy a fúrások idején, az 55.000 lakosú kisváros elődje mindössze 65 házból állt.

Hansi a legkiválóbb olajmérnökökre bízta a termálkút aktiválását. Janó eközben a Panzióban, a két iskolában, a 6x1800 fős ebédlő mellett, zárt rendszerű, fűtött, kül- és beltéri medencéket építtetett. Ezen kívül, - a 73 C fokos termálvízre alapozva-, a holland mérnökök tervei alapján megépíttetett egy 500 ha-os üvegházat is. A jelentős méretű üvegházban a friss zöldség-gyümölcsfajokon túl, citrusféléket, sárga- és görögdinnyét, fügét, kiwit, datolyát és más egzotikumokat termeltek. A virág- és faiskola, valamint a komposztáló üzem is a nagy üvegházban kapott helyet. Ennek a nagy üvegháznak egy okosan kiválasztott része, turistacsalogató lett, ahol a szemet-lelket gyönyörködtető látványosságokon túl, helyben lehetett vásárolni és étkezni is! A termálfürdők és az üvegházak beüzemelésével a vendégszám, a korábbinak a 20 - szorosára emelkedett. Janóék, a lehető leggyorsabb ütemben, a környék összes épületének a fűtését, olcsó termálvíz fűtésre állították át.

Még Fülöp Herceg is alaposan meglepődött

A Herceg és kísérete régóta nem aludt olyan jól, mint a jó levegőjű, oxigéndús Fallner-Székely-Magyar Panzióban. Másnap, - a kiadós, finom reggeli után-, első útjuk a Lipicai Méneshez vezetett. Nagyon tetszett a Hercegnek az, hogy a remek, kényelmes helikopterek, alig 10 perc alatt átvitték őket a Lipicai lovakhoz.

Janika és Gudrun, valamint 15 lovászfiú, díszegyenruhában, lóháton köszöntötte a vendégeket. A lovarda udvarán felsorakozott kényelmes, esztétikus hintók gyorsan megteltek a rájuk fellépő vendégekkel. Nem volt hideg, így még jól is esett egy kis ügetés, mellyel a jártatásra kiszakított kisebb ménest is hamar elérték. A gyönyörű színes ménes látványa, szinte lenyűgözte a lószerető angol Herceget és az Ő magas rangú kíséretét. Amikor a lovak közelébe értek, a gyönyörű állatok felemelt fejjel figyelmesen „füleltek”. Kíváncsian szemlélték a magas szintű Delegáció tagjait. Némelyik ló felnyerített. A bátrabb lovak előrelépdeltek és a rendkívül kecses nyakukat is átnyújtották a simára gyalult, dorongfából készült kerítésen. Többen is megsimogatták, barátságosan megvakargatták a lovacskák fejét, nyakát.

A Német Szövetségi Köztársaság Agrárminisztere úgy érezte, hogy őneki kell egy komoly szakmai előadást tartania a lótenyésztésről. Ám hiába igyekezett, az egyébként is szerény angol nyelvtudásával, nem sikerült belopnia magát a vendégek szívébe. A Ménesgazda Janika jobbnak látta, ha átveszi a szót a Minisztertől.

Még Fülöp Herceg is jócskán meglepődött akkor, amikor Janika szinte tökéletes angol kiejtéssel, sok-sok hasznos szókinccsel ecsetelni kezdte a Lipicai lovak előnyös tulajdonságait. Addig-addig dicsérgette a gyönyörű kancákat, míg csak elő nem vezették a Lipicai Ménes törzsménjeit is. Hangos-, izgatott nyerítéssel, a Delegációnak szóló némi prüszköléssel, táncolva érkeztek a Lipicai csődörök. Elsőként 35 gyönyörű testű, fénylő szőrzetű mén érkezett. Mindegyik lovat, - a ló két oldalán lépdelve-, két lovászfiú vezetett. A Herceg előtt álltak meg, majd egy jobbraáttal szembefordultak a népes Delegációval. Sem a szilajon ficánkoló ménekkel, sem a szépen felöltözött, szép szál termetű lovászfiúk látványával nem lehetett betelni. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, miközben a Herceg kísérete, a Fallner-Székely-Magyar Lipicai Ménesről, egy profi filmet forgatott. Amikor a 35 csődör már elvonult, a Delegáció résztvevői hangos lópata-dobogásra figyeltek fel. Gyönyörű lófogatok érkeztek
, melyeknek Fülöp Herceg különlegesen megörült, - hiszen közismerten-, Ő volt Európa egyik legjobb fogathajtója. Számos hazai és nemzetközi verseny győztese! 12 mesésen díszített fogat haladt el a Delegáció előtt. Előbb csak lépésben, majd ügetésben, s a végén vágtában mentek.

A lóistállókban olyan rend fogadta a magasszintű Delegációt, melyet bárki joggal megirigyelhetett! Minden vemhes kancalónak volt egy saját 6x6 m-es boksza, melyben egy létrajászolban finom lucernaszéna, vöröshereszéna és rétiszéna volt betárolva. Teli jászol, önitató, sózó és vakaródzó fa volt rendszeresítve. Egy harmadik jászolrészben, tisztára mosott, pirosló takarmányrépát, finom mosott zabot, roppantott szemű árpát, rozsot és kukoricát kínáltak a nagyértékű lovaknak.

Janóéknak mindhárom méneséhez tartozott egy-egy olyan hatszögletű alappal és szintén hatszögletű oldalfalakkal, ill. elegáns tetőszerkezettel készült, téliesített, igen jól szellőző, tágas gerendaháza, melyek kifejezetten a lóárverésekre készültek. Egy ilyen helyiségben 400 ülőhely volt. A díszvendégek számára volt egy kiemelt páholyrész, amely 50 fős volt. A kényelmes fotelülések előtt egy-egy étkező- és íróasztal is volt, melyre a vendégek letehették az irataikat, vagy kényelmesen elfogyaszthatták arról a desszerteket. A népszerű nézőtéren egyszerre, mintegy 500 ember fért el. Remek ülő- és állóhelyek, szervizhelyiségek, kellemes sürgő-forgó pincérek tették otthonossá ezeket az épületeket.

Janika és Gudrun a lóárverés célját szolgáló helyiségbe vezette be Fülöp Herceget és az Ő népes, igen jó hangulatú kíséretét. Alig foglaltak helyet, máris hozták részükre a kemencemeleg, finomabbnál-finomabb réteseket, sajtospogácsákat, gyümölcsleveket, üdítőitalokat és az 5 - 6 puttonyos tokaji aszúborokat.

Falatozás közben kezdetét vette a lóárverés, melyre részben a környékbeli gazdák, másrészt nagy ménesek, valamint nemzetközi lótulajdonosok is meg voltak hívva. Aznap 45 törzskönyvezett, 3 évesnél nem idősebb Lipicai ló került felvezetésre. Ezek mindegyikét Janika vásárolta meg. Ha tetszett neki a ló, Ő bizony bárkit képes volt túllicitálni. Ezen még Fülöp Herceg is alaposan meglepődött!

Lengyelország

A Székely-Família Bajorországba történő kiköltözése után, a 3 Erdélyországi Fűrészüzemnek és a Cellulózgyárnak a vezetését, Janónak a távolabbi rokonságába tartozó székely-magyar emberek vették át.

Kiderült, hogy Bertalan Főerdész-Fővadásznak, egészen új, ill. kissé másabb elgondolásai is voltak!

Janóval egyeztetve, maga mellé vette Hr.Níjborgot és 3 napra kiutaztak Lengyelországba. A már meglévő üzleti életükben, a beszállított lengyel farönkök többsége oly gyönyörű és oly egészséges volt, hogy abból Janóék bármennyit örömmel megvásároltak volna. Hr.Níjborgnak támadt az jó ötlete, hogy az egyik olyan Lengyel-Német határvárosban, ahol egy elhanyagolt, de nagyforgalmú kikötő is volt, - a német oldalon-, hozzanak létre egy Német-Lengyel Vegyesvállalatot. Ennek az új vegyesvállalatnak az volt a feladata, hogy a Szovjetúnióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában szép farönköket vásároljon és azokból minél többet, ott helyben fűrészeljen is fel. Amikor a rönkök felfűrészelését, az új vegyesvállalat nem győzte, a rönköket leszállították Janóéknak a birtokaira. Az új német-lengyel vegyesvállalatnak a Vezérigazgatója Hr.Níjborgnak az egyik korábbi barátja- évfolyamtársa lett, akit Hr.Baumeisternek hívtak. Hr.Baumeisternek a közvetlen felettese Székely Bertalan
volt. Azt talán mondanom sem kell, hogy Hr.Baumeister is olyasféle ember volt, mint Hr.Níjborg. Szinte égett a keze alatt a munka! Ennek eredményeként, Janóéknak a korábbi fahasznosítási üzletága, már az első évben megharmincszorozta a termelését. A fahulladékok egy részéből cellulózt-, papírt, egy másik részéből gázt és faszenet gyártottak. A fagázt gázturbinákon keresztül, elektromos áramként hasznosították.

Az Arab-telivérek is levették a lábáról Fülöp Herceget

A Herceg és kísérete, - látogatásuknak a 3. napján-, helikopterekkel átrepültek Janónak a 65.800 ha-os birtokára telepített Arab-telivér Méneshez. Említettem már, hogy a Ménesmester Id.Hr.Níjborg volt, aki nagyon megbecsülte a rendkívül jó állását. A Ménesmester havonta rendezett lóárveréseket, ahová a német- és más nemzetiségű lótartók elvihették a 3 évesnél nem idősebb, szép, egészséges Arab-telivér lovaikat. Janó engedélyével, Id. Hr. Níjborgnak sikerült feltornásznia a ménes létszámát 500 törzskancára. A törzsmének száma akkoriban már meghaladta a 95-öt.

A magas színvonalú Delegáció fogadására, a Ménesmester maga mellé vett 20 elegánsan felöltöztetett lovászfiút. A lovak szerszámait is szépen feldíszítették. A 21 Arab-telivér csődört remekül megülve, - a házigazdák-, levett kalappal köszöntötték a népes Delegációt. Janó úgy szervezte meg azt a napot, hogy a tízórai, az ebéd és az uzsonna is a 2.sz. birtoktesten legyen, hiszen volt ott ennivaló és látnivaló bőven. A mozgalmas délelőtt, nagyon szépen eltelt a roppant látványos lovasbemutatókkal, valamint a lóárverésekkel. Mielőtt a Delegáció elvonult volna az ebédlő felé, búcsúzóul rendeztek még nekik egy kettes és négyes fogatokból álló kocsihajtást és egy nagyon látványos méneshajtást is. Mintegy 400 gyönyörű Arab-telivér kanca robogott el a nagytekintélyű Delegáció előtt, amely a maga esztétikai élményével, rendkívül mélyen megérintette az embereket.

Akkoriban, Janóéknak a 2.sz.birtokán már teljes gőzzel funkcionált a 300 szobás gyönyörűséges panzió és a hozzá csatlakozó cukrászüzem, a kenyérgyár, a pecsenyesütő, sörfőzde, a likőrgyár, a sajtérlelő, a borospincészetek és a lepárlóüzemek. A kiadós, kellemes ebéd és az azt követő pihenőidő után, egy rövid sétát tettek a hegyoldalba vájt, hihetetlenül szép fafaragásokkal díszített Tej és Sajtüzemben, majd a Sajtérlelőben. Amint beléptek a Sajtérlelőbe, már a levegőben olyan finom illatok terjengtek, hogy a Delegációnak összefutott a nyál a szájában. A Sajtérlelő előterében volt egy nagyméretű, roppant esztétikus, hatszögletű fogadóterem, melyben kisebb-nagyobb, szépen faragott asztalok és gyönyörű faragott székek, a falak mentén gyönyörű polcok és ülőhelyek voltak.
Az asztalokon színes, mesés népies motívumokkal díszített fatányérok sorakoztak, melyek meg voltak rakva szépen szeletelt sajtféleségekkel. Kecskesajtokat, juhsajtokat, tehénsajtokat tisztán, valamint a kevert tejekből készült sajtokat kínáltak a magas rangú vendégeknek. A sajtokhoz szenzációs Tokaji-borokat, valamint a saját pincészetükből származó kiváló palackozott borokat, likőröket, gyümölcspárlatokat, frissen facsart gyümölcsleveket felszolgálva, kényeztették a népes Delegáció résztvevőit.

A Sajtüzemből helikopterekkel mentek tovább. Útba ejtették a Fallner-Székely-Magyar Fafeldolgozó Gyáregységet. A vendégek fülvédőket és szemvédővel ellátott sapkát kaptak. A Hercegnek a gatterolás tetszett a legjobban! Ő azelőtt ilyesféle munkát még soha nem látott. Örömmel nézte, hogy az olykor embermagasság átmérőjű, szép egészséges rönkökből hogyan készülnek a 6-, 12-, 18-, 24 méter hosszú erős gerendák, hajópallók, deszkák, lécek vagy stafnik. A gyönyörűséges és nagyon értékes faanyagot szárítópajtákba vitték és ott szakszerűen betárolták. Némely fűrészárunak 2-3 éven át is száradnia kellett. A gyáregységnek egy másik épületszárnyában készültek a gyönyörűen faragott Székelykapuk, a különböző lambériaféleségek, parketták és az egyéb előre gyártott elemek. A magasszintű Delegáció szinte lélegzetvisszafojtva nézte azt, ahogyan az ügyes fafaragók díszítik-szépítik a Székelykapukat.

Az USA és a Fallner-Székely-Magyar AG.

Az alapozásokhoz használt földmunkagépeket akkor tudták legjobban kihasználni, mikor legalább 2-3 építőbrigád dolgozott együtt. A munkagödrökből kiásott, - máshol „feleslegesnek” mondott-, talajt nagy értéknek tartották és azt megbecsülték. Elsősorban a nagy üvegházukba, ill. a komposztáló üzemekbe szállították szét a földet és a kődarabokat. Az építkezésekre rendelt tehergépkocsikra fürge Bobcat-kisgépek rakodták fel a nyers talajt, melyek gyorsak és rendkívül fordulékonyak voltak. A házak vasbeton alapzataihoz a fémkeretet acélmegmunkáló üzemekben készítették elő, így azokat a helyszínen csak össze kellett szerelni, ill. egy-egy daruval be kellett emelni a helyére. A kész betont, forgódobos betonszállító tartályokkal szállították a helyszínre. Ebből eredően, a folyamatos és szakszerű munkavégzést, semmi nem akadályozta.

Zsigmond Mester egyeztetett Janóval és az építőbrigádok számát az 1962-es év végére 150 –re emelték. Ennek folytán 6.450 építőmester dolgozott a Fallner-Székely-Magyar birtokokon. Zsigmond Mester szakosította a brigádokat. Mély- és magasépítő brigádok, útépítők, vasút- és hídépítők, kikötő és rakodórampa építők, házépítők, kertépítők álltak rendelkezésükre. Zsigmond Mester nagyon nagy tudásának, szorgalmának és a 6.450 fős építőbrigádnak köszönhetően, minden fontos munkával naprakészen elkészültek. Janó birtokain azok kaptak szolgálati lakást, akik tagjai voltak a Székely-Magyar Famíliának, ill. kulcspozícióban dolgoztak az immáron naggyá felfejlődött Fallner-Székely-Magyar birtokon.
Janóék 1963 – ban olyan jó gazdasági évet zártak, amilyenre, - az elmúlt közel 5,5 év alatt-, nem volt még példa. Janónak a tulajdona még tovább nőtt a Fallner-Székely-Magyar cégeken belül.

Egyik napon, konkrétan 1963. május elején, az USA-ból érkezett egy hivatalos értesítés, amely Hansinak volt címezve. A levélben az állt, hogy Hr.dr.Fallnernek az egyetlen szál fiútestvére, - aki Texas Államban élt -, örökös nélkül elhunyt. A szépemlékű Fallner szülők két évvel korábbi haláluk miatt, egyetlen örökösként Hansi volt megjelölve. Az USA illetékes közjegyzője azt közölte Hansival, hogy 1963. május 18-án, a Texas-Államban lévő Fallner-birtokra ki fog szállni és ott a helyszínen fogja lebonyolítani az örökösödéssel kapcsolatos ceremóniát.

