A víz az egyik legfontosabb lételemünk! Minden jog fenntartva! Alle Rechte vorbehalten! All rights reserved!
A méz, a virágpor, a propolisz, a fahéj és a fokhagyma népszerűsége egyre nő!

Keresés a honlapon


HÍREK
A 430.000 látogatóm tiszteletére
- 2017.08.23.

Vörösmarty Mihály

Szózat

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az...

tovább



Nem porzik!
- 2012.05.22.


A humuszban gazdag, vízzel kellőképpen ellátott talaj nem porzik!

tovább



Élelmiszer és ivóvíz
- 2012.04.12.


Földünk lakosaiból legalább egy milliárd ember éhezik, közel 1,5 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, miközben a Föld termékeinek 80 %-át, a lakosság 20 %-a élvezi...

Német-, osztrák kórházakban, óvodákban, iskolákban, idősek otthonában "kezelték" a vizet, (fizikai- és kémiai szűrés, Edelstahl vezetékek, és tartályok alkalmazása), mely eljárásokat követően ugrásszerűen növekedett az egészséges emberek száma. A betegágyakon fekvők sokkal gyorsabban gyógyultak...

tovább



Árvíz- és aszálykár
- 2010.06.04.


Általában tavasszal-, vagy zöldáradáskor az árvíz- belvíz kártétele folytán szinte elúszik-, majd nyár közepén és végén kiszárad Magyarország!

Megoldási javaslat: baloldali menüsor: a VJ-XI. sz, a VJ-VII. sz. víztározók, továbbá a Balaton, Velencei tó...

tovább



Székely Himnusz
- 2013.07.20.

Csanády György (1895-1952) 1921-ben írta a költeményt, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt, Erdélyt Istenem!
Csanády György

tovább



Arany János
- 2007.06.19.


Bolond Istók - (1873)
második ének 7. versszak

"És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
No hát, no! Így kiált; én Uram Isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten?"

tovább



Perspektíva?
- 2012.07.25.


Kínai közmondás:

Kövess egy kutyát; a szemétdombra jutsz,
kövess egy tigrist; a dzsungel ura leszel...

tovább






Motto: Es ist nie zu spät mit dem Guten anzufangen.

"Antrittsrede von Martin Schulz nach seiner Wahl zum Präsidenten des Europäischen Parlaments
17.01.2012 Straßbourgh

Meine sehr geehrten Damen und Herren,
liebe Kolleginnen und Kollegen,

Ich danke Ihnen für dieses überwältigende Ergebnis.

Für die Mehrheit von Ihnen war ich bis zu dieser Wahl der Vorsitzende einer anderen Fraktion in diesem Haus. Das große Vertrauen, das Sie mir gleichwohl heute geschenkt haben, ehrt mich. Ich werde mit aller Kraft daran arbeiten, Ihr Vertrauen nicht zu enttäuschen und unserem Parlament eine starke Stimme zu geben!

Mein Amt als Parlamentspräsident möchte ich so ausüben, dass diejenigen, die mich heute gewählt haben, selbstbewusst ihre Wahl vertreten können und diejenigen, die mich nicht gewählt haben, positiv überrascht werden.

Ich werde der Präsident aller Abgeordneten sein und Ihre Rechte verteidigen!

Mein Dank gilt Ihnen, Präsident Buzek. Sie waren der erste Präsident einer EU-Institution, der aus den Freiheitsbewegungen Osteuropas hervorgegangen ist und haben damit den Triumph der Demokratie symbolisiert!