A közjegyzői borítékban volt még egy zárt levél, melyet a bírtok ügyintézője írt. Abban arról tájékoztatta az új tulajdonost, hogy ha el akarná adni az új örökséget, akkor neki a teljes birtokra van már egy vevője. Az ügyintéző felsorolta a vagyontárgyakat is. A felsorolásból kitűnt, hogy az Amerikában élő Fallner testvér rendkívül gazdag ember volt! A 183.000 ha-os birtokán 38.000 db-os szarvasmarhából álló tenyészete, 600.000 db-os juhtenyészete, 1.500.000 db-os hízósertés tenyészete, vágóhídjai, tejüzemei és konzervgyárai voltak. Hansi, az Ő kedves Feleségével Rozikával, Janóval és Lirnadettel egyeztetett a nem várt eseményt illetően. Janó javaslatára Hr.Níjborgot és a Fallner-Székely-Magyar Bank AG Amerikai Osztályvezetőjét, - a Bank számára Janó által biztosított 145 személyes luxusrepülőgéppel-, 1963. május 15-én kiküldték Texas-Államba. Előzőleg Hansi, az amerikai birtokra kérette az ügyintézőjét is és az általa talált leendő vevőt is.

Hr.Níjborgnak az volt a feladata, hogy hozza tető alá az adásvételi-szerződést és kaucióként utaltassa át, a vételár előleget. Erre 2,5 nap állt rendelkezésére. Amikor 1963. május 18-án Janó és Hansi megjelentek a hivatalos örökösödési ceremónián, - elsősorban Hr.Níjborg szorgalmának, hűségének és szemfülességének köszönhetően-, már aláírásra készen várta Hansit egy 22 milliárd USD-s adásvételi szerződés. Hansi elsőként az örökösödésről szóló okiratokat, majd egy másik szobában, a 22 milliárd USD-ről szóló adásvételi szerződést írta alá. Az aláírást követő, alig fél órán belül, - a 22 milliárd USD átutalásáról szóló banki értesítés-, már Hansinak a kezében volt. Ezt annak is köszönhették, hogy az USA-ban, a Fallner-Székely-Magyar Bank AG-nak, már több, mint 2 éve funkcionált egy erős leánybankja. A leánybank azonnali hatállyal hazautalta a 22 milliárd USD-t, Hansinak a német anyabankban vezetett magánszámlájára.

Hansiék akkoriban már a 3. gyereküket várták. Rozika nagyon boldog volt és gyakran mondogatta, hogy - amennyiben az Ő Hansija is úgy akarja-, Ő legalább 16 gyereket fog szülni. Egy ilyen nagy létszámú családról azonban, már jó előre gondoskodni kellett! Janónak az volt az álláspontja, hogy a legjobb befektetés a termőföld. Ennek folytán, a 3 birtoktest környékén, minden eladó földet felvásároltak.

Egyszer csak, a Bajor Miniszterelnök rokonságából, eljutott Janóhoz egy olyan hír, hogy a Bajor Agrárminisztérium-, piacra fog dobni két nagyobb mezőgazdasági művelésű területrészt. Ezek egyike egy 48.000 ha-os szántó-, erdő, rét-legelő, alig 32 km-re volt Janóéknak a törzsbirtokától. A másik piacra dobott birtok viszont egy olyan részen feküdt, ahová simán elértek Janónak a csápjai. Ehhez tudnunk kell azt, hogy a 3.sz. birtoktesten dolgozók 1963-ban már 80-100 km-re is elmentek a háztáji-, házkörüli gazdaságok szervezésével. A Bajor Állam ott, azon a területrészen szándékozott eladni egy 55.000 ha-os területet. Janó sorban beszélt az érdekeltekkel, majd - a kiválóan sikerült előkészítő fázist követően-, Hr.Níjborgot és a Fallner-Székely-Magyar Bank AG-nak az Európai Osztályvezetőjét elküldte a Bajor Agrárminisztériumba. Azt a feladatot kapták, hogy feltétlenül vásárolják meg a piacra dobott két birtoktestet.

Ezt a, - könnyűnek egyáltalán nem nevezhető-, üzletet Hr.Níjborg egyetlen délelőtt nyélbe ütötte! Tekintettel arra, hogy a 22 milliárd USD-ből vásároltak, mindkét birtoktestnek Hansi és Rozika lett az új tulajdonosa. A telekkönyvezésnél 50 – 50 %-os tulajdonjogot jegyeztek be részükre. Ezt követően, Janóval egyeztetve, a 48.000 ha-os birtoktestet is Péterre és Bertalanra bízták. A korábbi 2.sz. birtok, - az időközben történt földvásárlásokkal együtt-, 1963 tavaszán már 75.000 ha feletti összterülettel rendelkezett. Ez kiegészült az előbb tárgyalt 48.000 ha-os új birtokkal, így a Péter és Székely Bertalan vezetése alatt álló 2.sz. birtoktest 1963 nyárelőn, már 123.000 ha-os volt.

A korábbi 65.800 ha-os földbirtokból, már csak a Bajor Miniszterelnöknek volt meg a saját 12.760 ha-os birtokrésze. Ám a Bajor Miniszterelnököt nem olyan fából faragták ám, hogy ne lett volna kifejezetten gavallér! Az Ő 5 gyönyörű lánya, Janó és Márton fiainak volt a szeretett és rendkívül megbecsült Felesége. Amikor az 5 lány mindegyike megajándékozta a Bajor Miniszterelnököt és az Ő imádott Nejét egy-egy fiú unokával, ezek ketten úgy döntöttek, hogy az 5 unokára hagyják a 12.760 ha-os földbirtokukat. Ennek eredményeként, a korábbi 65.800 ha-os földbirtok is, végérvényesen a Fallner-Székely-Magyar Família tulajdonába került.

A Bajor Agrárminisztériumtól vásárolt 55.000 ha-os terület, Janónak a 3.sz. birtoka felől volt, így annak a vezetését is János (ifj. Janó!) kapta meg. Az általuk korábban birtokolt terület nagysága, 1963 tavaszán elérte már 40.000 ha-t. Így az új szerzeménnyel együtt, a János által vezetett 3.sz. birtoktest 95.000 ha-ra bővült. A régi, azaz az 1.sz. birtoktest, - az időközben történt földvásárlásokkal együtt, 43.000 ha nagyságúra fejlődött fel. Ennek folytán, 1963. május 31-én: a Fallner-Székely-Magyar család által birtokolt földterületek össznagysága: 261.000 ha volt. A Fallner-Székely-Magyar cégbirodalomban, 1963.május 31-én: a foglalkoztatottak száma meghaladta a 385.000 főt.

Janó és Lirnadett továbbra is szigorúan követte azt a nemes szándékú gyakorlatot, hogy a Németországban megszerzett földek tulajdonosa Janóéknak a fia, vagy a lánya, a menyei és a vejek voltak.

Id. Székely Jánosnak a másik 7 gyereke és azoknak a leszármazottai, egytől-egyig mind Janónak az alkalmazottai voltak és azok is maradtak. Ez a nagyon okosan szőtt kapocs, - vita és nézeteltérés nélkül-, tartotta össze, a Németországba áttelepült Székely-Magyar családokat és az Ő rokonságukat.

Amikor Hr. Molker megérkezett Janó birtokára, első dolga volt, hogy a Feleségével együtt egy tisztelgő látogatást tegyen Janónál. Janó udvariasan, barátságos stílusban tárgyalt a házaspárral. A vendégek nem kis meglepetésére így szólt hozzájuk:

- Hr. Molker, Önt az én apósom, - a Fallner-Székely-Magyar Iskola Rektora-, a mai naptól ki fogja nevezi a Villamosmérnöki Tanszék vezetőjének. Havi fizetését 20.000 DEM-ben állapítjuk meg. Önt kedves Asszonyom, a Rektor Úr a mai naptól ki fogja nevezni az Orosz Idegennyelvű Tanszék vezetőjének. Havi fizetését 20.000 DEM-ben állapítjuk meg. – Mondta Janó, a tőle megszokott tömörséggel

Azt talán mondanom sem kell, hogy a két fiatalos külsejű szakember se élő-, se holt nem volt a hallottak után. Az addigi szerénynek nem nevezhető fizetésük, egy szempillantás alatt, közel a 8 – szorosára emelkedett. Ám Janó nem hagyott időt nekik a mélázásra.
- Kérem vessék latba minden tudásukat annak érdekében, hogy a 2500 m magasságúra tervezett, - mára már a próbaüzemen is sikeresen szereplő telefontornyunk -, a lehető legjobb-, legkorszerűbb minőségi paraméterek tekintetében naprakész legyen. Ebből a magasságból 1600 métert a hegygerinc biztosít, ám a többi 900 métert Önöknek kell szinte naponta újravarázsolniuk. Kérem bátran alapozzanak az én Péter fiam szakismereteire, akinek van már két olyan találmánya, melyek igen figyelemre méltóak.

Amikor Janó gyermekei megtudták, hogy egy orosz anyanyelvű tanszékvezető hölgy is bekerült az iskolájukba, megkérték Olgát arra, hogy tanítsa őket oroszul. Olga nagy-nagy örömmel tett eleget ennek a kérésnek, hiszen első teendői között nem is szerepelt más projekt, mint a tanszékéhez tartozó nehéz orosz nyelv tanítása. Csakhogy azt nem is álmodta, hogy Lirnadettnek és Janónak olyan szenzációs képességű gyermekei vannak, akik tüneményes gyorsasággal sajátítják el az orosz nyelvet.

Egyébként Janóéknak az iskolájában, a tanulók 6 – 32 éves korig, bármely szakterületen kiművelhették magukat.

Meglepetések

Döbbenten nézett össze Hr. Molker az Ő kedves nejével, amikor Péter eléjük tárta a két új konstrukcióját, az Ő saját maga által megalkotott két új készüléket. Egyik egy mobiltelefon volt, amely abban a világban fölöttébb új dolognak számított. Péter egyszerű szavakkal mondta el, hogy – a légköri viszonyoktól függően-, Ő ezzel a készülékkel 8 – 12.000 km-en belül képes bárkivel kommunikálni. A demonstráció kedvéért felhívta nagybátyját Zsigmond Főparancsnokot és ezt kérdezte tőle:

- Hol vagy most kedves Bácsikám?

Zsigmond válaszát kihangosítva, együtt nyugtázták, hogy a nagymester mintegy 1100 km-re, épp Bulgáriában tartózkodott. Természetesen a Zsigmondnál lévő mobiltelefont is Péter készítette.

- Milyen antennád van? – Kérdezte a meglepetéstől szólni is alig bíró Hr. Molker Pétertől.
- Elsőként az egyik hegytetőnkön felépítettem egy teleszkópos adó-, vevő antennát. Ennek csúcsmagassága 1600 m. Egy másik antennánk pedig 2500 méter magasságban van a csúcsa. – Felelte Péter, az apjától örökölt egyszerűséggel.

A másik találmánya Péternek egy aktatáska méretű, hordozható számítógép volt.

Elöljáróban meg kell mondjam, hogy az akkori világban, egy-egy számítógép még egy jó félszoba nagyságú berendezés volt. Bizonyára egyetért velem a T. Olvasó abban, hogy nem csodálkozhatunk Hr. Molkernek és az Ő kedves nejének az újabb meglepődésén sem. Ők ketten a legszebb álmukban sem gondolták, hogy első találkozásuk Németországban, ilyen rendkívüli szakmai meglepetésekkel fog szolgálni.

Amikor Janó és az Ő szeretett családja 1958. október 29-én megérkezett Bajorországba, a gyerekek, - akik addig Székelyföldön pitymallattól egészen napestig dolgoztak-, csupán addig az egy hónapig végeztek még fizikai munkát, amíg Hansi Janót, az Ő szeretett apósát ki nem nevezte vezérigazgatónak. Attól kezdve Janó gyermekei folyamatosan bekapcsolódtak a cégek vezetésébe. A tudásvágytól éhező, rendkívül szorgalmas és fogékony gyermekek örömmel vették kézbe a legjobb német és angol szakkönyveket. Hajnaltól napestig tanultak, művelődtek.

Janó, Péternek is egy olyan gyönyörű házat épített, amely öt szobás, két fürdőszobás remek konstrukció volt. Egy jókora kísérleti műhelyt is felállított és berendezett Janó, az Ő villanyszerelő szakmájú, folyton fúró-faragó, nagy tehetséggel megáldott Péter fiának. 1959 Karácsony ünnepére, Péter az Ő 12 nagyobb testvérének, továbbá Lirnadettnek, Janónak, Hansinak, Zsigmondnak egy-egy saját készítésű mobiltelefont adott ajándékba.

Nem lehet papírra vetni azt az örömet, amit akkor, az egyébként rendkívül kreatív apa érzett. Janó a boldogságtól, alig volt képes megőrizni az egyébként nagyon híres higgadtságát, akkor amikor megértette, hogy az Ő nagyszerű Péter fia mennyire nagy dolgokat talált fel.

Péter előre senkivel sem közölte azt, hogy 1960 Húsvétkor, egy újabb ajándék csomaggal készült a családtagoknak. Az történt, hogy mind a kicsik, mind a nagyok kaptak a nagy konstruktőrtől egy-egy hordozható, - aktatáska méretű - számítógépet. Péter gyönyörű színes képernyőt készített a gépekhez, majd sorra megmutatta a gyerekeknek és a szülőknek is azt, hogy miként működik az általa feltalált számítógép. Mindeközben Péter úgy megtanulta a nehéz japán és hindu nyelveket is, hogy 1960 – ban már folyékonyan írt, olvasott ezeken a nyelveken. Eljárt tanulni és gyakorolni a városban élő hindu és japán anyanyelvű emberekhez, akik nem győztek csodálkozni azon, hogy mennyire ragadnak Péterre az idegen nyelvek. A japán-, az angol-, a német-, a hindu-, a magyar- és a román nyelveken írt, - magas szintű elektronikával foglalkozó-, szakkönyvek napról – napra gyarapították Péter szaktudását.

Hr. Molker, - Janó szavai nyomán-, már Villamosipari Tanszékvezetőnek érezte magát. Péternek a két rendkívül értékes találmánya oly nagy hatással volt rá, hogy - bátorságot gyűjtve a nagy akcióhoz-, felkérte Pétert, hogy legyen az Ő tanszékvezető helyettese.

Péter túl volt a német érettséginek számító vizsgákon és sikeresen felvételizett a Műszaki Egyetemnek a birtokukra kihelyezett tagozatára.

- Mérnöki diploma nélkül, nem lehetek a helyettesed! - Mondta Hr. Molkernek.

Ennek megfelelően, csupán udvariasságból, tanácsadói munkakört vállalt a tanszéken.

Az is igaz azonban, hogy amikor Hr. Molker és a lentebb tárgyalt 5 fős japán delegáció megérkezett Janóék birtokára, a 2500 m magasságú telefonantenna már üzemkész állapotban volt.

Péter elsőként a japánokkal állapodott meg

- Drága Édesapám, azt szeretném kérni tőled, hogy vegyél részt a japánokkal folytatott m.telefonos és m.számítógépes tárgyalásomon. – Mondta Péter az Ő szeretett apjának.
- A legnagyobb örömmel kedves, drága Fiam! – Felelte az apa.
- Mikor érkeznek az üzletfeleid?
- Holnapután, délelőtt 10 órára jönnek. – Válaszolta a jó gyermek.

Péter az egyszerűség embere volt. Nem szerette túlbonyolítani a dolgokat. Ezért az Ő imádott apján kívül, - a japánokkal folytatott tárgyalásra -, csupán Kálmánt, az Ő pénzügyi zseni testvérét hívta meg.

- Ezek biztosan a sarkon várakoztak eddig. – Súgta Kálmán viccesen a testvérének akkor, amikor az irodaházuk előtt, 9,55 órakor megállt a hatalmas méretű Limusin. 1960. június 15-én, öt elegánsan öltözött, mély meghajlásokkal közeledő japán Úr érkezett a hatalmas termetű, izomkolosszus Janóék felé. Érthetetlen neveket mormolva mutatkoztak be. Mikor már kényelmesen elhelyezkedtek a tárgyalóteremben és a teájukat szürcsölték, a japán delegáció vezetője így szólt angolul:
- Mi kérem szépen, 5 napi tárgyalássorozatra érkeztünk most Önökhöz és bízunk abban, hogy nem lesz felesleges zavarás a jöttünk. Mi 5 napon belül egy konkrét szerződéssel a zsebünkben, elégedetten szeretnénk távozni Németországból.

Péter, - a lehető legválasztékosabb japán nyelven-, az apjától tanult nyugalommal válaszolt a vendégeknek. Némi kis zavar látszott a vendégek arcán akkor, amikor saját anyanyelvükön hallották Pétertől a szavakat. Ám ez Pétert teljesen hidegen hagyta és udvariasan folytatta:

- Kérem engedjék meg, hogy Apám és szeretett Fivérem miatt, a mai napon angolul tárgyaljunk. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket az én szeretett Édesapámnak és családunk pénzügyi zsenijének a nevében is, - aki az én nagy-nagy örömömre -, az én testvéröcsém. Nézzék Uraim, akár heteken át is nagyon szívesen látjuk itt Önöket, azonban meg kell mondjam, hogy nekünk elég lesz két órányi idő arra, hogy megállapodjunk Önökkel. – Fűzte okosan a szavakat Péter.

A japánok összenéztek! Úgy látszott rajtuk, hogy nem bántódtak meg, viszont a delegáció vezetője úgy vélekedett, hogy a két órányi idő, még az ismerkedésre sem elegendő.

- Sikerült figyelmesen átolvasniuk és értékelniük a levelem mellékleteként átküldött szerződéstervezetet? – Kérdezte Péter barátságosan.
- Azt mondhatom, hogy igen, de lennének kérdéseink! – Válaszolta a delegátus.
- Kérem fogalmazzák meg a kérdéseiket. – Szólt Péter a legnagyobb nyugalommal.

Amint az hamarosan kiderült, a japán delegátusnak leginkább az nem tetszett, hogy a megrendelésüket csak akkor rögzíti Péter, ha a megrendelés napján előre átutalják a vételár 80 %-át előleg címén. A japánok csupán 10 % előleget szerettek volna átutalni, a megrendelt m.telefonokért és m.számítógépekért.

- Természetesen ennek sincs akadálya! Ez azonban ki fogja tolni a teljesítés határidejét. Ahány 10 %-al csökken az előleg átutalásának összege, annyi évvel növekszik meg a teljesítés határideje. Ebből én egy jottányit sem engedek. – Válaszolta Péter.

- Amennyiben ma átutaljuk Önnek az első szállítmány értékének 80 %-át, mikor kapjuk meg a terméket? – Kérdezte a japán.
- Felkészültünk arra, hogy 10 naponta küldünk Önöknek árut. Amennyiben a két termékünkből együttesen legalább 100 millió db-ot rendelnek, azt 10 évre lebontva, évente 10 millió db-ot fogunk szállítani. Ez így egy csomagajánlat, melyben évente 5 millió db m.telefon és 5 millió db m.számítógép van. Ebben az esetben, a havonta kiszállított mennyiség, - mindkét termékből-, legalább 400.000 – 500.000 db lesz. – Vázolta a helyzetet Péter.

- Ezt a logikát követve, Önök mikorra képesek a termelésüket havi 500.000 db-ra felfuttatni? – Kérdezte a japán vevő.

- Ebben a konstrukcióban gondolkodva, - a szerződés aláírását követően -, indulásként mi 6 hónap türelmi időt kérünk, mivel a termelés felfuttatására ennyi időre van most szükségünk. Addig csupán próbaszállítmányokat fogunk indítani az Önök címére. Hat hónap után, - a fenti szállítási ütemezést tartva -, Önök lesznek az első vevőink mindaddig, amíg a 2x50 milliós megrendelésüket maradéktalanul nem teljesítjük. – Mondta Péter határozottan.

A frappánsan megszervezett, eladásokról szóló tárgyalások közben Péter a japán delegáció két tagjának egy-egy m.telefont, a másik kettőnek egy-egy m.számítógépet, míg a delegációt vezető japán szakembernek egy m.telefont és egy m.számítógépet adott át. Amikor Péter némi hitetlenkedés félét hallott a készülékek tudását illetően, akkor a saját kezében tartott m.telefonon tárcsázni kezdett egy telefonszámot. A kihangosított készüléken át hallható volt, hogy a szám kicsengett, sőt azon angolul be is jelentkeztek így: „halló, itt Nagybritannia Japán Nagykövetsége. Tessék, miben állhatunk szolgálatukra?” – Kérdezte egy kellemes női hang.

Péter folytatta a demonstrációt. A tárgyalóasztallal szemben volt egy nagy 100 x 80 cm-es kivetítő táblagép. Péter a m.számítógépében a lovardájukról előkészített kisfilmet és egy éves termelést elemző grafikont futtatott. A képet kivetítette a nagy képernyőre. Az összekötő szöveget Péter japánul mondta rá a lejátszóra.

A demonstrációk oly sikeresek voltak, hogy a 10 év futamidőre szóló, 2x50 milliós megrendelésről szóló japán adásvételi szerződést ezt követően vonakodás nélkül aláírták.

A szerződés aláírását- és az előleg átutalását követően, a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy az első 20 - 20.000 db-os előszállítmányt azonnal realizálják.

A japánokkal folytatott eredményes tárgyalások másnapján, a Fallner-Székely-Magyar Holding AG személyzete nagy ünneplésben volt. Aláírták az első olyan szerződést, amely évente legalább 5 millió db m.telefonnak és 5 millió db m.számítógépnek az eladásáról szólt. Már aznap délután megérkezett a 80 % vételár előleg, a Fallner-Székely-Magyar Bank AG számlájára.

Amikor a Bajor Miniszterelnök ennek hírét vette, azon nyomban leutazott Janóéknak a farmgazdaságába. Gratulált!

- „Bajorország Japánnal, ilyen elmés és gyümölcsöző szerződést még soha nem kötött.” – Mondta a szimpatikus Bajor Miniszterelnök.

Ezt követően a miniszterelnök magas állami kitüntetéseket adott át. Hansi, Péter, Janó, Lirnadett, Rozika, Kálmán, Sara és Zsigmond „Bajorország aranykoszorús állam- és közösségépítő fokozata” c. kitüntetést kapott.

Munkaszervezés

Kissé korábban, 1960 január 2-án Janó és Péter beindítottak már két 1104 fős tanfolyamot, melyeken 6 hónapos, bentlakásos intenzív szakképzés folyt. Mindegyik 1104 fős tanfolyamot egy magasan képzett német elektromérnök vezette. A német mérnök volt kiszemelve arra, hogy a Péter-féle találmányokból, a m.telefon gyártás részfolyamatait 1104 embernek betaníttassa. Egy másik német mérnöknek a Péter-féle m.számítógépek összeszerelési munkafolyamatait kellett betaníttatnia. A hét 6 napján át, délelőtt 4 óra elméleti-, délután 4 óra gyakorlati oktatás folyt. A gyárvezetésre kiszemelt mérnök munkáját 3 helyettes fővezető és 100 gondosan kiválasztott csoportvezető segítette. Egy-egy tanulócsoportba 10 fő tartozott. A tanulóidőre 50 %-át kapták meg a szerződésükben foglalt, várható havi fizetésüknek. Ezen kívül napi 3 – szori kiadós meleg ételt és elegáns ingyen szállást is kaptak. Az első két 1104 fős alapító munkavállaló, 1960 június 30-án fejezte be a tanulmányait. Ők a
tanulóidő utolsó két hetében már készreszerelték, exportra előkészített állapotban a raktárakba betárolták Péter találmányait. Naponta egy-egy műszakban, 1000 db m.telefont és 1000 db m.számítógépet gyártottak!

Egy finommechanikai gyárban, egy műszakban 1104 fő dolgozott. Naponta 2 műszakra terveztek, ezért 1960 április 1-én már újabb 2x1104 fő kezdte meg a tanulást. Ők 1960 október 1-én álltak munkába.

Időközben Hansiéknak a gondosan elkészített tervei alapján, Janó és Zsigmond irányítása mellett, a bajor építőbrigádok 1960 május 20-ra elkészültek az első két finommechanikai gyáregységnek az építőipari munkálataival. Ezt követően alig egy hónapon belül, a gyáregységek belső gépi berendezéseit is készreszerelték. Sikeresek voltak a próbaüzemek is. 1960 június 20-30-ig, az 1104 fős gyáregység már a végleges munkahelyén, élesben gyakorolt.

A továbbiakban Janóék zöldmezős beruházásként, két gyáregységet telepítettek egy helyre. Egyet a m.telefonok, egyet a m.számítógépek összeszerelésére. A két gyáregység elnevezése: P-T gyáregység, vagy P-C gyáregység volt. A két épület, két műszakban 4.416 főnek adott munkát.

A két épületegyüttesnek volt egy 6 szögletű nagy előtere. A hat kiszögellés mindegyikének a végén épült egy-egy kiszolgáló létesítmény: étkezde, bevásárlóközpont, munkásszállás, sport és szabadidőközpont, raktár, szolgáltatóház. Ezekhez tartozott még egy sörgyár, egy cukor és csokoládégyár, egy borászat- és pincegazdaság, egy sajtérlelő, egy húsfeldolgozó, egy ruha- és cipőgyár, valamint egy elegáns lovarda. Ezek együttesen 18-20.000 embernek adtak munkát. A gyárak fővezetői szolgálati lakást kaptak Janótól. A csoportvezetők és a családosok egy-egy elegáns apartmanban, míg a gépeken dolgozók egy kétszemélyes, fürdőszobás szép szobában lakhattak. A két gyáregység és az előbb felsorolt kiszolgáló létesítmények mellé, kitűnően felszerelt, új óvodákat, iskolákat telepítettek. Ezek együtt egy új kisvárost, vagy városrészt alkottak.

A japánokkal aláírt szerződés teljesítése, komoly felelősséget rótt Janóékra. Egy gyár egy év alatt, két műszakban 560.000 db m.telefont, vagy 560.000 db m.számítógépet tudott legyártani.
Ahhoz, hogy az éves exportütemet képesek legyenek tartani legalább 5.000.000 db m.telefont és 5.000.000 db m.számítógépet kellett Japánba exportálniuk. Erre az exportfeladatra legalább 20 gyárat kellett mozgósítani. Közben Péter előrehaladott tárgyalásokat folytatott már az arabokkal, az USA-val, Kanadával, a Fülöpszigeti-, a Csendesóceáni államokkal és cégekkel is.

Janó elhatározta, hogy ennek az igen jól jövedelmező üzletágnak mindenféle segítséget meg fog adni. Zsigmond mesterrel és az Ő nagyszerűen vezetett csapatával 50 új gyáregység mielőbbi telepítését tűzte ki célul. Az 50 gyáregység kifogástalan működtetéséhez, 2 műszakban 110.400 dolgozóra volt szükség. Ezt a jelentős létszámbővítést elsősorban Bajorországból, a többi német tartományból, Ausztriából, Franciaországból, Olaszországból, Erdélyből, Lengyelországból, Csehszlovákiából biztosították. A szabadságolások és egyéb kiesések pótlására +15 % létszámtartalékot képeztek. Az új dolgozóknak a 6 hónapos betanítása-, a létesítendő gyáregységek környékén történő elszállásolása, a személyszállítás racionális megoldása nagyon komoly kihívásnak számított.

VIII. kötet

A nagy kezdet

Janóék életében az 1961-es év volt a nagy kezdet. A Fallner-Székely-Magyar Agrár- és Faipari AG. – nek az 1960-ban elért árbevétele 42 milliárd DEM felett volt. A nettó, adózott nyereség meghaladta a 8 milliárd DEM-et. Az eredeti megállapodások értelmében, a nyereségnek a 20 %-a Hansiékat-, a 80 %-a Janót illette meg. Lirnadett 1961. március 02-án, Hansiéknak a privát bankszámlájára átutalt 1,6 milliárd DEM-et, Janónak pedig 6,40 milliárd DEM-et. Időközben az 1960-as év végén, Janó megállapodott Rozikával és Hansival abban, hogy a cég részvényeinek 51 %-át megvásárolja az Ő szeretett Vejétől és annak családjától.

A Fallner-Székely-Magyar Híradástechnikai AG., - a Janó által aláírt, új Sony szerződéseknek is- és természetesen Janóék egyéb zsenialitásának köszönhetően, 1960-ban már két műszakban dolgozott. Állandó alkalmazottainak a száma 12.000 fő fölé emelkedett. Janó 1960 január elején, megvásárolta a cég részvényeinek a 49 %-át. Az 1960-as évben a cég 36 milliárd DEM feletti árbevételt realizált. A nettó adózott nyereségük 11 milliárd DEM lett. Hansi megkérte az Ő szeretett Anyósát Lirnadettet, hogy ennek az összegnek a 49 %-át, azaz 5,39 milliárd DEM-et, Janó magánszámlájára utalja át.

A Fallner- Székely-Magyar Ruha- és Cipőipari ÁG. gazdálkodása, - Janóéknak a szenzációs cégvezetése alatt-, megélénkült. 1960-ban a gyárak már két műszakban termeltek. A rendkívül előrelátó Janó, ennek a cégnek már 1960 tavaszán felvásárolta a 49 %-át Hansitól. Az 1960-as gazdasági évben a nagy cég dolgozóinak létszáma meghaladta a 40.000 főt. Éves árbevételük 35 milliárd DEM, az adózott nyereségük 10 milliárd DEM lett. Hansi korrekt intézkedései nyomán, a cég nyereségének 49 %-át, kereken 4,90 milliárd DEM-et, Janó magánszámlájára utalták át.

A Fallner-Székely-Magyar Bank AG. is jó évet zárt. Árbevételük (mérlegfőösszeg), az 1960-as gazdasági évben elérte a 228 milliárd DEM-et. A Bank nettó, adózott nyeresége 25 milliárd DEM felett volt. Hansiéknak az 1960-as év végén, a Bankban 88 %, Janóéknak 12 % tulajdonrészük volt. Sara, az ennek megfelelő 22 milliárd DEM nyereség osztalékot Hansiéknak-, a 3,00 milliárd DEM osztalékot Janóéknak 1961. március 02-án átutalta.

Janó és az Ő szeretett családja, a négy nagy Fallner-Székely-Magyar cégtől, az 1960-as sikeres gazdasági év után több, mint 20 milliárd DEM osztalékot és prémiumot kapott.

Janó egyeztetett Hansival és 1961. 03. 31-től felemelték a Fallner-Székely-Magyar Bank AG. alaptőkéjét 27 milliárd DEM-re. A 17 millárd DEM tőkeemelésből 3,0 milliárd DEM –et Hansi és Rozika-, 14 milliárd DEM-et Janó jegyzett.

Bizonyára emlékszik még a T. Olvasó arra, hogy a Fallner-Székely-Magyar Bank AG. 10 milliárd DEM készpénz alapító tőkével kezdte meg működését. A Bank alapításába Hansiék 8,8 milliárd DEM-el, Janóék 1,2 milliárd DEM-el szálltak be. A tőkeemelést követően, 1961. I. n. év végén, a Fallner-Székely-Magyar Bank AG. – ban Hansiéknak 13 milliárd DEM-, Janónak 14 milliárd DEM tulajdonrésze volt.

Az 1960-as év osztalékaiból Janó, - a családjával egyeztetve-, 4 milliárd DEM-ért földet vásárolt.

Janó, - Rozikával egyeztetve- elrendelte, hogy 1961. 01. 02-től a négy Fallner-Székely-Magyar AG. – ban dolgozó emberek meleg reggelit, meleg ebédet, meleg vacsorát kapjanak. Ezen túl, valamennyi dolgozójuknak, saját maguk gyártották le a munka- és védőruhát, ill. a védőcipőket is. Ennek költségeit a Fallner-Székely-Magyar Holding AG. fedezte. Amikor a négy nagy cégnél dolgozó, közel 85.000 ember ennek hírét vette, a szó szoros értelmében imába foglalták Janónak és családjának a nevét.