Mit Demut trete ich heute dieses Amt an. Europa durchlebt stürmische Zeiten. Für viele Menschen in Europa sind es harte Zeiten. Meine Eltern gehörten noch einer Generation an, deren Leitmotiv lautete: "Unseren Kindern soll es einmal besser gehen als uns". Und es geht uns besser! Wir haben aber nicht länger die Gewissheit, dass es unseren Kindern einmal so gut gehen wird wie uns selbst. Im Gefolge der Wirtschaftskrise ist in vielen Ländern die Armut gewachsen, und die Arbeitslosigkeit hat gerade unter jungen Menschen dramatische Ausmaße angenommen. Sie protestieren auf Europas Straßen gegen ein Wirtschaftssystem, in dem einige Wenige die Gewinne einstreichen und die Verluste der Allgemeinheit aufgebürdet werden; ein System, in dem sich der Eindruck aufdrängt, anonyme Rating-Agenturen in New York seien mächtiger als demokratisch gewählte Regierungen und Parlamente. Diese Vertrauenskrise in die Politik und ihre Institutionen bedroht auch den Glauben an das europäische Projekt. Viele Mens
chen verfolgen unsere Arbeit mit Argwohn. Sie wissen nicht, ob das alles so richtig ist, was hier gemacht wird. Wir müssen uns darüber im Klaren sein, dass sich die Menschen in Europa weniger für institutionelle Debatten interessieren - sie sorgen sich viel mehr um die Zukunft ihrer Kinder, ihre Arbeitsplätze, ihre Rente, um soziale Gerechtigkeit. Ihnen geht es um gesunde Lebensmittel und eine saubere Umwelt – wir wollen ihnen besser zuhören!

Denn hier ist der Ort, an dem die Interessen der Menschen vertreten werden. Hier sitzen die Vertreter des europäischen Volkes. Deshalb sage ich: Die Bürgerinnen und Bürger, die uns in direkter Wahl ihr Vertrauen ausgesprochen haben, erwarten, dass wir für ihre Sache streiten. Ich weiß und bin stolz darauf, dass alle Kollegen hier im Haus sich als Anwalt der Menschen sehen. Dafür danke ich Ihnen allen.

Zum ersten Mal seit ihrer Gründung wird ein Scheitern der Europäischen Union zum realistischen Szenario. Seit Monaten hetzt die Union von einem Krisengipfel zum nächsten. Entscheidungen, die uns alle betreffen, werden von Regierungschefs hinter verschlossenen Türen getroffen. Das ist für mich ein Rückfall in einen lange überwunden geglaubten Zustand der europäischen Politik: es erinnert an die Zeit des Wiener Kongresses im 19. Jahrhundert. Damals lautete die Maxime: knallhart nationale Interessen durchdrücken und das ohne demokratische Kontrolle.

Dagegen fußt das Nachkriegs-Europa auf der nüchternen Erkenntnis, dass sich unsere Interessen nicht mehr von jenen unserer Nachbarn trennen lassen; auf der Einsicht, dass die EU eben kein Nullsummenspiel ist, in dem einer verlieren muss, damit ein anderer gewinnt. Es ist genau umgekehrt: Entweder verlieren wir alle - oder wir gewinnen alle. Die elementare Regel dafür ist die Gemeinschaftsmethode. Sie ist kein technischer Begriff sondern die Seele der Europäischen Union!

Was heißt das ganz konkret?: Konflikte durch Dialog und Konsens zu lösen. Anstelle des Rechts des Stärkeren Solidarität und Demokratie zu setzen. Den Interessenausgleich zwischen kleinen und großen Staaten, zwischen Nord und Süd, Ost und West zu bewältigen; und das Wohl Aller über Partikularinteressen zu stellen.

Dieses über viele Jahrzehnte hinweg ebenso selbstverständliche wie erfolgreiche Gemeinschaftsprojekt hat Schaden genommen.

In den vergangenen zwei Jahren hat sich nicht nur die Problemsicht verändert sondern auch die Methode wie den Problemen begegnet wird. Denn die Vergipfelung, die Inflation von und Fixierung auf die Treffen der Regierungschefs, schließt das einzig direkt gewählte Organ der Gemeinschaft, das Europäische Parlament, von den Entscheidungsprozessen weitgehend aus. Im Grunde werden auch die nationalen Volksvertreter zu Erfüllungsgehilfen degradiert. Sie dürfen die im Brüssler Kämmerlein getroffenen Regierungsverabredungen nur mehr durchwinken.

Das Ergebnis einer parlamentarisch unzureichend legitimierten Politik wird von den Bürgern als Diktat aus Brüssel empfunden. Den Preis dafür bezahlt die EU als Ganzes: das ist der Nährboden für antieuropäische Ressentiments.

Und dem wird das Europäische Parlament nicht tatenlos zuschauen!

Wer glaubt, man könne ein Mehr an Europa mit einem Weniger an Parlamentarismus schaffen, dem sage ich hier und jetzt den Kampf an!

Das zwischenstaatliche Abkommen über eine neue Fiskalunion ist der erste Testfall. Bei den Verhandlungen standen die Vertreter unseres Parlaments mit ihrer Forderung, Haushaltsdisziplin mit Wachstum und Beschäftigung zu vereinen, vorläufig auf verlorenem Posten. Doch genau diesen vernünftigen Ausgleich erwarten unsere Bürgerinnen und Bürger! Auch deshalb müssen wir bei den Eurogipfeln mit am Tisch zu sitzen!

Europa ist eine Wertegemeinschaft. Von Beitrittskandidaten fordern wir die strenge Einhaltung der Kopenhagener Kriterien. Das hohe Haus muss sich dafür einsetzen, dass auch in den Mitgliedstaaten Demokratie, Grund- und Freiheitsrechte als eine Selbstverständlichkeit respektiert und angewandt werden. Wer die Werte unserer Grundrechtecharta verletzt, muss mit unserem Widerstand rechnen. Dazu sind wir als Parlament gemeinsam verpflichtet.

Meine Aufgabe als Parlamentspräsident, als Präsident einer der drei zentralen EU-Institutionen, sehe ich darin, mich diesem anhaltenden Trend der Gipfelfixierung und der Renationalisierung entgegen zu stellen. Ich will dazu beitragen, das Parlament als Ort der Demokratie und der kontroversen Debatte über die Richtung der Politik in der EU sichtbarer und hörbarer zu machen. Wir müssen unseren Worten mehr Gewicht geben.

Worauf es besonders ankommen wird, ist auf Augenhöhe mit dem Rat zu verhandeln: ob dies nun die Finanzielle Vorausschau betrifft, die Reform der Agrar-, Fischerei, oder Regionalpolitik, den Kampf gegen den Klimawandel, die Finanzmarktgesetzgebung, Justiz und Inneres oder die Handelspolitik.

Seit zwei Jahren ist der Lissabon-Vertrag in Kraft, dessen Möglichkeiten wir als Volksvertreter bei weitem noch nicht ausgeschöpft haben. Das Nutzen unserer tatsächlichen Befugnisse - notfalls auch im Konflikt - muss unser gemeinsames Ziel sein. Zur Stärkung der Sichtbarkeit des Parlaments ist auch eine kritische Auseinandersetzung mit First-Reading-Agreements - und ich nenne das Hauruck-Verfahren! - unabdingbar.

All das kann nur funktionieren, wenn wir auch unser eigenes Haus in Ordnung halten. Ich werde, gestützt auf unsere Verwaltung, dafür sorgen, dass die parlamentarischen Organe und alle Abgeordneten jenen Rahmen vorfinden, der zur optimalen Erfüllung unserer Aufgaben als Gesetzgeber erforderlich ist.

Ich werde kein bequemer Präsident sein. Ich werde ein Präsident sein, der den Respekt der Exekutiven vor dem Parlament, wenn nötig, erstreitet, der sich anlegt, wenn die Interessen der Bürger gefährdet werden. Ein Präsident, der starke Abgeordnete vertritt, die sich für die Anliegen ihrer Bürger einsetzen! Ein Präsident der alles geben wird, das verloren gegangene Vertrauen der Menschen in den europäischen Einigungsprozess zurück zu gewinnen und wieder Begeisterung für Europa zu wecken!

Verehrte Abgeordnete,

viele Menschen haben ihr Leben riskiert, zu viele ihr Leben gegeben, um parlamentarische Rechte und Parlamentarismus zu erstreiten.

Der erste frei gewählte Präsident der verfassungsgebenden Versammlung in Tunesien, Mustapha Ben Jaffa, schaut mit seinen Kollegen, die gerade erste parlamentarische Erfahrung sammeln, auf die Parlamente in Europa und auf das Europäische Parlament. In Libyen, wo ein Despot gegen sein eigenes Volk Krieg geführt hat, eröffnete die EU als erste eine Botschaft und gab damit den Menschen Hoffnung in einer schwierigen Situation. Bei der Verleihung des Sacharov-Preises haben uns eine mutige junge Bloggerin und ein heldenhafter Gaddafi-Gegner gerührt mit ihrer Faszination für Europas Werte. Im Nahen Osten werden wir alle immer wieder gefragt, wie es in Europa gelungen ist, aus Feinden Freunde zu machen und wie wir es geschafft haben, über nationale, religiöse und weltanschauliche Unterschiede hinweg zu diesem einen Europa zusammenzuwachsen. Je weiter man sich von Europa entfernt, desto besser wird über Europa gesprochen.