A három nagy, Fallner-Székely-Magyar gazdálkodó cég a fejlesztéseket bankhitelből fedezte. Részükre a Fallner-Székely-Magyar Bank AG. rendkívül kedvezményes hitelt folyósított. A fentebb felsorolt hazai- és külföldi fejlesztéseket, 0,3 – 1,3 %-os éves kamatozású hitelekből fedezték!

A Lipicai- és az Arab ménes

Janónak 1960 őszén, szinte az ölébe hullott a szerencse!

Magyarországon méneseket számoltak fel, így eléggé nyomott áron sikerült megvásárolnia 186 törzskönyvezett Lipicai kancát és 38 Lipicai csődört, továbbá 164 törzskönyvezett Arab-telivér kancát és 32 Arab- telivér csődört. Egy lószállítmányozásra szakosodott holland és egy hasonló német cég, 1960 október végére, Janónak a birtokaira szállította a lovakat.

Az Arab lovak Janónak a 65.800 ha-os birtokára, a Lipicaiak pedig az egykori Fallner Agrár cégnek a 850 ha-os birtokára kerültek. Időközben ehhez a birtoktesthez, Janónak sikerült megvásárolnia még egy 34.400 ha-os, szántóföldekből, gyönyörű hegyvidéki erdőségekből, rétekből, legelőkből, szőlő-gyümölcsösökből álló földterületet. Janó, Rozikától és Hansitól 50 évre bérbe vette a 850 ha termőföldet. Ennek eredményeként, 1961 tavaszán, - az ifj. Székely János által vezetett birtoktest 35.250 ha saját földterülettel rendelkezett.

Lótenyésztés – Lósport

Id.Hr.Níjborgnak a kérésére 3 arab- és 3 lipicai csődört, valamint 5 arab- és 5 lipicai kancát, Janónak a törzsbirtokán, a 200 törzskancás Német-telivér Ménesnél helyeztek el. Ezeknek az új lovaknak, elsősorban az volt a hivatásuk, hogy a megfelelő párzási időszakban segítsenek izgalomba hozni, a 200 kancás német telivér ménes lovait.

Janó viszonylag könnyen el tudta intézni azt, hogy 5 év fix időre, kiengedjék Erdélyországból, az Ő 51 éves Márton nevű testvérét, Mártonnak a kedves Nejét, valamint a 12 gyönyörű gyermeküket. Márton Gazda lett Janónak a Főagronómusa, Neje pedig a Sípályáknak és a télisportokat kiszolgáló helyiségeknek lett a Vezérigazgató-helyettese. Janó Mártonnak 25.000 DEM/hó, a nejének 21.000 DEM/hó alapfizetést állapított meg. Kiérkezésük napján, Janó egy gyönyörű, 3 szintes, 9 szobás, 5 fürdőszobás, 3 konyhás, nagy nappalis, téliesített gerendaházat adott Mártonéknak. Márton Gazdának a 16. életévet betöltött fiai és lányai egytől-egyik magasan fizetett jó állásokat kaptak Janótól. Márton Gazda lett a szakmai támasza Janikának is, - aki Janónak a törzsbirtokát vezette.

Janó annyira megszerette az Arab-telivér Ménest, hogy azt ütemesen fejlesztették. Ezért a nagy lovas-tapasztalattal bíró Id.Hr.Níjborgot és a hollandus kedves Nejét áthelyezte az Arab-telivér Ménesbirtokhoz. Engedélyezte nekik, hogy havonta egy alkalommal lóárveréseket tartsanak. Az árveréseken nem eladtak, hanem vásároltak. Meg kellett venniük azokat a törzskönyvezett Arab-telivér csikókat, melyek szépek, egészségesek, fiatalok voltak, azaz 3 évesnél nem voltak idősebbek. A két hollandus nagyon boldog volt az új és nekik nagyon tetsző állás miatt. Nagyon örültek az újabb kihívásokkal kecsegtető beosztásuknak. Janó megemelte a havi alapfizetésüket is, miközben a hollandusnak és kedves Nejének, - szolgálati lakásként, az Arab-telivér Ménes közelében-, egy pompás 4 szoba összkomfortos, 2 fürdőszobás téliesített gerendaházat adott. Ezt Id.Hr.Níjborg és az Ő kedves Neje úgy hálálták meg, hogy szebbnél-szebb arab lovakat vásároltak Janóéknak.

A felfutás éveiben, az 1960/61-es években, Janó, a János által irányított 35.250 ha-os birtokukon elhelyezett Lipicai-törzstenyészetet Janikára bízta. Helyettes Ménesvezetőnek Gudrunt nevezte ki. Janika 25.000 DEM/hó, Gudrun 21.000 DEM/hó alapfizetést kapott. Amint a T. Olvasó is bizonyára emlékszik, ezen túl Gudrunnak volt még egy másik állása is. Ő volt a Fallner-Székely-Magyar Panzió AG. - nak a Vezérigazgatója.

Gudrun felügyelte és vezette, a téli sportokat kiszolgáló 6x1800 férőhelyes éttermeket is, melyeknek a tetőtere be volt építve. Mindegyik épületben 850 db, 2 ágyas exclusiv szoba volt. Janó 1960 őszétől, a borospincéket, a lepárló-üzemeket, a likőrgyárat a sajtérlelőt, a sörfőzdét, a pékséget, a pecsenyesütőket és a sípályákat is Gudrun alá rendelte. Az utóbbi feladatok végzésében, - a Fallner-Székely-Magyar Panzió AG. - nak az egyik új helyettes vezetőjeként-, Márton Főagronómusnak a kedves Neje, Zsuzsa Asszony segített.

Azt talán mondanom sem kell, hogy az eléggé lóbolond Janika szinte örömmámorban úszott. A Lipicai lovak oly gyönyörűek, kezesek és ügyesek voltak, hogy Janika azoknak a látványával nem tudott betelni. Gudrunnak és Janikának 1960 januárjában, egy gyönyörű fiuk született. A 16. életévének a végét taposó, büszke ifjú Apa, alig várta, hogy az Ő imádott, apró kis csemetéjét is mielőbb lóra ültethesse.

Janó előrelátó okosságának köszönhetően, - elhelyezésüktől függetlenül-, szervezetileg mindhárom ménes Janika és Gudrun felső irányítása alá tartozott.

Janikának és Gudrunnak az volt az első dolga, hogy mindhárom ménesnek gyönyörűen gondozott-, dorongfákkal körbe kerített, hűsölőkkel jól ellátott, öntözhető-, hegyi legelőket létesítettek. A hűsölők alá, a nyári forró napokon, vagy pl. felhőszakadáskor is be tudtak állni a lovak és a kiscsikók. Az erős rönkfából készült, - az uralkodó szélirány felől zárt-védett-, hűsölők alatt a lovaknak is és a kiscsikóknak is lehetősége volt arra, hogy finom abraktakarmányt, jól kezelt lucernaszénát, vöröshere-szénát, rétiszénát fogyaszthassanak a jászlakból. A jászlak és az abrakolók soha nem voltak üresek. Minden hűsölőben voltak sózók, vakaródzó fák és itatóvályuk. A három féltve őrzött és jól gondozott Ménesnek két-két lóúsztatót is készíttettek. Egyikben az 1 évesnél nem idősebb csikók, másikban a felnőtt lovak lubickolhattak. A Ménesek, a finom tiszta fürdővizet a közeli víztározókból kapták.

Vízgazdálkodás, öntözés, vízi-közlekedés

Janó az Ő 51 éves, igen aktív és rendkívül fogékony Márton bátyját bízta meg azzal, hogy a Német telivér ménesnek a szakszerű irányításán túl, napi szinten foglalkozzon a csapadék- és forrásvíz, valamint a patakvíz összegyűjtésével, annak kezelésével, intenzív hasznosításával. Márton Gazda, egy vele azonos korú holland vízmérnököt maga mellé véve, a városokból és a hegyvidékről szétfolyó csapadékvizet saját építésű vízelvezető rendszerekbe tereltette. Első lépésként, a 3 ménes távoli szomszédságában, egy 180-, egy 160- és egy 150 millió m3 -es víztározót létesíttetett. A tavaszi hóolvadások idején-, vagy felhőszakadáskor, a kiáradó patakok és folyók vizét okosan megcsapolva, évente legalább kétszer, teleeresztették, ill. a nyár folyamán, 40-60 %-os mértékben le is ürítették a víztározókat. Márton Gazda és az Ő szorgalmas stábja, Hansiéknak- és az általa közvetlenül irányított holland vízmérnöknek, az okosan átgondolt terveit gyors ütemben kiviteleztette. Digózással, tereprendezé
ssel és talajjavítással, egyre több legelőt, rétet és termőtáblát tettek öntözhetővé. Amikor csapadékhiány sújtotta a környéket, nyomban megkezdték az öntözést. A legelők-rétek öntözésére fel nem használt, - mindig tisztán kezelt vizet-, a zöldség-gyümölcs termesztés, a palánta és csemetenevelés, valamint a virágkertészetek, hajtatóházak kapták meg.

Említettem már, hogy Janónak, Hansinak és Zsigmond Mesternek az irányításával, az új 35.250 ha-os birtoktesten is elkezdték egy helikopter és egy közepes-, valamint nagyobb méretű repülőgépek fogadására is alkalmas magánreptér építését. A gyors és hatékony közlekedés érdekében Janó 1961 tavaszán további 11 db, egyenként 18 személyes helikoptert vásárolt. Ezekből egy mentőhelikopter, egy pedig tűzoltó helikopter volt. Zsigmond Főparancsnok, mind a 11 új helikopterre kinevezett két-két pilótát. A tűzoltó helikopteren 4 fő tűzoltó- és katasztrófaelhárító szakember dolgozott.

Janó, Hansi, János, Péter, Lajos, Kálmán, Janika, Márton Gazda és Hr.Níjborg is kapott egy-egy új 18 személyes helikoptert. A korábban Zsigmond Főparancsnok Úrnak vásárolt helikopterrel együtt, a Fallner-Székely-Magyar helikopterállomány 12 db-ra nőtt.
Amikor a két újabb birtoktesten elkezdődött a nyolc-nyolc db sípályának-, sífelvonónak és a 6x1800 fős étkezde-szállodáknak az építése, Janó elérkezettnek látta az időt arra, hogy további öt, egyenként 145 személyes luxusrepülőgépet vásároljon és állítson üzembe.

Természetesen ezeket is Zsigmond Főparancsok alá rendelte. Janónak a lakóháza is és a központi irodája is a Székely-Magyar Farm lakó- és irodanegyedében volt. Az Ő állandó rendelkezésére, - a nemrég elkészült új magánreptéren-, egy 145 személyes luxusrepülőgép és egy 18 személyes helikopter állomásozott.

Zsigmond Főparancsnoknak az irányításával, az 5 új luxusrepülőgép un. próbautazásokba kezdett. A környező német nagyvárosokból turistákat hozott- és vitt, a Fallner-Székely-Magyar birtokokra. Ez a vállalkozások, már az indulás napján népszerűek voltak.

Teherfuvarozás

Janónak nem tetszett az, hogy a különböző fuvarozó cégektől bérelt kamionokkal elég sok volt a gond. Rozikával és Hansival egyeztetve, a Fallner-Székely-Magyar Holding AG.-nak vásárolt 200 db. egyenként 20 t-s kamiont. Zárt- és nyitott platós, Mercedesz típusú új járművek érkeztek a birtokra. Janó ezeknek az irányítását is Zsigmond Főparancsnokra bízta, aki mindegyik kamionra egy sofőrt és egy kísérő sofőrt nevezett ki. Zsigmond Mester nyomban nekilátott és garázsokat, valamint gépszerelő csarnokokat építtetett. Janó egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az általuk használt összes személy- és tehergépkocsit, a 65.800 ha-os birtokon kiépített gépműhelyekben javítják, szervizelik.

Áldásos kooperációk

A Bajorországban dolgozó három Székely-fiú közt Márton Gazda volt a legidősebb, Janó volt a legfiatalabb. Janó 1960. szeptember 27-én töltötte be a 45. életévét. Zsigmond Mester akkoriban volt 48, Márton Gazda pedig 51 éves. Janót megnyugtatta az, hogy az új helikoptereknek köszönhetően, Márton Főagronómus és Zsigmond Főparancsnok bejárták a teljes Fallner-Székely-Magyar birtokot. A két tapasztalt szakember sokat tudott segíteni Janónak is és az Ő rendkívül szorgalmas, tanulékony fiainak is.

Janónak a gazdasági-pénzügyi zsenialitását, a roppant jó vezetői képességét senki nem vonta kétségbe! Őt a cégek dolgozói, egyemberként elismerték. Szerették tisztelték, felnéztek rá!

Zsigmond Főparancsnokról épp eleget hallott már a T. Olvasó ahhoz, hogy tisztában legyen az Ő szenzációs szervezőkészségével, a műszaki zsenialitásával, a rendkívül sokoldalú tárgyi tudásával és vezetői rutinjával.

Márton Gazdának az erőssége, a gazdaságvezetésen túl, a termőtalajoknak a szenzációs ismeretében és szeretetében, valamint a víz- és tápanyag gazdálkodásában rejlett. Keze alatt Erdélyországban is gyönyörű erdőségek, búza-, kukorica-, cukorrépa-, napraforgó, burgonya, lucerna, vöröshere, árpa, zab, rozs táblák és más fontos vetemények díszlettek. Ő a szó szoros értelmében a Főagronómusa volt Janónak. Márton olyan ember volt, hogy képes volt mindenen rajta tartani a szemét. Keze alatt az emberek, a növények és az állatok a reneszánszukat élhették.

A környéken mindig voltak eladó földek, melyeket rendre Janóék vásároltak meg. Az 1961-es év májusára, - a Janó törzsbirtokának számító birtoktest is egy 28.600 ha-os szántó-, erdő-, gyümölcsös-, rét-legelő művelési ágú területrésszel rendelkezett. Említettem már, hogy Hansitól az 1.563 ha-os földterületet, Janó 50 évre bérbe vette.

Az egyszerűség kedvéért, - az egymás közti beszélgetések során-, a három birtoktestet 1961. 01. 01-től: 1-es, 2-es, 3-as számokkal jelölték. Az 1-es számot a Fallner-Székely-Magyar Panzió AG. és annak környéke kapta.
A 2-es számot a 65.800 ha-os,
a 3-as számot pedig a János által vezetett 35.250 ha-os birtoktest viselte.

Székely Bertalan

Azt a székely-magyar embert, - aki Janót követte a családban-, Székely Bertalannak hívták. Neki 15 gyönyörű gyermeke volt. Tíz fiú és öt mesés szépségű lány. Nagyon sajnálatos módon, Bertalannak váratlanul meghalt a Felesége. Amikor ezt a szomorú hírt Janó meghallotta, azon nyomban kiköltöztette Bajorországba Bertalant és az Ő 15 gyönyörű gyermekét is. A hatóságoktól Ők is megkapták az 5 éves munkavállalási engedélyt.
A Székely családban, - az idős Székely papa után-, Bertalan ismerte legjobban az erdőt, az erdő fáit, az erdő talaját, az erdőben és azok környékén élő vadállományt. Bertalan és az Ő szeretett nagy családja, - a Székely-Magyar Agrár- és Faipari AG-nek a 145 személyes luxusrepülőgépével-, 1960. június 5-én landolt, az 1. sz. birtoktest közelében lévő, roppant elegáns repülőtéren.
Janó, - a gyönyörűen berendezett vendégházaiban szállásolta el-, az odahaza sok éven át nélkülöző székely-magyar családot. Zsigmond Mesterrel azonnal megkezdette egy három szintes, 16 szobás, 8 fürdőszobás, két nagy nappalis, 4 konyhás és két nagy ebédlős, körerkélyes, téliesített gerendaháznak a gyors felépítését. A kiérkezésüket követő második hét végén, Bertalanék beköltözhettek a saját új, mesésen berendezett szép nagy házukba.