Lassen Sie uns gemeinsam daran arbeiten, diese Begeisterung für das europäische Einigungswerk wieder nach Europa zurückzuholen!

Europa ist eine faszinierende Idee. Eine Idee, die als Antwort der zweiten Hälfte des 20 Jahrhunderts auf die erste Hälfte des 20. Jahrhunderts entstanden ist. Wie sah die erste Hälfte aus? Hass, Großmachtspolitik, Hetze gegen die anderen, Menschenverachtung, die Schützengräben des Ersten Weltkriegs und die Gulags Stalins. Die Gaskammern von Auschwitz als Tiefstpunkt der Zivilisationsgeschichte. In der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts hat die europäische Einigung und haben die gemeinsamen Institutionen Europa die längste Wohlstands- und Friedensperiode in seiner Geschichte beschert. 1989 fiel der Eiserne Vorhang. Deutschland wurde wiedervereinigt. 2004 und 2007 traten ehemalige Staaten des Warschauer Paktes der EU bei und stellten damit die kulturelle und politische Einheit dieses 40 Jahre künstlich getrennten Kontinents wieder her. Was für ein Erfolgsprojekt! Warum haben wir verlernt, darauf stolz zu sein? Warum lassen wir zu, dass diese einzigartige historische Errungenschaft sch
lecht geredet wird?

Meine Damen und Herren,

mein Großvater kämpfte im Ersten Weltkrieg. 20 Jahre später zog mein Vater in einen Krieg, mit dem das verbrecherische Hitler-Regime die Welt in Flammen setzte. Ich bin aufgewachsen in einer Stadt in einem Drei-Länder-Eck, wo Menschen in langen Schlangen an der Grenze warten mussten, wenn sie ihre Nachbarn in Belgien und Holland besuchen wollten.

Krieg und Hunger haben wir überwunden. Grenzen haben wir geöffnet. Rassismus und Fremdenfeindlichkeit geächtet. Wir leben heute in einem freien, in einem offenen Europa. Einem Europa, das stolz sein kann auf seine kulturelle Vielfalt.

Lasst uns nun dieses Europa wappnen für das 21. Jahrhundert. Damit es auch für die junge Generation wieder ein Versprechen für eine wirtschaftlich starke, sozial gerechte, freie und demokratische europäische Heimat wird.

Ich danke für Ihre Aufmerksamkeit.

Martin Schulz Elnök Úr székfoglaló beszéde 2012. 01. 17-én Strassbourgban.

Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!

Köszönöm Önöknek ezt az elsöprő eredményt.

Az Önök többsége számára megválasztásomig e Ház egy másik képviselőcsoportjának elnöke voltam. Megtisztel az a bizalom, amellyel ma ennek ellenére megajándékoztak. Minden erőmet latba fogom vetni, hogy bizalmukat ne veszítsem el, és hogy parlamentünk erőteljesen hallassa hangját.

A Parlament elnökének tisztségét úgy kívánom ellátni, hogy azok, akik ma megválasztottak, öntudatosan kiállhassanak döntésük mellett, azokat pedig, akik nem engem választottak, pozitív meglepetés érje.

Valamennyi képviselő elnöke leszek, és valamennyiük jogait megvédem!

Köszönetemet fejezem ki Önnek, Buzek elnök úr. Ön volt az európai intézmények első olyan elnöke, aki a kelet-európai szabadságmozgalmak soraiból került ki, és ezzel a demokrácia győzelmét testesítette meg!

Alázattal veszem ma át e tisztséget. Európában viharos idők járnak. Sok ember nehéz időket él meg Európában. Az én szüleim még ahhoz a generációhoz tartoztak, akiket az vezérelt, hogy: „legyen majd a gyerekeinknek jobb dolga, mint nekünk volt”. És jobb dolgunk is van! Mi azonban már nem lehetünk biztosak abban, hogy a mi gyerekeinknek majd jobb dolga lesz, mint nekünk. A gazdasági válság nyomán számos országban megnőtt a szegénység, a munkanélküliség pedig éppen a fiatalok körében drámai méreteket öltött. Európa utcáin ők most az ellen a gazdasági rendszer ellen tiltakoznak, amelyben a hasznot kevesek fölözik le, a veszteségeket pedig a közösségre terhelik; az ellen a rendszer ellen, amelyben úgy tűnik, hogy a névtelenül tevékenykedő New York-i hitelminősítő ügynökségeknek nagyobb a hatalmuk, mint a demokratikusan megválasztott kormányoknak és parlamenteknek. A politikával és annak intézményeivel szembeni bizalmi válság az európai projektbe vetett hitet is fenyegeti. Sokan
bizalmatlanul figyelik a munkánkat. Nem tudják, hogy valóban helyénvaló-e minden, amit itt teszünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az európai embereket kevéssé érdeklik az intézményi viták; gyermekeik jövője, munkahelyük, nyugdíjuk és a társadalmi igazságosság sokkal jobban aggasztja őket. Őket az egészséges élelmiszerek és a tiszta környezet érdekli – ezért jobban oda kell rájuk figyelnünk!

Hiszen ez az a hely, ahol az emberek érdekeit kell képviselni. Itt foglalnak helyet az európai nép képviselői. Ezért azt mondom, hogy azok a polgárok, akik a közvetlen választáson bizalmat szavaztak nekünk, azt várják el, hogy az ügyeikért harcoljunk. Tudom és büszke is vagyok rá, hogy e Házban valamennyi kolléga az emberek ügyvédjének tekinti magát. Ezért valamennyiüknek köszönetet mondok.

Alapítása óta első ízben tűnik realisztikus forgatókönyvnek, hogy az Európai Unió zátonyra fut. Az Unió hónapok óta az egyik válság-csúcstalálkozót tartja a másik után. A valamennyiünket érintő döntéseket kormányfők zárt ajtók mögött hozzák meg. Számomra ez visszaesést jelent az európai politika már régen túlhaladottnak vélt állapotába: a 19. századi bécsi kongresszus idejére emlékeztet. Akkoriban az volt az alapelv, hogy a nemzeti érdekeket kőkeményen keresztül kell vinni, s mindezt demokratikus kontroll nélkül.

A háború utáni Európa ugyanakkor azon a józan felismerésen alapul, hogy érdekeinket nem lehet különválasztani szomszédainkéitól; annak belátásán, hogy az EU nem zéró összegű játszma, amelyben valakinek veszítenie kell ahhoz, hogy egy másik nyerhessen. Éppen fordítva áll a dolog: Vagy mindannyian veszítünk, vagy mindannyian nyerünk. Ehhez az alapvető szabály a közösségi módszer. Ez nem csupán technikai fogalom, hanem az Európai Unió lelke!

Mit jelent ez egészen konkrétan? Azt, hogy a konfliktusokat párbeszéddel és konszenzussal oldjuk meg. Az erősebb joga helyett a szolidaritásra és a demokráciára építünk. Megteremtjük a kis és nagy államok, az észak és dél, a kelet és nyugat érdekei közötti egyensúlyt; valamint a közjót az egyéni érdekek elé soroljuk.

Ez a közösségi projekt, amely már hosszú évtizedek óta ugyanolyan magától értetődő, mint amilyen sikeres, most károkat szenvedett.

Az elmúlt két évben nemcsak az változott meg, hogy a problémákat hogyan látjuk, hanem azok megoldásának módszere is. Hiszen a csúcstalálkozók általánossá válása, a kormányfők találkozóinak inflálódása és előtérbe állítása a döntéshozatali folyamatból nagymértékben kizárja a közösség egyetlen közvetlenül választott szervét, az Európai Parlamentet. A nemzeti képviselők is alapvetően a végrehajtás segédeivé degradálódnak. Mindössze továbbinthetik a Brüsszelben, zárt körben létrejött kormányközi megállapodásokat.

A Parlament által nem megfelelően legitimált politikát a polgárok brüsszeli diktátumként értékelik. Ennek az EU egésze issza meg a levét: ez ugyanis az európaellenes indulatok táptalaja.

Márpedig ezt az Európai Parlament nem fogja tétlenül szemlélni!

Aki úgy gondolja, hogy kevesebb parlamentarizmussal többet lehet elérni Európában, azzal szemben itt és most harcot hirdetek!