Időközben Lirnadett és Rozika új ruhákkal, új cipőkkel, átmeneti- és téli kabátokkal, elegáns sapkákkal halmozta el a nagyon hálás testvércsaládot. A gyerekek is és Bertalan is nagyon boldogok voltak. Végre megszűnt a nélkülözés és a napi nyomor! Janóéknak az étkezőasztalánál, Ők már a kiérkezésük napján is és azt követően állandó jelleggel, szeretett vendégek voltak.

Bertalant, - az érkezését követő napon-, Janó kinevezte Főerdész-Fővadásznak. Havi 25.000 DEM/hó alapfizetéssel. Az összes erdészetet, a fahasznosítást, valamint a mesés vadállományukat és a vadászati ágazatot is Bertalanra bízta. Janó vásároltatott magának egy új helikoptert. Az Ő régi gépét, - a két pilótával együtt-, azonnal átadta az Ő szeretett Főerdész-Fővadász testvérének. Bertalannak a 16. életévüket betöltött gyermekei, magas havi fizetéssel, egytől-egyik állást kaptak Janótól. Ki-ki tetszése szerint, vagy az erdészetbe, vagy a faiparba, a vadászati ágazatba, az idegenforgalomba, a panzióba, vagy a lovakhoz, a gépműhelyekbe, vagy a hajós ágazatba került.

Bertalan, alig egy hónap leforgása alatt, tető alá hozott egy rendkívül jól kamatozó, nagyon nagy és roppant fontos üzletet. Lengyelországból gyönyörű fenyő-, tölgy-, hárs-, bükk-, eper-, dió-, akác rönköket vásárolt és azokat szépen gatteroltatta, majd a fűrészárut betárolta a szárítópajtákba. Az értékes fahulladékokból és a városokból begyűjtött papírhulladékokból cellulózt, ill. papírt gyártatott. Janó olyan boldog volt, hogy szinte madarat lehetett volna fogatni vele! Az elmés üzlethez még Hr.Níjborg Vezérigazgató-helyettes Úr is melegen gratulált.

Janó elhatározta, hogy mindhárom birtoktesten létrehozza a turista- és síparadicsomokat, a lovas- és látványelemekből álló, turistacsalogató létesítményeket, meghonosítja az öntözést, felkarolja a lóúsztatást és a csónakázó tó szerepét szolgáló vizes létesítményeket, valamint a házikerteket- és a házkörüli gazdaságokat kiszolgáló bázisokat.

Hansiékkal megterveztette a még hiányzó két új Tejtermék- és Sajtgyárat, a sajtérlelőket, a vágóhidakat, a konzervgyárakat, a sör- és pálinkafőzdéket, a likőrgyárakat, a pecsenyesütő- és bevásárló központokat, a borospincészeteket. Janó, az 1961-es évben, a 2-es és a 3-as birtoktesthez egy-egy újabb 300 szobás Panziót is építtetett. Ezek hasonlóak voltak ahhoz, mint amilyeneket a T. Olvasó már az előző fejezetekben megismerkedett. A három lovardához tartozó, sport- és szabadidő létesítmények szintén ütemesen épültek! Említettem már, hogy az 1800 – férőhelyes nagy étkezők tetőterét, mindhárom birtoktesten beépítették. Ennek folytán a turisták részére, a három nagy birtoktesten, 3x5100 új gyönyörű, elegáns szoba, ill. lakosztály épült.

Mindeközben a három új repülőtérnek és a 4 új hajókikötő bázisnak az elegáns kiépítése is gőzerővel folytatódott.

Elsősorban Janónak, Hansinak, Zsigmond Mesternek, Márton Gazdának, Bertalan Főerdész-Fővadásznak is köszönhetően, a létszámban is és szaktudásban is folyton gyarapodó 4.300 fős német építőbrigád szinte remekelt. Munkájuk nyomán, a Fallner-Székely-Magyar vállalkozások, napról-napra épültek, szépültek és gyarapodtak.

IX. kötet

A nem is remélt, nagy meglepetések

Fentebb részletesen is szóltam már két nagy dologról. Egyik Péternek a zseniálisan nyélbe ütött japán exportszerződése, a másik a Fallner-Székely-Magyar iskolarendszer létesítése, megnyitása volt. Ez utóbbi annyira fontos dolog volt a nagy család életében, hogy később annak egy teljes fejezetet szánok.

A zseniális konstruktőrként megismert Péternek nagyon tetszett a nagy családban uralkodó alkotó légkör. Egyébként a 3 nagy ménes közül, az Ő szívéhez az Arab telivér Ménesbirtok állt a legközelebb.

Történt, hogy Szaúd-Arábiának az egyik legnevesebb lótenyésztője, szakmailag sorra verte akkoriban az USA – ban és Angliában színre lépő lótenyésztőket. Ám a tulajdonos arab sejknek ez sem volt elegendő. Ő nagyon félt attól, hogy a cca. 85-90 milliós arab világban jönnek olyanok, akik meg fogják előzni Őt. Amikor meghallotta, hogy Németországban is van egy gyönyörű Arab Ménes, gyorsan felkerekedett. Négy nagy fiát és az egy szem 20 éves lányát maga mellé véve, luxusgépével 1961 május 3-án leszállt Janóéknak az elegáns központi repterén. Önmagának és gyermekeinek, valamint a 85 fős kíséretének Gudrunéknál foglalt szállást. Látva a Pazar eleganciát, első nekifutásra 15 éjszakára és reggeltől késő estig, folyamatosan frissülő önkiszolgáló étkezésekre adott le foglalást. Azért a biztonság kedvéért, a magával hozott saját szakácsainak egy önálló konyhát is berendeztetett.

- Drága Édesapám, szeretnék jelenteni neked valami fontosat. - Szólt bele kellemes hangján Gudrun a telefonba akkor, amikor a sejk és kísérete, nagy-nagy pompával belépett a gyönyörű, elegáns szállodájukba. Természetesen Janika már jó előre informálta az Ő imádott Apját arról, hogy egy nagy nevű arab sejk részt szeretne venni az 1961 május 15-re kitűzött Arab telivér árverésükön. Ezen túl is, Zsigmond mesternek a Péterrel együtt okosan megkonstruált radarkészülékén is észlelhető volt a hatalmas méretű gép közeledése. Janó megköszönve a szeretett menyétől érkezett jelzést, Péterrel és Janikával járult a sejk elé. Tetszett az arabnak a három atlétatermetű fehér ember, aki maga is közel két méter magas volt, csak a vállait nyomó évtizedek során kissé már elhízott. Nem így gyönyörű 20 éves lánya és az Ő remek testfelépítésű, roppant jóképű fiai. A négy fiú közül a legidősebb 25 éves volt. A legfiatalabb 14. Janónak nyomban feltűnt az arab ifjak roppant érdeklődő tekintete. Ám
azt is észlelte, hogy az arab sejk eléggé feszült valamiért. Előbb ez nem is zavarta Janót, mivel a klímára és az időeltolódásra gyanakodott. Ám hirtelen a nagyhatalmú sejk így kiáltott fel:
- Kérem sürgősen mondják meg, honnan, hogyan, mennyi időn belül tudnék én innen hazatelefonálni?
– Amennyiben Felséged megtisztel engem azzal, hogy az én telefonomat használja, akkor innen és most azonnal telefonálhat Kairóba. – Szólalt meg szerényen Péter. Már nyújtotta is a telefont a sejk titkára felé. Az kissé ügyetlenkedve fogta kézbe a sikamlós, alig tenyérnyi nagyságú, szép hófehér m.telefon készüléket. Látszott rajta, hogy fogalma sincs arról, hogy mit kezdjen azzal a kezébe nyomott csodabogárral. Péter jóindulatúan vette vissza a telefonját és ezt mondta:
– Kérem mondja Felséged a hívandó telefonszámot.
A sejk is lázban égett, de valami miatt nagyon szeretett volna telefonálni. Ezért diktálni kezdte Péternek a számokat. Péter m.telefonja ki volt hangosítva. Két rövid kicsengést követően arabul, így szólt egy férfi a vonal túlsó végén: halló.

- Kérem beszéljen felséged! – Mondta Péter a sejknek, miközben kikapcsolta a hangosítást. Mutatta a dúsgazdag arabnak, hogy miként tartsa a telefont a füle és a szája elé.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a sejk oly ámulatba esett, ami nem lehet papírra vetni. Ám a telefonbeszélgetése sikeres volt!

A sejkkel és gyermekeivel, a beszélgetés angolul folyt.

- Hát ez meg mi? – Kérdezte a sejk kissé önmagáról is megfeledkezve. Janó vette át a szót.
- Ez kérem az én zseniális Péter fiamnak a legújabb találmánya. Ezt a készüléket és ennek antennarendszerét Ő dolgozta ki. Találmánya már jó két éves. Mi jelenleg 52 gyárunkban, napi szinten sikeresen gyártjuk ezeket a készülékeket. – Szólt Janó némi apai büszkeséggel.

Közben az arab ifjak egymás kezéből kikapkodva nézegették, forgatták az ügyes kis készüléket. Péter ezt látva, mind az öt arab vendég gyereknek, a sejknek és a sejk titkárának is átadott egy-egy m.telefonkészüléket. A gyerekek gyorsan hívni akarták az odahaza maradt rokonaikat és barátaikat, de egyelőre még nem tudták hogyan. Apjuk, a nagyhatalmú, dúsgazdag sejk is telefonálni akart még valakinek. Gyermekei közé vegyülve, áhítattal itta Péter szavait, aki gyors egymásutánban rögzítette a hívni kívánt számot a készülékekben, majd így szólt:

- Kérem nyomják meg most a zöld gombot, emeljék a készüléket a szájukhoz és beszéljenek!

Az arab sejk második telefonhívása a testvérének szólt, aki Hír- és Távközlési Miniszter volt Szaúd-Arábiában. Janó és az Ő fiai derűs arccal figyeltek. Természetesen nem értették az arabul elhangzó szavakat, de a termetes arab sejk élénk taglejtései arról tanúskodtak, hogy valamilyen szenzációsan nagy dologról volt szó köztük. Talán az előbbi telefonbeszélgetésnek a részletei nem is voltak olyanok, hogy azzal különösképpen foglalkoznunk kellene, ám az eseményt követő tettek, - bizonyító erejűknél fogva-, elsöprőeknek bizonyultak.

Tíz nap sem telt el, amikor újabb arab vendég érkezett Janóék birtokára. A sejknek a Miniszter testvére érkezett meg, nem kevesebb, mint 55 kísérőjével. Mikorra az utóbbi népes delegáció megjött, a sejk és az Ő öt remek gyermeke teljesen elsajátították már a m.telefonok kezelését, sőt a m.számítógépekkel is jó barátságba kerültek. Apjuk a dúsgazdag arab sejk állandóan magával vitte a szép színes képernyős m.számítógépét és a m.telefonját. Még az árnyékszékre is azokkal ment.

A nagyhatalmú sejk, az Ő Miniszter testvérének oly nagy elánnal magyarázta a két új zseniális készülék használatát, hogy a Miniszter egy ideig szóhoz sem jutott.

A rendkívül fogékony arab Miniszter azonban gyorsan megértette, hogy ők bizony, - ezekből a tudományokból-, alaposan le vannak maradva. Gyors elhatározással az Őt elkísérő 7 fiúgyermekének is és a szakmai delegáció tagjainak is vásárolt Pétertől egy-egy m.telefont és egy-egy m.számítógépet. Rögtön, - az egyébként nehezen összehozott pohárköszöntő után-, arra kérte a Miniszter Pétert, hogy tartson nekik egy rövid előadást a két új készülékről.

Péter előzékenyen hajtott fejet, miközben az ülőhelyéről két nagy táblagépre vetítette ki az új kisgépeket. A telefonokkal kezdte, melyek egész egyszerűen gyönyörűek voltak. Fehér, méregzöld, kék, sárga alapszínű okos kisgépek. Amikor Péter azt mondta, hogy ezek a m.telefonok 8 – 12.000 km-t is képesek áthidalni, - izgalmukban-, az élénk vérmérsékletű arab tudós társaságból többen is felugrottak az ülőhelyükről. Előbb egymással kezdtek vitatkozni. Természetesen arab nyelven. Ám Péter elegánsan leszerelte őket. A nagy kivetítőn táncoló kurzort, a mellékelt világtérképen futtatta. Megnyitotta New York telefonkönyvtárát. A New York Telefontársaság központi számát tárcsázta. A telefon kicsengett, melynek amerikai végén felharsant a: Hello.

Janó és a vendégek légvonalban jó 11.000 km-re lehettek az USA-tól. Ám a „helló” szépen, tisztán hangzott, melyet Péter néhány udvarias mondattal toldott meg. Szívélyesen megköszönte a telefonközpontot kezelőnek a közreműködését.

Szorgos, alkotó munkával teli napok következtek Janó birtokán. A lóárverés szinte csak formalitás volt, mert Janika és Gudrun mindent vitt. Velük nem lehetett kukoricázni. Valamennyi jó lovat Ők vették meg. Ám időközben az is kiderült, hogy a multimilliárdos Miniszternek nem csupán Szaúd-Arábiában voltak kiapadhatatlan olaj- és földgázmezői, hanem az USA-ban, Canadában és a Szovjetunióban is. Ebből fakadóan a sejk is és nagytekintélyű Miniszter is sértőnek találta azt, hogy Arab telivér lovak nélkül térjenek haza. A hihetetlen emberi képességekkel megáldott Janó és az Ő nagyszerű fiai, még ezt a nehéz ügyet is okosan lerendezte.

Amikor a Miniszter megállapodott Péterékkel abban, hogy Szaúd-Arábia, - azonnali export kiszállítás megkezdésével-, évente 4 millió db m.telefont és 4 millió db m.számítógépet rendelnek, akkor Janó félrehívta Pétert és Kálmánt. Így szólt hozzájuk:

- Kedves gyermekeim, azt javaslom, hogy mind a sejk, mind a miniszter gyermekeit ajándékozzuk meg két-két lóval. Janikával és Gudrunnal elkülöníttetek 12 db kanca és 12 db, 2-3 éves Arab telivér csikót. A 12 gyermeknek felajánljuk az ajándékot. Kedvükre választhatnak egy-egy kanca- és egy-egy csődörcsikót. – Mondta Janó, miközben kíváncsian várta a válaszokat.
- Drága, szeretett Édesapám! – Kezdte Péter.
- Nekem ez a megoldás nagyon tetszik, ezért támogatom azt.
- Köszönöm kedves, drága Fiam. – Válaszolta Janó, közben Kálmánra nézett.

- Drága, imádva szeretett és tisztelt Édesapám! – Szólalt meg Kálmán kissé vontatottan.
- Én a tőlem gazdagabbnak nem szívesen adok ajándékot, de ha Te is és Péter testvérem is így látjátok jónak, hát legyen. Én sem ellenzem a két-két csikó átadását. Ezzel legalább a mi Arab telivéreink vérvonalai is közvetlenül bekapcsolódhatnak a Szaúd-Arábiában folyó magas színvonalú tenyésztői munkába. – Mondta nagyon is éretten, a még alig pelyhedző állú pénzügyi zseni.

Hihetetlen lelkesedéssel osztozott meg a dúsgazdag arab sejknek az öt- és az ugyancsak dúsgazdag arab Miniszternek a 7, - már szinte felnőtt -, gyermeke a pazarnak számító lóajándékon. A sejk azonnal kiadta a holland cégének, hogy kezdjék meg a 24 gyönyörűséges csikónak a hazaszállítását.

A lóajándékozásoknak azonban volt egy nagy vesztese is!

Janika imádott Feleségének a nyakában sírta ki magát, mert - a kiszámíthatatlan véletlen folytán-, az Ő egyik nagy kedvence, a „Bátorcsikó” nevet viselő 2 éves mén is bekerült az elajándékozott csikók közé. Janika csak akkor észlelte a súlyos veszteséget, amikor a csikók már a nürnbergi „Flughafen” - en voltak.

Janó és Lirnadett épp egy kisebb sétát tettek, amikor felfigyeltek Janika sírására. Janónak a 9 fia közt Janika volt a legbátrabb, fizikai ereje pedig már legényemberként is felért 3 másik erős emberével. Janika nem volt sírós, síró hangját még a saját anyukája, Lirnadett sem ismerte. Ám Janó olyan Apa volt, amilyet nem igen látott még a világ. Ő amint meghallotta a szűnni nem akaró zokogást, azonnal tudta, hogy az, az Ő imádott nagy fiától, a bikaerős Janikától származik. Sőt Janó még a kiváltó okot is tudni vélte.

Hatalmas atléta termetű Apját látva Janika nyomban annak a nyakába omlott. Ott is tovább siratta az Arab telivér lovacskáját. Így panaszkodott:

- Drága, szeretett Édesapám, véletlenül elvitték az én boldogságomat, az én szeretett „Bátorcsikómat”. Tudod én neveltem Őt. Vele kiskorától beszélő viszonyban voltam drága Édesapám.

Epilógus

Azt tartom, hogy egy ember és egy ló barátságáról csak a legjobbak írjanak. Mivel én nem tartom annak magamat, csupán két apróságot jegyzek meg.
1.
Alig telt el 3 év, amikor Bátorcsikó visszatért Janóék farmgazdaságába. Győztesként, győzni hozták. Jött és győzött is, majd örökre ott maradt, azon a helyen, ahol megszületett.

A sors szeszélye folytán az 1961-es ajándékozáskor a dúsgazdag arab sejk lányához került, aki közben férjhez ment. Egy közel 2 éves remek fiúgyermekkel és a férjével, egy szimpatikus arab kutatóorvossal együtt kísérték el a gyönyörű lovat. A hölgy azt állította, hogy Bátorcsikó valójában csak akkor nyugodott meg, amikor Janikát és az ismerős környezetet újból megpillantotta.
2.
Janika lelke is csak akkor nyugodott meg, amikor Bátorcsikó hazaérkezett. Hiába volt már egy ezer db feletti Arab telivér ménesük, a férfivá cseperedett Janika soha nem tudta kiverni fejéből az Ő imádott Bátorcsikóját.

Folytathatnám még, lehet, hogy folytatom is, hiszen eddig Fülöp Herceg látogatásáról alig beszéltem. Nem szóltam még eleget a Bajor Miniszterelnök gyönyörű 5 lányának a házasságáról sem.

Arról sem, hogy Janót egy jól szervezett fegyveres támadás érte, melyet Isten és az odaadó Fallner rokonság segítségével szerencsésen megúszott. Lehet, hogy nem ebben az elbeszélésben, hanem egy másikban valószínűleg folytatom még.

X. kötet
A Bajor Miniszterelnök

A Bajor Miniszterelnök első házassága nem jól sikerült. Az asszony hibájából nem lehettek gyerekeik. Öt év után, kölcsönös megegyezéssel elváltak. A férfi újranősült. A második házasságából aztán öt gyönyörű szép lányuk született.

A Bajor Miniszterelnök, az egyik vidéki turnéja közben, arra a vidékre vetődött, ahol a Fallner-Székely-Magyar birtok volt. Gudrun a Miniszterelnök kishúga, javában készülődött arra, hogy a Janótól frissen kapott nagy lehetőségeket valóra váltsa.

Ősz volt már, az 1959-es év október 11-e, akkor amikor a Bajor miniszterelnök és az Ő 17 fős kísérete begördült a Fallner-Székely-Magyar Panzióba, mely a vidéket színezve, egy gyönyörűségesen mutató, új vendégfogadó volt. A Vendégfogadó homlokzatán, egy fényreklám tájékoztatta a vendégeket. A felírat ez volt: „Nyitva vagyunk”! A Vezérigazgató Asszony ugyanis úgy rendelkezett, hogy az 1959. 11. 01-re tervezett megnyitó előtt egyhónapos próbaüzemet tartanak.

Ettől függetlenül, Gudrun meglepetésnek szánta a dolgokat, ezért még az Ő magas rangú testvérbátyjának sem árulta el azt, hogy Ő tavasz óta már a Fallner-Székely-Magyar Vendégfogadónak a megbecsült Vezérigazgatója. Viszont Janónak sem mondta el azt, hogy az Ő szeretett testvérbátyja, a hivatalban lévő Bajor Miniszterelnök. Gudrun a Vendégfogadó megnyitásának napjára, azaz 1959. november 01-re tervezte azt, hogy az érdekeltekkel tudatja ezeket a kissé meglepő információkat.

Amikor kiszálltak a kocsikból, a Bajor Miniszterelnök szólt a kíséretének, hogy egyelőre senki ne fedje fel az Ő kilétét. Ennek megfelelően, inkognitóban léptek be azon a gyönyörűséges Székelykapun, amely a Vendégfogadóba tartóknak a felvezető folyosója előtt állt. A földszinten egy gyönyörűen megterített étterem volt, ahonnan zeneszó hallatszott. Az étterem színpadán egy mesés népi hímzésű ruhakölteményben, egy szép arcú, sudár termetű leányzó és egy jó mozgású, fehéringes, fekete lajbis ifjú táncolt. Egy székely-magyar táncos történetet adtak elő. Amikor a táncospár leány tagja elhaladt a Bajor Miniszterelnök mellett, az megszólította a Hölgyet.

- Nagyon szépen táncolnak, hol tanulták Önök ezt a gyönyörű táncot? – Kérdezte a Bajor Miniszterelnök.

- Én az anyukámtól tanultam Székelyföldön. – Mondta Rozika, s hozzá olyan bájosan mosolygott, hogy azzal teljesen elbűvölte a Miniszterelnököt és annak a kíséretét.

- Ah, Ön tehát Székelyföldön tanulta ezeket a szép tánclépéseket? Nos, ez nekem fölöttébb érdekes dolog két szempontból is. Az egyik, hogy sok évvel ezelőtt, az apámat elkísértem az egyik vadászkörútjára. A Hargitán vadászgattunk medvére és farkasokra. Én már akkor megszerettem azt a csodálatos vidéket és a hihetetlenül tehetséges, vendégszerető székely-magyar embereket.

A másik dolog pedig egy megjegyzés lenne a részemről; - mégpedig az, hogy Ön Kedves Kisasszony olyan szépen beszéli a nyelvünket, mintha itt született volna. Hogyan lehetséges ez?

- Én a német, angol és az olasz nyelvet kisgyermekkorom óta tanulom. Az Édesapámmal, Édesanyámmal és a 13 testvéremmel együtt 1958 október 29-én települtünk át Bajorországba. Azóta itt élünk! Négy fivérem már itt nősült meg. Ők 1958/1959 telén kötöttek házasságot, az itt élő hölgyekkel. Azóta az én drága négy fivéremnek már, gyönyörű négy gyermeke született. Sőt az újabb unokatestvéreim is útban vannak már! – Felelte Rozika bátran.

Igen nagyot nézett a Bajor Miniszterelnök, mivel olyasféle ember volt, aki a sok-sok munkája közben, képes volt figyelni az apró részletekre is. Nagyon örült ennek a hírnek hallatán, mivel Ő már évek óta törte a fejét azon, hogy néhány tehetséges székely-magyar családot, valahogyan át kellene telepítenie Bajorországba.

- Mi a mestersége az Ön Édesapjának? – Kérdezte a Miniszterelnök.
- Neki több tanult szakmája is van. Elsősorban asztalos, fafaragó és házépítő mester. Ezt a fogadót is Ő építette a fiaival együtt! Ezen túl Ő egy igen jó gazdasági szakember is. Most pl. az egyik Fallner cégnek Ő a vezérigazgatója. – Válaszolt Rozika fegyelmezetten.

A pincesöröző bejárati ajtaja mellett volt egy asztal, azon egy tábla: „személyzetnek foglalva”.

Annál az asztalnál foglalt helyet az a gyönyörű ifjú terhes asszony, aki az előbb balalajkán játszott a táncospárnak. Mellette pedig két igen szemrevaló fiatalember üldögélt. Rozika az asztal felé intett a szemével és így szólt:

- Szabad lenne bemutatnom Önöknek a fivéremet, a sógornőmet és az én szeretett Férjemet?
- Nagy örömmel ismerném meg őket! – Kiáltott fel a Bajor Miniszterelnök.
- Ő az én egyik fivérem Kálmán. – Mondta Rozika és táncospárjára mutatott.
- A hölgy pedig Kálmánnak a felesége Sara asszony. Ő az Édesapám által vezetett cégnél gazdasági vezérigazgató-helyettesként dolgozik.
- A fiatalúr pedig az én imádott Férjem! – Mondta Rozika pajkosan és elegánsan Hansira mutatott. Sara, Kálmán és Hansi is közelebb léptek a Miniszterelnök asztalához és illendően bemutatkoztak. Amikor a Miniszterelnök Hansitól meghallotta a Fallner – nevet, igen jóízűen felkacagott és így szólt:

- Nahát! Tudd meg kedves Hansi barátom, hogy a Te édesapád nekem gyermekkori cimborám volt. Apáink igencsak szerettek vadászgatni. Mivel a két öreg jó barátságban volt, mi is jártuk velük az erdőt. Ennek folytán én egykoron gyakran találkoztam az apukáddal. Hogy van az én régi, öreg barátom? – Kérdezte a Bajor Miniszterelnök Hansitól.
- Sajnos nincsen jól. – Válaszolta Hansi és néhány mondatban elmesélte a Dél Afrikai kígyómarást és annak rémes utóhatásait.

- Látod fiam! - Szólt a Bajor Miniszterelnök atyailag Hansihoz.
- Ilyen az ember élete. A hivatali munka annyira elveszi az időmet, hogy mostanában eszembe sem jutnak már a régi barátságok. Magamtól is rá kellett volna jönnöm, hogy Te kinek a fia vagy, hiszen annyira hasonlítasz a fiatalkori apádra, mint egyik tojás a másikra!

Egyébként apád volt köztünk a legjobb képű legény! Ő csapta le a fivérem kezéről a legszebb bajor lányt, akit végül Ő vett feleségül. Tehát én a Te anyukádat is jól ismerem! Tudtam én arról, hogy az Édesapádnak itt a közelben vannak a birtokai, de ez is teljesen kiment már a fejemből! Mondd lehet, hogy ez a mesébe illő panzió a Tiétek?

- Igen Miniszterelnök Úr, ez is a mienk! Nekünk készítette ezt Janó Mester, aki az én imádott Feleségemnek Rozikának az Édesapja. – Válaszolta Hansi tisztelettudóan.
- Nos kedves Hansi, akkor megragadom az alkalmat és ha nem zavarnálak benneteket, holnap délelőtt beugrom majd hozzátok. Meglátogatom az én kedves öreg, gyerekkori barátomat és az ő bájos feleségét! – Mondta a Bajor Miniszterelnök.

- Kérem jöjjenek el hozzánk ebédre! Mi Hansival és az Ő kedves szüleivel minden nap együtt ebédelünk. Együtt ebédel az egész család! Ahol 31 embernek van ebédje, ott csak akad valami a többi húsznak is. – Mondta Rozika lenyűgöző kedvességgel.
- No, de a mindenségét! Egy ilyen bűbájos invitálást csak nem utasíthat vissza az ember, igaz e Hölgyeim és Uraim? – Kérdezte a Bajor miniszterelnök és barátságosan körbehordozta a szemeit a kíséretében lévő hölgyeken és urakon.
- Igaz, igaz, igaz biz az! – Hallatszott mindenfelől…

Amíg ez a diskurzus folyt az étteremben, Gudrun és Janika a sajtérlelőben tüsténkedett. Amikor az előbbi ováció felhangzott, a Bajor Miniszterelnök épp el nem ejtette a hatputtonyos tokaji Aszúboros, elegáns poharát. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az Ő egyetlen szem lánytestvérét Gudrunt látta belépni a Vendégfogadó ajtaján. A fiatalasszony jó 6 hónapos terhesen, kézen fogva jött egy remek kiállású, fiatal legényforma emberrel.

Azt talán mondanom sem kell, hogy Gudrun is alaposan meglepődött, hiszen a nem várt fővendégben az Ő szeretett, legidősebb fiú testvérét ismerte fel.

A két testvér forró és odaadó öleléssel omlottak egymás karjaiba, amit sem a vendégek, sem Janika, sem Rozika, sem Hansi nem értettek. Sőt nagy hirtelenében Janika még azt sem értette, hogy az Ő imádott Feleségét miért ölelgeti egy bajor Úr? Janika nem is maradt tétlen! Egy erőteljes mozdulattal maga felé fordította a Bajor Miniszterelnököt.

Gudrun ekkor lépett közbe és félig kacagva, félig sírva mutatta be a társaságnak az Ő szeretett bátyját, a Bajor Miniszterelnököt.

Rozika ocsúdott fel leghamarabb. Átvéve a szót, Ő is bemutatta Gudrunt úgy, mint a Fallner-Székely-Magyar Vendégfogadó Vezérigazgatóját, majd Janikát is bemutatta úgy is, mint Gudrun Asszonynak a szeretett Férjét.

Rozika kellemes invitálására, másnap délelőtt tizenegy órakor gördült be Janó udvarháza elé az a kocsisor, amely a Bajor Miniszterelnököt és az Ő kíséretét hozta!

Egy régi jóbarát gesztusa

Előző este eléggé eltelt az idő a Bajor Miniszterelnök társaságában, így aztán Sara és Kálmán, ill. Rozika és Hansi késő este érkeztek csak haza.
Amikor Janó megtudta, hogy másnap a Bajor Miniszterelnök tesz
látogatást náluk, ill. a magas rangú vendég és az ő kísérete elfogadta Rozika ebédmeghívását, nagyon megörült a jó hírnek.

1959. október 12-ét írtak azon a napon, amikor a Miniszterelnök és kísérete begördült Janóéknak az udvarháza elé. Amikor a vendégek kiszálltak a kocsikból, hirtelen azt hitték, hogy egy álomvilágba érkeztek!

Gyönyörűen kifaragott gerendaházak, igényesen gondozott virágoskertek, gyermekjátszóterek, szenzációsan gondozott zöld fű termett ott mindenfelé, amerre csak néztek. Az egyik legszebb ház székelykapuja előtt a Miniszterelnök felfedezte Hansit, aki mintegy tíz székely-magyar ruhába öltözött ifjú hölgy társaságában forgolódott és szemmel láthatóan kellemesen beszélgetett a lányokkal.

Egy szálfatermetű, jó negyvenes férfi közeledett a Bajor Miniszterelnök felé. Jobb karján karonfogva Őt, egy tüneményesen szép, hasonló korú hölgy kísérte a szikár, erőtől duzzadó férfit.
- Jónapot kívánok Miniszterelnök Úr, én Székely János vagyok! - Mutatkozott be Janó, s nyomban bemutatta Lirnadettet is a Miniszterelnöknek.
- Isten hozta Önt és az Ön kedves kíséretét, a mi szerény kis portánkon. – Szólt Janó az ő mély baritonján, a tőle megszokott kedvességgel.
- Kérem engedje meg a tisztelt Miniszterelnök Úr, hogy első programként elkísérjem Önt a régi barátjához Fallner Úrhoz és az Ő kedves feleségéhez. Lirnadett, Te addig légyszives vezesd a többi vendéget az ebédlőbe és kínáld meg őket egy kupica likőrrel, vagy fenyőpálinkával.

- Rendben van! Ám mindezek előtt, kérem engedje meg nekem a mi Kedves Házigazdánk és a Kedves Családja, hogy én is bemutassak nektek valakit, mégpedig egy olyan Embert, akit Ti Kedves Székely Úr, már nagyon jól ismertek. Ám azt erről a mesés Hölgyről nem tudja senki, hogy Ő az én szeretett Kishúgom Gudrun. – Mondta kissé tréfálkozva a Bajor Miniszterelnök.
- Janó, Lirnadett és a többi családtag meglepődve hallgatta ezt a fölöttébb érdekes információt, ám akkor Gudrun is megszólalt.
- Kedves, drága Apósom, Anyósom, Kedves Testvéreim, Kedves, imádott Férjem. Kérlek benneteket, hogy nézzétek el nekem azt, hogy eddig elhallgattam előttetek ezt a rendkívül fontos információt. Azt terveztem, hogy az 1959. november 01-i ünnepélyes megnyitón foglak beavatni benneteket az én családi hátteremet jelentő fontos dolgokba. – Monta Gudrun fegyelmezetten.