Ennek első próbája az új fiskális unióról szóló államközi megállapodás. A tárgyalások során parlamentünk képviselői, akik a költségvetési fegyelem növekedéssel és foglalkoztatással való összekapcsolását követelték, egyelőre nem jártak sikerrel. De polgáraink éppen ezt az ésszerű egyensúlyteremtést várják el! Az európai csúcstalálkozókon többek között ezért kell nekünk is a tárgyalóasztalhoz ülnünk!

Európa az értékek közössége. A tagjelöltektől megköveteljük a koppenhágai kritériumok szigorú betartását. A Tisztelt Háznak ki kell állnia amellett, hogy a tagállamokban is magától értetődő legyen a demokrácia, az alapvető jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartása és alkalmazása. Aki megsérti az Alapjogi Chartánkban foglalt értékeket, annak számolnia kell azzal, hogy a mi ellenállásunkba ütközik. Ez nekünk mint Parlamentnek közös kötelességünk.

A három központi uniós intézmény egyikének, a Parlamentnek az elnökeként feladatomat abban látom, hogy fellépjek a csúcstalálkozók középpontba helyezése és a renacionalizáció tartós tendenciája ellen. Arra fogok törekedni, hogy a Parlamentet mint a demokrácia és a politikai irányvonalról szóló élénk vita helyszínét láthatóbbá és hallhatóbbá tegyem. Szavunknak nagyobb súlyt kell kapnia.

Ez különösen azon múlik, hogy a Tanáccsal egyenrangú félként tárgyalhassunk, akár a pénzügyi tervet, akár az agrár-, a halászati vagy a regionális politika reformját, akár az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, akár a pénzügyi piaci szabályozást, a bel- és igazságügyet vagy a kereskedelmi politikát illetően.

A Lisszaboni Szerződés két éve lépett hatályba, és választott képviselőkként a benne rejlő lehetőségeket még távolról sem merítettük ki teljesen. Azt kell közös célul kitűznünk magunk elé, hogy – szükség esetén konfliktus esetén is – éljünk tényleges jogosítványainkkal. A Parlament láthatóságának megerősítéséhez az első olvasatbeli megállapodások kritikus megvitatása is elengedhetetlen.

Mindez csak akkor lehetséges, ha saját házunk táján is rendet tartunk. Hivatalunkra támaszkodva ügyelni fogok arra, hogy a parlamenti szervek és valamennyi képviselő megtalálja azokat a kereteket, amelyekre jogalkotói feladatunk megfelelő teljesítéséhez szükség van.

Nem leszek kényelmes elnök. Olyan elnök leszek, aki szükség esetén kiharcolja a Parlament végrehajtó hatalom általi tiszteletben tartását, és aki közbelép, ha a polgárok érdekeit veszélyeztetik. Olyan elnök, aki azokat a határozott képviselőket képviseli, akik kiállnak polgáraik ügyeiért! Olyan elnök, aki mindent latba vet azért, hogy visszanyerje az emberek európai integrációba vetett hitét, és újraélessze az Európa iránti lelkesedést!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Sokan tették kockára, és túl sokan áldozták fel életüket azért, hogy kiharcolják a parlamenti jogokat és a parlamentarizmust.

A tunéziai alkotmányozó nemzetgyűlés első szabadon választott elnöke, Musztafa Ben Dzsaafar az éppen első parlamenti tapasztalataikat gyűjtő kollégáival együtt az európai parlamentekre és az Európai Parlamentre tekint. Líbiában, ahol egy zsarnok saját népe ellen vívott háborút, elsőként az EU nyitott képviseletet, és ezzel reménységet adott a nehéz helyzetben lévő embereknek. A Szaharov-díj átadásakor egy bátor fiatal blogger és egy hősies Kadhafi-ellenes aktivista indított meg bennünket az európai értékek iránti odaadásával. A Közel-Keleten rendre azt tudakolják tőlünk, hogy miként sikerült Európában az ellenségeket barátokká változtatnunk, és hogyan sikerült a nemzeti, vallási és világnézeti eltérések ellenére ilyen egységes Európává összenőnünk. Minél távolabb megyünk Európától, annál jobb dolgokat hallunk róla.

Dolgozzunk közösen annak érdekében, hogy az európai integráció iránti lelkesedés visszatérjen Európába!