Amikor a Bajor Miniszterelnök, a gyönyörű gerendaház verandáján megpillantotta Hr. Dr. Fallnert és Frau Fallnert, először alig akarta őket megismerni. Az igaz, hogy több, mint húsz év telt el azóta, hogy nem találkoztak, de nem a kor volt az, ami ennyire megviselte a Fallner házaspárt.
Hr. Fallnernek a jobb arca teljesen tönkrement. Egy hatalmas sebhely, ill. összeaszott bőrfelület jelezte azt, hogy valamilyen szörnyűséges sérülés érhette a Miniszterelnök régi cimboráját.

Frau Fallner, az egykor Bajorföld szerte híres szépség olyan volt, mint egy szánalmas vénasszony. Feje be volt kötve egy kendővel, mivel a kígyómarást követően kihullott haja azóta sem nőtt ki! A Bajor Miniszterelnök egy hirtelen megöregedett, megtört, az élettől visszavonult házaspárt látott maga előtt, akik egymásba kapaszkodva a tőlük telhető legszívélyesebben igyekeztek köszönteni Őt. A kölcsönös udvarias üdvözlést követően, a Miniszterelnök tapintatosan kezdte a beszélgetést:

- Hansitól hallottam, hogy Dél Afrikában volt egy kis vadászbalesetetek! Nagyon örülök, hogy már sokkal jobban vagytok! Amint látjátok én kissé elhíztam, így ma már nehezebben tudnám eljárni veled a bajor polkát. – Szólt tréfálkozva Frau Fallnerhez.

A nehézkesen induló beszélgetést némileg feloldva, - a Miniszterelnököt és Hansi szüleit -, Rozika tessékelte befelé a gyönyörűen kifaragott, sok szép erkéllyel és faragott ajtókkal, ablakokkal díszített, tágas családi házba.
Amikor már csak öten maradtak a társaságban, Hr. Dr. Fallner szólalt meg először. Látszott rajta, hogy rendkívül nehezére esik a beszéd. Erőt véve magán így szólt a rég nem látott, gyermekkori baráthoz:

- Légy üdvözölve nálunk, kedves barátom és engedd meg, hogy gratuláljak neked a rendkívül szép karrieredhez. Egyébként rég nem láttunk, jól vagy? És mondd csak nem jársz Te soha errefelé? Merthogy még egyszer sem nyitottad ránk az ajtót. – Tette hozzá kissé korholóan.
- Hejh kedves barátom, ha én most szerbe-számba venném a napi dolgaimat és gondjaimat, bizony mondom neked, hogy azoknak a felsorolása, eltartana jó két-három hétig. Viszont a gratulációdnak nagyon örülök és azt köszönöm. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy megkérdezzem:
- miben állhatok a Te és a kedves Feleséged rendelkezésére? Tudok e valamiben segíteni nektek? – Kérdezte kellemes mély hangján a Bajor Miniszterelnök.
- Nézd kedves barátom, mi a magunk módján szépen megvagyunk itt! Az én Székely János barátom és az Ő rendkívül kedves, figyelmes családja, a súlyos balesetünket követően befogadott ide bennünket. Ezt a gyönyörű, hangulatos házat is Ő építette fel nekünk! Janó családjában olyan jól érezzük magunkat, mint korábban még soha.

Ők nagyon megértők és szolgálatkészek velünk! Minden nap együtt reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk a családdal. Részt veszünk az Ő meghitt családi ünnepségeiken is. Kitüntető figyelmességgel ünneplik meg névnapjainkat, születésnapjainkat és a házassági évfordulónkat is.
Janó erős védőszárnyait élvezve, tényleg nagyon boldogok vagyunk itt. Hansi fiam is itt él velünk, az Ő szíve választottjával. Az Ő Rozikája olyan lány, akinek heted-hét országban nincs párja!

Bizonyára Te is észlelted már azt a szenzációsan jótékony pozitív kisugárzást, melyet az Ő közelében érez az ember. Aztán még valami; - amióta Janó és az Ő családja vezeti a cégeinket, a nettó adózott nyereségünk is igencsak szépen növekszik!
Hansi Fiamnak itt, ebben a házban van egy szép, önálló tervezőirodája, amely igen jól működik. Elsősorban a Janó által létrehozott 12 bajor építőbrigádnak végzik a tervezői munkálatokat! Tehát arra a kedves kérdésedre, hogy tudnál e valamiben segíteni, a legnagyobb tisztelet hangján is azt kell válaszoljam, hogy nem. Illetve, na várjunk csak egy keveset! Ugye tudod, hogy soha sem kérnék magamnak semmit sem?

- Ezt sajnos tudom! – Felelte kissé fájdalmas hangon a bajor Miniszterelnök.

Hr. Dr. Fallner pedig így folytatta:

- igen megismétlem, hogy magunknak nem kérek semmit, azonban Hansi fiamnak az Apósa és a legjobb barátja számára igen. Az én Janó barátomnak és az Ő kedves családjának szeretnék kérni Tőled valamit:
- Ők cca. két hónappal ezelőtt beadták a német állampolgárságuk megadására vonatkozó kérelmüket. Tisztelettel arra kérlek Téged; - légy a segítségükre, hogy mielőbb meg is kapják azt! – Fejezte be Hr. Dr. Fallner a kissé hosszúra sikeredett mondókáját.

Amíg Hr. Fallner beszélt, a Bajor Miniszterelnök figyelmesen hallgatta Őt. Eközben jutott a figyelméből arra is, hogy Frau Fallner és Rozika viselkedését feltérképezze. Rozika arra koncentrált, hogy ha a sors úgy hozza, nyomban átvegye a kellemes beszélgetés fonalát. Frau Fallneren pedig az látszott, hogy rendkívüli módon feszéjezi őt a magas rangú vendég látogatása. Az egykori szépség, a korábbi években megszokta azt, hogy szinte körülötte forgott a világ! Rengeteg férfi tette neki a szépet. Most pedig, a szörnyű baleset óta, be kellett érnie, az embereknek egy-egy szánakozó pillantásával…

Korábban szóltam már az 1959. november 01-én lezajlott Panzió-avatóünnepségről. A Bajor Miniszterelnöknek az öt szép lánya nem vett részt az avatóünnepségen, mert akkoriban épp a nagyszülőknél voltak Hamburgban.

Viszont, amikor Márton Gazda és az Ő családja, 1960 kora tavaszán kiköltözött Bajorországba, Janóék egy nagy ünnepség keretében köszöntötték a Miniszterelnök lányait.

Tekintettel arra, hogy Janóék asztalánál, a Bajor Miniszterelnök és az Ő kedves családja állandó meghívott vendég volt, a fenti ünnepségre már az öt gyönyörű szép lány is a Miniszterelnökkel érkezett. Azt talán mondanom sem kell, hogy Márton Gazda is épp oly daliás, roppant nagy erejű ember volt, mint az Ő szeretett fivérei. Arcra is nagyon hasonlítottak egymásra, ám ennek ellenére, - Lirnadett és Rozika szerint-, a nagy család legvonzóbb férfitagja Janó volt!

Márton Gazdának a gyönyörű 12 gyereke közül még egyik sem kötött házasságot. Kilenc fia és 3 lánya volt. A legidősebb fiú 24 éves-, az őt követő 22 éves volt. A fiúk születése, 2-3 évente követte egymást. Mártonnak a fiai oly daliásak voltak, mint egy-egy újjászületett Adonis. A család hatodik sarja végre-valahára lány lett. 1960 tavaszán, a nagylány is betöltötte már a 14. életévét.

A nagy ünnepségre, az izomkötegektől duzzadó ifjakat Janó, Lirnadett és Rozika öltöztette fel. A testre szabott bajor erdész-vadász uniformisokban, a fehér ingben, barna nyakkendőben, szép sárga szarvasbőr cipőkben, különösen az öt nagyfiú nyerte meg a Bajor Miniszterelnöknek és az Ő kedves Feleségének a tetszését. Akkoriban az Ö rendkívül szép és csinos öt lánya közül, a legidősebb lány 23 éves, a legfiatalabb 14 éves volt. Az öt mesés megjelenésű bajor lány, igencsak nagy szemekkel és gyönyörködve nézte, - a Lirnadett által nagy gonddal kivitelezett ültetési rendnek köszönhetően-, a velük szemben ülő, öt daliás termetű, gyönyörű szemű, meleg pillantású fiatal férfit. Az öt ifjú pár nagyon hamar összebarátkozott egymással! A dolog pedig úgy alakult, hogy az addig 2 havonta kilátogató Bajor Miniszterelnök, - Nejével és az öt szépséges lányukkal-, immáron hetente érkeztek a Gudrun által vezetett, luxuspanzióba. Később a szülőket hátrahagyva, már csak az öt lány kocsikázott
ki Márton Gazdának a fiaihoz. Ők akkoriban már 2-3 napra jöttek.

Fülöp Herceg

A valósághoz tartozik még az is, hogy a Bajor miniszterelnök nagyon szeretett kijárni a Fallner-Székely-Magyar birtokra. Nagyon jó barátságba került Janóval és az Ő családjával. Gudrun két-három lakosztályt állandóan fenntartott, az Ő szeretett bátyja számára. Egyik nap a Bajor Miniszterelnök egy kissé félrevonta Janót és így szólt hozzá:

- Kedves Janó Barátom, a jövő héten Angliából Fülöp Herceg érkezik hozzám! Egy nagyobb nemzetközi lovasprogram lesz nálunk, melynek Anglia részéről Ő a fővédnöke. Látva a Te gyors és rendkívül jól idomított gyönyörű lovaidat, arra gondoltam, hogy a Herceg és a kísérete, itt a Gudrun által vezetett, rendkívül exclusív Panzióban is eltölthetnének két – három napot. Ugye szívesen fogadnátok Őket?
Mondd tudnál nekik néhány szép lovasbemutatót produkálni? - Kedves Miniszterelnök Úr, nekünk ez egy roppant nagy megtiszteltetés lesz. Természetesen a legjobb ételekkel és italokkal, a legjobban begyakorolt lovasprogramokkal fogunk készülni. Mindhárom ménesünknek felvonultatjuk a legszebb kancáit és csődöreit is.

- Mindezekért én már most, nagyon hálás vagyok neked Kedves Janó Barátom! – Mondta kissé elérzékenyülve a Bajor Miniszterelnök.

Hansinak a 45 fős Tervező Irodájában dolgozott egy igen jóravaló holland vízmérnök házaspár. Ők Oxfordban végeztek. Az egyetem elvégzése után összeházasodtak. Amikor Hansinál mindketten nyertesek lettek a tervezőmérnöki pályázaton, - a 3 aranyos kislányukkal együtt-, átköltöztek a Janóék által részükre biztosított 5 szobás, két fürdőszobás, körerkélyes, nagy tervezőszobás, téliesített gerendaházba. Hangyaszorgalommal dolgoztak, semmi probléma nem volt velük. A Feleség Cecil, angol-holland állampolgár és ezen túl is Fülöp Hercegnek az unokahúga volt! Ezt a királyi-vérvonalat azonban Cecil soha nem reklámozta. Egyik este telefonon felhívta Őt az unokafivére, Fülöp Herceg.

- Hello Kedves Cecilem, én vagyok az a Te Fülöp bácsikád. Azért hívlak, mert a jövő héten Bajorországba utazom és meg szeretnélek látogatni Téged és a kedves családodat. Mondd csak, hol – és merre élsz?
- Hello Kedves Bácsikám, ez egy nagyon klassz ötlet tőled. A legkönnyebben úgy találsz meg, ha együtt érkezel a Bajor Miniszterelnökkel, mivel Ő gyakori vendég nálunk.
- Ezt nem egészen értem! – Mondta Fülöp.
- Igazad van, kissé pongyolán fogalmaztam Bácsikám, elnézésedet kérem. Nem hozzánk jár a Bajor Miniszterelnök, hanem az Ő egy szem lánytestvéréhez Gudrunhoz, aki egy nagy Székely-Magyar Lovaspanziót vezet nálunk. Tőlünk légvonalban alig 3 km-re van a Panzió.
- Miii? Lovaspanzió? – Kapott a szón, a lovakat rajongva szerető Fülöp Herceg.
- Igen Kedves Bácsikám! Lovak, gyönyörű ménesek, összesen több, mint 1000 kanca, vagy 150 csődör és rengeteg kiscsikó van itt. Janó Mesterünknek és az Ő 16 fős családjának van egy Lipicai-, egy Arab-telivér-, és egy Német-telivér Ménese. Ő az egyik legkiválóbb ember ezen a környéken! Hozzájuk jár nagy-nagy barátsággal a Bajor Miniszterelnök, az Ő kedves Neje és az 5 szép eladósorban lévő lányuk is. A Bajor lányok és a roppant daliás székely-magyar fiúk barátságából újabb házasságok vannak itt születőben. – Mondta Cecil jelentőségteljesen.
- Oké, így már mindent értek! Így még szívesebben megyek hozzátok. Kérlek várjatok! – Nyugtázta a Herceg a dolgokat. A telefonbeszélgetést követő reggelen Cecil elmondta Hansinak azt, hogy az Ő unokafivére, az Angol Királynőnek a férje. Azt is elújságolta, hogy Fülöp Herceg a napokban meg fogja látogatni Őt a Farmon. Amikor Hansi ezeket hallotta, nyomban felkereste az Ő szeretett Apósát és beszámolt neki a Ceciltől hallottakról.

Janó, a magas rangú vendég szenzációs ellátására is és a kilátásban lévő házasságokra is alaposan felkészült. Az egész környéken nem voltak olyan szép pincék, mint a Székely-Magyaroké. Janó, a szenzációs saját készítésű boraik mellé, - Hr.Níjborggal -, Tokajból is nagy mennyiségű, finom Tokaji borokat vásároltatott. A hegyoldalba vájt, kitűnően szellőző pincékben egy-egy igen előkelő helyen tárolták az értékes tokaji 5 és 6 puttonyos aszúborokat és a finom Tokaji Furmintot. Egyik délután Janó, Márton Gazda, Zsigmond Főparancsnok és Bertalan Főerdész-Fővadász lánykérőbe mentek a Panzióban lakó Bajor Miniszterelnökhöz és az Ő rendkívül bájos Feleségéhez. Ám a sikeresnek ígérkező lánykérést rövid időre félbeszakította valami.

Fülöp Herceg megérkezik Janóék farmjára

A dolog úgy esett, hogy a lánykérés két nappal előzte meg Fülöp Hercegnek az érkezését. Az előbbi beszélgetést követően, a lánykérés annak rendje-módja szerint folytatódott. Kitűzték az öt esküvő időpontját is!

A szoros határidők és programok miatt, a Bajor Miniszterelnök kissé feszült volt, hiszen azt is megtudta, hogy Fülöp Herceggel együtt fog érkezni az Alkancellár és három Bundesminiszter is. Nála jobban talán senki nem szeretett volna alaposan felkészülni a magasrangú Delegáció fogadására. Janó olyan ember volt, aki tisztában volt ezen utóbbi dologgal is! Egy jó gondolattól vezérelve, a következőket mondta:

- Tisztelt Miniszterelnök Úr, szabadna nekem egy javaslatot tennem a Delegáció fogadását illetően?
- Természetesen Kedves Janó Barátom, hiszen nagyon jól tudod, hogy nekem minden szavad kincset ér!

- Köszönöm az elismerő szavakat Miniszterelnök Úr! Javaslatom a következő: nekünk van egy olyan 145 személyes luxusrepülőgépünk, melyet két profi pilóta vezet. A gépen hat kiválóan kiképzett, - protokoll feladatok ellátására is alkalmas sztyuárdeszünk dolgozik. Mi lenne akkor, ha ezek, – természetesen veled együtt Tisztelt Miniszterelnök Úr -, tehát a mi gépünkkel elmennél Bonnba. Gépünk egyenesen ide hozna onnan Téged és veled együtt a magasrangú Delegációt is. – Mondta Janó egyszerűen.
- Nagyon kedves vagy Janó Barátom, de én azt hiszem, hogy ez most nem fog menni, hiszen a két ország biztonsági őrsége és más egyéb protokoll szabályok ezt nem engedik meg. – Válaszolta udvariasan a Bajor Miniszterelnök.

Miközben ezekről tanácskoztak, megcsörrent a telefon. A Miniszterelnök Titkárságvezetője volt a vonal másik végén, aki izgatottan szólt bele a telefonba.
- Halló Miniszterelnök Úr, kérem fogadja a legmélyebb tiszteletemet.
- Ugyan hagyd már ezt Herbert, nincs most nekem erre időm! Halljam, - de röviden-, mit akarsz?
- Tisztelt Miniszterelnök Úr, a Bundesbelügyminiszter Úr sürgős visszahívást vár Öntől. A titkársága már itt van a vonalban, kapcsolom Önnek. Oké!

A Belügyminiszter, a jogi egyetemen, évfolyamtársa volt a Bajor Miniszterelnöknek. Ennek megfelelő hangnemben köszöntötte régi cimboráját, majd rögtön a lényegre tért:

- Hello Francim, jól vagy? Figyelj Kedves Francim. Fülöp Herceg azt kérte tőlem, hogy veled együtt, kísérjem el Őt valamilyen Székely-Magyar Lovardába és a hozzá tartozó Lovas-Panzióba. Mit tudsz Te ezekről?
- Hogy mit tudok ezekről? Nos azt tudom barátom, hogy van itt Bajorországban egy olyan 135.000-140.000 ha-os farm, melynek sok egyéb más mellett van 3 gyönyörű ménese, sífelvonói, faipari gyárai, sör- és pálinkafőzdéje, likőrgyára, nagy borpincészete, sőt saját reptereik is vannak már.
- Ugye nem viccelsz barátom?
- Nem viccelek, épp ellenkezőleg nagyon is komolyan beszélek! A cég vezetője itt ül velem szemben. Nemrég tett nekem egy nagyon jó javaslatot arra, hogy az Ő a saját 145 személyes luxusrepülőgépét, 2 remek pilótával és 6 extra módon kiképzett sztyuárdesszel elküldi értetek Bonnba. A gép idehozna benneteket a Panzió elé, ide ahonnan én most beszélek veled. – Mondta meggyőzően a Bajor Miniszterelnök.
- Hűh az áldóját, de jól hangzik ez nekem. – Szólt elbűvölve a Német Szövetségi Köztársaság Belügyminisztere, majd így folytatta:
- Kérlek adjál nekem 2 órányi időt, akkor visszahívlak és megbeszéljük a részleteket. Oké?

Alig telt el egy óra, amikor újból jelentkezett a Belügyminiszter. Ezeket mondta:
- Kedves Francim minden a legnagyobb rendben van! A Herceg még örült is ennek a dolognak. Az Alkancellár Úrral, a Gazdasági-miniszterünkkel, az Agrár-miniszterünkkel én fogom kísérni Fülöp Herceget. Valamennyien 4 napra jövünk, de mindannyian elhozzuk a feleségeinket és a gyermekeinket is. – Hadarta gyorsan a Belügyminiszter.
- Nos kedves barátom, akkor a hegyibe! Részünkről minden a legnagyobb rendben van, mi egy mesésen szép szállodában kitűnő elhelyezést, királyi lakomákat és exclusív lovasbemutatókat fogunk rendezni nektek. – Válaszolta a Bajor Miniszterelnök.

A Bajor Miniszterelnök titkársága hajszálpontosan egyeztette azt, hogy a népes delegációban hányan jönnek. Gudrun ennek megfelelően terítette meg a nagy protokollasztalt. A vendégek a megbeszélt időben érkeztek.

Amikor a luxusgép landolt és az aszfaltra eresztette a rendkívül kényelmes lépcsőzetét, elsőként két angol testőr, majd a Német Belügyminiszter lépett ki a gépből. Nyomában Fülöp Herceg érkezett. Janónak az 1. sz. Repülőterén legalább 250-en tapsoltak, éljeneztek a vendégeknek. Gyönyörű székely-magyar ruhába öltözött lányok virágcsokrot nyújtottak át a Hercegnek, az Alkancellárnak és a három Miniszternek. Hasonlóan szépen felöltözött fiúk, szintén gyönyörű virágcsokrokkal köszöntötték az Alkancellárnét, a három Miniszter feleségét és a lányokat.

Szép napos, kora délelőtt volt! A Reptértől a szállodáig hintókkal tették meg, az alig 3000 m-es utat. Az út mentén, - a vendégek legnagyobb örömére-, lovasok álltak, szépen fegyelmezetten, 25-30 méterenként felsorakozva. A gyönyörű lovasdíszek, a mesés paripák és az elegánsan öltözött szép szál legények, hihetetlen nagy sikert arattak. Amikor a delegáció elért egy-egy díszsorfalban álló lovast, az levett kalappal tisztelgett. A jobban idomított paripák némelyike meghajolt a vendégsereg előtt. A lovasok váltakozva álltak a sorfalban. Elől állt egy gyönyörű almásderes Arab ló, utána egy hófehér szőrű Lipicai, majd egy pirospej Német-telivér következett. Ez így ismétlődött egészen a Fallner-Székely-Magyar Panzió bejáratáig.

A gyönyörű tiszta, elegáns ruhákba öltözött személyzet a szobákba kísérte a vendégeket. Fülöp Herceg szólóban érkezett, így neki egy gyönyörűen bebútorozott apartmant adtak. A vele érkezett öt kísérő mindegyike férfi volt. Ők öt kétágyas szobát kaptak.
Az Alkancellár és az Ő Neje, a 3 gyönyörű nagylányukkal és a két remek nagyfiukkal érkeztek. Ők három apartmanban lakhattak.
A Belügyminiszter a Nejével és a négy igen szép lányával vett részt a Delegációban. Az Agrár-miniszternek és Nejének öt gyönyörű szép hajadon lánya és egy nagyon jó svádájú fia volt. A Gazdasági-miniszternek és Nejének öt gyereke jött el, három mesésen szép nagylány és két értelmes, érett, jó megjelenésű fiatalember. A három miniszter és a családjuk mesésen berendezett apartmanokban lakhattak. A vendégek egy félórányit pihentek, utána megkezdődtek a kinti és a benti programok.

1962. április 12-e, délelőtt 10 óra volt. Janó nagyon okosan, úgy irányította a népes Delegációt, hogy amint kiléptek a szálloda ajtaján, szinte nyomban be is tértek a cukrászüzembe és a pékségbe. A cukrászok már előkészítették a finom réteseket, krémeslepényeket, piskóta- és tortaszeleteket, mézeseket. Leírhatatlan bájjal és udvariassággal kínálták a vendégeket, a szinte még kemencemeleg finomságokkal. Természetesen a vendégek le is ülhettek. Gyönyörű csészékben gőzölgött a tejeskávé, a kakaó, a presszókávé, a forralt tej, a tea, egyszóval minden ami csak a szem-szájnak ingere. Lirnadett és Gudrun külön is örült annak, hogy Fülöp Herceg is meglepően szívesen kóstolgatta a finomabbnál-finomabb süteményeket és a mesés illatú, házitejből készült mézzel ízesített kakaót. Sőt még kínálgatta is a mellette ülő unokahúgát Cecilt és a hölgy aranyos három gyermekét. Tényleg öröm volt nézni őket.

Az étvágyfokozás érdekében, a következő útjuk a pecsenyesütőbe vezetett. A hatalmas serpenyőkben sisteregve sültek a kolbászok, hurkák, az üstökben sült a tepertő, a nyársakon sültek a malacok, a borjak, a juhok, a szarvasok, a vaddisznók, a vadpulykák, ludak, kacsák, fácánok, gyöngyösök és a csirkék. A pecsenyesütőben is hellyel kínálták a vendégeket. A pincérek gyorsan hozták a kóstolókat. Gudrun a pékségből friss cipókat, zsömléket hozatott. A pecsenyesütőben frissen sült hasábburgonyát kínáltak a Delegáció tagjainak. A finom édességek után nagyon jólestek a finom sós falatok. Egyszer csak a népes Delegációhoz csapódott még a Bajor Miniszterelnöknek az öt szépséges lánya is és a lányok vőlegényei is. A rövid, de frappáns bemutatkozás közben a Herceg és az Alkancellár, sőt a Miniszterek is, nagy tetszéssel nézték a szálfatermetű, megnyerő külsejű legényeket és a Bajor Miniszterelnöknek az öt gyönyörű lányát is.

Amikor a lakmározást követő gyalogséta közben, a Delegáció már 50-60 méterre megközelítette a Német-telivér lovardát, egyszerre elővágtatott az erdőből az „ördöglovas”. Az történt, hogy a székely-magyar és holland lovasok egy olyan tetszetős lovasjátékot adtak elő, amely nem csupán a Delegációt kísérő gyerekeknek, de még Fülöp Hercegnek is nagyon tetszett. Amikor Janika elővágtatott a gyönyörű pirospej ménjén lovagolva, (Ő volt az ördöglovas!), nyomban jöttek az üldözői is, akik 15-en voltak. Köztük 3-an lovagolták a Lipicai csődöröket, 3-an az Arab-telivér csődöröket, 9-en pedig a Német-telivér csődöröket. A gyönyörű, zöldfüvű hegyoldalban futottak két kört, majd szépen felsorakoztak a Delegáció előtt. Levett kalappal tisztelegtek. A 16 mesés ló közül, több is fejet hajtott a magas rangú Delegátus előtt. A szálloda vendégei közül is sokan eljöttek a délelőtti sétára. Aki csak látta az „ördöglovas” bemutatót, az mind egy emberként tapsolt a gyönyörű látvá
nyosságnak.

Janó egy finom fordulattal visszavezette a vendégeket az ebédlőasztalhoz. Úgy sétáltak, hogy ebéd előtt még a likőrgyárat és a pálinkafőzdét is meglátogatták. A gyár finomabbnál-finomabb likőr és natúr pálinkáinak a megkóstolgatását követően asztalhoz ültek. A pincérek úgy voltak beosztva, hogy a Hölgyeket a férfi pincérek-, a férfiakat pedig a mesés székely-magyar díszruhába öltözött lány pincérek kínálták fácán-, fogoly-, gyöngyös húslevessel. Fülöp Herceget, a karjára tett gyönyörűen díszített porcelántálból Rozika kínálta. Beleremegett a korosodó Herceg, amikor a mesés szépségű Rozika mélyen a királyi vendég szemeibe nézett. Az Alkancellárt Lirnadett, a három Minisztert Gudrun, Klara és Cecil kínálta a forró, finom illatú leveses tálakból. Az Alkancellárnét Janika, a három miniszter Feleségét pedig János, Péter és Lajos kínálta meg az ízléses, csiklandóan finom illatokat rejtő tálakból.
A levesek elfogyasztása után, szinte óramű pontossággal érkeztek a pincérek, akik egy-egy elegáns zsúrkocsin hozták a nyársonsülteket. Mindenki a saját ízlésének megfelelően válogathatott. Fülöp Herceg egy szép pirosra sült báránycombot választott. Ő nem burgonyaköretet, hanem mandulás-rizst kért. Az Alkancellár egy negyedbe vágott, gyönyörű pirosra sült vadpulykát tett a tányérjára. A Belügyminiszter egy egészben sült fácánt, az Agrárminiszter egy sültmalac hátsócombot, a Gazdaságiminiszter pedig borjúhús szeleteket rakott, a gyönyörűen festett díszes tányérjára.

A desszerteket gyönyörűen feldíszített tortákkal vezették be. A szorgalmas és rendkívül figyelmes pincérek, a kényelmes széles asztalokat sűrűn megrakták mesés kivitelezésű tortákkal.

A vendégek rendkívüli elégedettségét, nehéz lenne szavakba önteni!

A nagy söröskupákat, - helyben főzött szenzációs íz- és zamatanyagokat árasztó -, sörrel töltötték meg. Volt aki finom borokat ivott! Részben Janóéknak a saját boraiból, részben a magát rendkívüli módon itató, császárok és királyok boraiból, a magyar készítésű tokaji borokból. A hölgyek és a gyerekek finomabbnál-finomabb gyümölcsleveket nagy – nagy élvezettel szürcsölgették. A söröskupák és a poharak utántöltéséről, a rendkívül serényen mozgó pincérek gondoskodtak.

A szenzációsan felkészült székely-magyar családnál, Fülöp Herceg nagyon jó benyomásokat szerzett. Az Európai és a Tengerentúli Nemzetközi Lovasszövetség nagytekintélyű Elnöke Fülöp Herceg volt. Az elnökségben résztvevő államok, az alábbiak voltak: USA, Kanada, Anglia, Svédország, Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország és Franciaország. Fülöp Herceg megkérte az Őt kísérő Alkancellárt, hogy a pár napon belül megérkező lovas delegációkat is, a Gudrun által vezetett Panzióban helyezzék el.

A Herceg a négy napra tervezett látogatását megtoldotta még három nappal. Éppen ezt tette a másik 9 külföldi Delegáció is. Janóék olyan szenzációs vendéglátók voltak, hogy az messze felülmúlta az összes ismert nagy szálloda által nyújtott szolgáltatásokat.

A Gazdasági-miniszternek a két nagy fia, az Agrárminiszternek a nagy fia és a Delegációt kísérő nagylányok egytől-egyig mind – mind fülig szerelmesek lettek. Olyan elsöprő szerelem hatotta át őket, hogy némelyiküket alig lehetett hazavinni. Legtöbbjük maradni szeretett volna. Akár mindhalálig!

Az Agrárminiszter fia, Janónak az egyik gyönyörű serdülő lányába, egy másik fiú Márton Gazdának az egyik szépséges lányába lett szerelmes.

Az Alkancellár volt a legnagyobb bajban. Az Ő három szép nagylánya, - a sors szeszélye folytán-, első nekifutásra, olyan férfiakat szemelt ki magának-, akik már foglaltak voltak.




Farmerház Bajorországban. Egy ilyen házban éltek Janóék.

Székelykapu...

A szépség sok esetben párosul a jósággal...

Janó

Szomszédainktól nem csupán az államhatárok-, hanem a kisstílű, koncepciószegény emberek is elválasztanak bennünket.

Olcsó energiával

Megindítóan szép...

Arab telivér...

Arab telivér - Arabische Vollblut...

Arab telivér csődör

Gyors közlekedés és teherszállítás...

Vendégek-turisták szállítására...

A 145 személyes luxusrepülőgépen minden igényt kielégítettek...

Előbb az asszonyt, majd a segítségére siető férjét is megmarta egy mérgeskígyó...

A pávák elkapják és jóízűen befalatozzák a kertünkbe betolakodó csúszó-mászókat...

A jövő reménysége...

Állatbarátság...

Gyönyörű lovak

Mesés lovak

Fennséges tenyészállat

Arab telivér

Különleges lovak

A székely-magyar asszonyok a lelküket is beleadták a kenyérsütésbe...

Finomságok

A levendulát imádja a piac is...

Holland tulipánok

A kirajzott méhek otthonra leltek...

Aranyrudak

Jó befektetés

Öltözékeinkkel a vendégeinket is megbecsüljük...

A levendula nagyon értékes növény

A Székelyföldön élő lányok is gyönyörűek

Németországban alig ismerték a mangalica sertést

Sajtérlelő

A réz és a bronz eszközök meggyógyítják a talajt

Rézedények

Sörkínálat

A borszéki víz szinte mindent gyógyít

Vadpulyka

Vadpulykasült

Terülj - terülj asztalkám

Borkínálat

Kenyér

Egy ilyen koca egy egész családot gazdaggá tesz...

A pirospaprika

A termőtalajok öntözése is nagyon fontos feladat

A torta emeli az ünnepség színvonalát

Az ünnepi asztal dísze

Egy székely-magyar torta

Tortakülönlegesség

Aki látja az éhes lesz


Naponta 1 ek. méz + 1 ek. virágpor + 2 citrom leve egy embernek. A sav-bázis egyensúly is fontos!