Európa ámulatba ejtő gondolat. Olyan gondolat, amely a 20. század második felének a 20. század első felére adott válaszaként jött létre. Miből állt az első fele? Gyűlöletből, nagyhatalmi politikából, mások elleni izgatásból, az emberek megvetéséből, az első világháború lövészárkaiból és Sztálin gulágjaiból. Az emberiség történetének mélypontját jelentő auschwitzi gázkamrákból. A 20. század második felében az európai integráció és a közös intézmények Európát történetének leghosszabb jólétet és békét hozó időszakával ajándékozták meg. 1989-ben lehullott a vasfüggöny. Németország újraegyesült. 2004-ben és 2007-ben csatlakoztak az EU-hoz a Varsói Szerződés volt tagállamai, és ekképpen helyreállították a 40 évig mesterségesen megosztott kontinens kulturális és politikai egységét. Micsoda sikerprojekt ez! Miért felejtettük el, hogy büszkék legyünk rá? Miért hagyjuk, hogy erről az egyedülálló történelmi vívmányról rosszat mondjanak?

Hölgyeim és Uraim!

Nagyapám harcolt az első világháborúban. 20 évvel később az apám indult el egy olyan háborúba, amellyel a bűnös Hitler-rezsim az egész világot lángokba borította. Egy olyan városban nőttem fel, amely három ország találkozásánál fekszik, ahol az embereknek hosszú sorokban kellett várakozniuk a határon, ha meg akarták látogatni belga vagy holland szomszédaikat.

Átvészeltük a háborúkat és az éhínségeket. Megnyitottuk a határokat. Törvényen kívül helyeztük a rasszizmust és az idegengyűlöletet. Ma egy szabad, nyitott Európában élünk. Olyan Európában, amely büszke lehet kulturális sokszínűségére.

Vértezzük fel ezt az Európát a 21. század számára! Azért, hogy az a fiatal nemzedék számára is újra a gazdaságilag erős, társadalmilag igazságos, szabad és demokratikus európai haza ígéretét jelentse.

Köszönöm figyelmüket."

A szerk. megszívlelendő utószavai:

minden akaratunkkal törekedjünk arra, hogy ne mi magyarok legyünk Európa fekete bárányai!)




President bei EU Parlament Martin Schulz am 17.01.2012.

President Martin Schulz in Szeged am 13. 04. 2015

Deutsche Vorbild: Frau Dr.Angela Merkel Bundes-Kanzlerin...

Frau Dr.Angela Merkel Bundes-Kanzlerin...

Martin Schulz: az EU Parlament nagytekintélyű Elnöke...

President: José Manuel Barroso, Herman Van Rumpei, Martin Schulz

President bei EU Parlament Martin Schulz

EU PARLAMENT...

EU PARLAMENT...

EU PARLAMENT...

EU PARLAMENT...

EU Flag...

EU PARLAMENT...

EU PARLAMENT...

EU Flag...

Markus Winkler Head of Cabinet

KAISER Herwig Deputy Head of Cabinet

Julien Rohaert Cabinet usher

MACHMER Armin Spokesman

MANNELLI Lorenzo Adviser

MARTINEZ Maria Jose Iglesias Adviser

HEFLICH Aleksandra Assistant to the Deputy Head of Cabinet

OLEJNICZAK Marie-Jeanne Assistant to the Head of Cabinet

Raffaella De Marte Press Officer

Rudi Van GEYT

BRASSEUR Monique

BRYCE Valerie

CASALES Margarita

CHIKHI Djamila

COBIANU Marius

DIRRIG Edouard

DOLL Walter

DU RIETZ Charlotte

FASSINA Giacomo

FREEDMAN Richard

GOEGER Estelle

GRAJEWSKI Marcin

HOSTENS Barbara

JUTTEN Marc

KLEINER Andreas

MOUSSAOUI Najat

MULLER-CAM ARENA Lorena

MULLER-CAMARENA Lorena

NOLAN Dorothy

noyon-maud

PELZ Silvia

FRANKEVICIUS Arnoldas

RODRIGUEZ Raphael

SANTELLA Elisabetta

SCHENK Annette

SCREEN Erica

SINNOTT David

STASSER Monika

STUZMANN Alexandre

WOLLNY Sonia

Biolebensmittel in EU...

Strom aus Wasserkraft...


Naponta 1 ek. méz + 1 ek. virágpor + 2 citrom leve egy embernek. A sav-bázis egyensúly is fontos!